december 26.

Akkor kezdem: szerda este meglátogattuk végre Lilient, és bár fel voltam készülve, mégis megijedtem amikor sírni kezdett. Ennek tetejébe Anya és Apa kinevetett.
Csütörtökön egész nap vásároltunk, kocsiból ki, kocsiba be, biztonsági öv, hogy ne is folytassam. Teljesen kikészültem. A délután alvásból felébredve ugrottam egy fejest az ágyról, FEJRE ESTEM. Anya szíve megállt amikor fekve, üvöltve látott a szőnyegen. Semmim nem szenvedett maradandó kárt, persze eléggé megijedt mindenki. Aztán ez persze nem volt elég, mert este Kingáék új házát néztük meg, ahol az ütvefúróra nem készültem. Újabb sírás roham.
Pénteken egész nap Nagyiéknál voltunk, délelőtt aludtam egy kicsit, Anya nem ébresztett fel, ahogy szokott, merthát Papáék nem engedték neki, mondván karácsony van, és egyébként is akkor alszik a gyerek, amikor akar. Igen. Ez nem volt jó taktika, mert délután viszont egy szemhunyásnyit nem pihentem, így délután kettő és este hat között a legfurmányosabb cselek, játékok ellenére sem hagytam abba az üvöltést. 22 csapdája. A nagy hőbörgés közepette FELÁLLTAM, többször. Este kilenckor végre elaludtam. Másnap dédinél , majd Anya keresztszüleinél ebéd, aztán este Kepu négyzetéknél vacsora. Hát csoda, ha kimerül az ember? Ráadásul egy csomó ajándékot is kaptam, nem győztem forgatni a fejem, pakolni, rágni a kirakót, babát, bébi laptopot. Folytattam a felállás gyakorlását és leginkább járni akarnék, most, hogy egy napja állok, egy hete stabilan ülök....

december 20.

MÁSZOK.
Noshát eljött ez az idő is, amikor végérvényesen kijelenthetjük: bárhová eljutok saját erőből, nem tolva, nem húzva, nem ölben, gépkocsiban ülve. Kissé még bizonytalan vagyok ugyan, és több esetben is szétterülök még, de jó néhány "lépést" már megtettem, és rugózva élvezem ezt a fajta mozgás formát. Anyáék kicsit tartanak attól, hogy mi lesz ezután, hiszen Szemi és Füge ezentúl még közelebb kerülhet hozzám. Fügében (kis olasz agár) a veszély forrás a nyelve, bármikor kiszámíthatatlan módon képes megnyalni bárkit, bárhol. Szemi (utcasarki küvé kandúr) viszont valóban terrorisztikus alkat, nem kedveli ha simogatják, és már többeket megharapott. Remélem nekem enged majd, és nem pofoz fel, ha éppen a bajuszát támad kedvem cibálni.
A fotón Anya a mászást próbálta megörökíteni, kisebb sikerrel. A vaku fényére tökéletesen kondícionált vagyok, amint észreveszem a fényképező gépet, azonnal hunyorogni kezdek, így egyetlen normális fotó sem születik rólam az elmúlt napokban.

december 15.

Kiengesztelésképp, és mert megint történt néhány mesélnivaló, jelentkezem.
Megérkezett az útlevelem, így már semmi sem tarthat vissza abban, hogy világgá menjek, vagy a külföldi barátaimat, rokonaimat meglátogassam. Emellett megvan a vízumom is az Egyesült Államokba, ami azt jelenti, hogy tavasszal biztosan látom végre Mamiékat, élőben, nem csak a monitoron keresztül. Az amerikai utat még lehet megelőzi majd egy belga, ezt még meglátjuk, meg kell beszélni Ancsával és Dáviddal, hogy vállalnak- e egy magamfajta tündelányt (aki azért néha tud illetlenül is viselkedni).
Tegnap este meglátogatott Gergő, Szabi, Dani és Szilvi, hoztak nekem ajándékot, amit Szantaklósz véletlenül náluk rakott le, pedig nekem szánta. Rénszarvasos leporelló volt a csomagban, amit tegnap óta alaposan meg is rágtam fog nélküli ínyemmel. Kicsit sokkoló volt a hirtelen tömeg, de nem mondhatnám, hogy megijedtem. A mellékelt fotó: Szabi és én, arcomon hetyke mosoly...

december 12.

Anya elnézést kér mindazoktól, akik már- már méltatlankodva vették tudomásul, hogy még mindig nincs újabb bejegyzés...
Amióta van az az író iskola, bár leül a gép elé, irkál, szöszög, de úgy látszik,nem a blogommal foglalkozik. Meg persze a munkája is, pályázatok, lelkes "szakértők" ésatöbbi.
No, akkor rólam végre: 71 cm vagyok, de csak 6950 gramm. Ez azt jelenti, hogy a doktor nő megint nem volt megelégedve a havi gyarapodásommal, és kepunak is lehet igaza lesz, amikor azt mondja, Nyurgaponty vagyok. Fogam továbbra sincs, hajam ezzel szemben mint egy drótszőrű foxi bundája. A kúszás remekül megy, pár nap és mászni is fogok, mert már négykézláb kiválóan ingatom magam és egy- egy mozdulatot is teszek, aztán kiterülök, mint kecske béka és inkább a már bevált kúszást választom.
Már kétszer voltam szánkózni. Elmesélném, hogy milyen szánkóm van, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen jármű a föld kerekségen. Kék fémből van, karfával óvnak a kidőléstől (bár nincs jelentős centrifugális erő, ami hatna rám, hiszen elég lassan húznak.), szivacs van a fenekem, hátam alatt, ami FŰTÖTT! Két fúrógép akkumlátor melegíti a popómat, amik cirka 1 órán át adják le a hőt. Ha ráadásul még be is pisilek, szinte izzik alattam a szán. Nos, többek között erre is jó, ha az embernek kreatív gépészmérnök nagyapja van.
Ma karácsonyi ajándékokat készítettünk Anyával, az én közreműködésem volt a lényeg, de ennél többet nem árulhatok el, mert akkor fény derülne a titkomra azok előtt, akiknek szánom a meglepetést.
Mami újabb gyönyörűségekkel halmozott el, játékok, ruhák, könyvek garmada, amik beszélnek is! Anya előre sopánkodik, hogy mi lesz, ha végre Mamiékkal leszünk, mennyi mindent fogunk összevásárolni. Hát olyan nagy baj ez, kérem?

Ja, a képen az új sapkámban, a fotó címe: "Dosztojevszkij barna menyasszonykája"
Remélem nem kell majd egy újabb hetet várnotok, mire megint jelentkezünk....

december 3.

Csak azért ültettem le Anyát, mert tudom, sokan várnak újabb és újabb infókra velem összefüggésben, de be kell valljam, semmi érdekes nem történt.
Természetesen ez nem tökéletesen igaz, mert életemben például először láttam, érzékeltem havat. Ahogy hullottak fehér, kövér pelyhek, az igen érdekes volt, a szobából, a kandalló elől. Aztán amikor ki kellett mennem, és a számba, meg a szemembe esett a hideg nyálkás franc, már nem tetszett annyira. Szipákolni kezdtem és kapkodtam a levegőt, mert attól féltem, megfullaszt ez a hideg csapadék. Hogy miért kellett kimennem szakadó hóban? Mert útlevelet kellett intéznem. Minden szülőnek üzenjük, hogy amennyiben útlevél kell a gyereknek, mindkét szülő, meg a gyerek, meg az anyakönyvi kivonat, meg a szülők minden irata legyen az okmány irodában, és még 2500 Ft, mert ezek hiányában nincs útlevél, azaz nincs Eu-n kívüli utazgatás.... (Persze az Eu-n belül is kell személyi, azt megszerezni nem ekkora macera, de majdnem.) Még szerencse, hogy nagyon készségesek voltak velünk a jászárokszállási okmány irodában, így Anya nem borult ki teljesen, amikor közölték, hogy Apa is kell. Lehet menni még egyszer.
Ma Nagyiéknál alszom, mert Anyáék holnap iskolások. Bízom benne, hogy ki tudunk menni már sétálni kicsit, mert elég nyomasztó egész nap a házban.
Fotóm nincs, majd este készíttetek.

november 27.

A kúszás annyira remekül megy, hogy lassan semmi nem gátol meg abban, hogy oda menjek, ahová csak akarok. Mondjuk Anyáék állandóan mindenféle akadályokkal, (pl. dohányzó asztal, óriási párnák) próbálják az utamat állni, mert nem akarják, hogy mondjuk Füge ágyában pihenjek le, vagy a konyha padlóján szenderedjek el.
Tegnap este végre megsimogattam Fügét, nagyon élvezte, különösen, amikor a szemét karmoltam, illetve amikor a fülét próbáltam a számba húzni. Érdekes tapintása van minden esetre.
Ma megint levágták a hajam, bár most fodrászhoz vittek, ami mégis csak kellemesebb élmény, mint egy hirtelen lecsattintott, vízbe hulló tincs látványa. Tóni bácsi óvatosan körbenyírta a hajam, miközben Nagyi ölében ülve a spektrumon az oroszlán fókák megmentését néztem ámulattal. Persze, mivel Anya sosem enged tévézni. A holnapi kiállítás elmarad, mert Apának ma hirtelen dolga lett, és ha a vasárnapot meg szórakozással töltené, akkor esetleg az iskolában akadna gondja. Bár nem tudom pontosan mit hagyok ki, azért remélem bepótoljuk még.

A két fotó: Hajnyírás előtti, és hajnyírás közben készített kép.

november 25.

A napokban elég sok változás történt, pozitív. Kúszok. Ez azért kiváló, mert végre nem csak úgy érhetem el a játékaimat (illetve egyéb áhított tárgyat), hogy megrántom az alatta elterülő textilt, hanem egyszerűen odakúszok. Elkezdtem az ütögetős játékot is, amit szintén nagyon élvezek, hiszen olyan hangokat tudok kiadni két tárgy viharos összecsapkodásával, amitől Anya már kezd kiborulni. Ráadásul a szókincsem is merőben megváltozott, gyágyágyégyö, illetve dédádédödá szavakat használom minden körülmények között.
Nagyinál imádok a gyógyszer átvevőben "irodázni", illetve ha valahol egy klaviatúra közelébe kerülök, azonnali és olthatatlan vágyat érzek az adatrögzítésre. (Lásd kisvideó) Kérem ezúttal a gyermekvédelmiseket, hogy ne bántsák Apáékat, mert nem kényszerből ülök le dolgozni, tehát nem gyermek munkáról van szó!
Fogam továbbra sincs még, ellenben a nyálam annyira folyik, hogy tegnap a bundazsákom derekáig szivárgott le a nyálcsík.
Anya azt mondja, holnap fodrász. No jó, hiszen szerdán megyek útlevelet csináltatni (hogy tudjak a Mamiékhoz utazni áprilisban!), mégsem nézhetek ki akárhogy életem első fényképes dokumentumában. Este meglátogatnak Apa tesójáék, vasárnapra pedig valami kiállítást ígértek a Szépművészetiben. Szóval lesz program.

november 19.

Szeparációs szorongok. Anya legalábbis ezt gondolja, hiszen nehezen alszom el esténként, üvölteni kezdek, ha a járókában hagy, és Ő eltűnik a horizontról. Azt mondja, majd elmúlik, pár hónap. Nekem nincs vele gondom, inkább neki.
A mászás még nem megy, kúszni már csak- csak. Ha el szeretnék érni valamilyen játékot, tárgyat, vagy meghúzom az alatta lévő textilt (terítő, lepedő, stb.) vagy ordítok, hogy adják a kezembe. Nagyi szerint nem is biztos, hogy fogok mászni, mivel sem Kepu, sem Anya nem mászott. Ültek, aztán felálltak és odébb mentek.
Napjaim továbbra is békésen telnek, ha tehetjük sétálni megyünk délelőtt, délután pedig az alvás után sokat játszom a hempöriben, vagy ölben, esetleg a szőnyegen, vagy az íróasztalnál. Kiválóan kezelem a számítógépet, a számológépet, és a telefonokat. Az angyal hamarosan érkezik, Anya üzeni neki, hogy hangosan zenélő, csipogó műanyag őrületet ne tegyen a fánk alá, inkább mesekönyvet, hangoskönyvet (angolul esetleg) hozzon.
A melléklet fotó a sütőtökkel való viszonyomat ábrázolja.

november 15.

Mint a makk!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy gondolt rám, izgult értem. A doktor bácsi szerint semmi bajom, hall ugyan ő is kis zörgést, de az ékágé nem mutat semmi veszedelmeset, így még csak kontrollra sem kell visszamennem. Anya már másfél napja alig evett, így igazán jó, hogy vége, készítettünk is nagy adag pennét!
Már kiválóan gurulok, gyakorlatilag bárhová eljutok ezzel a mozgás formával.
Anya megint hajnyírással fenyeget, pedig alig múlt egy hónapja, hogy megfosztottak egyetlen ékességemtől. Lehet Kepu drótszőrű foxihaját örököltem?
Fotót most nem tudok csatolni, kérem mindenki szíves türelmét!

november 10.

Csak egy pár fotó erejéig jelentkezem,. mert megígértem a Papának....
Ja, és Apa szerint szőrbontó tápot kellene ennem, mint Szeminek, mert annyi szöszt megeszek egy nap. Szép ötlet, nem? Mondtam már, hogy ezek nem tiszták...

november 8.

Agyamra megy Anya, már napok óta kérem, üljön le, diktálok. Most végre van egy perce, azt mondja. Sok dolog nem történt az elmúlt napokban, bár azért megemlítenék ezt-azt.
Péntek este megint Nagyiéknál aludtam, de most Anyáék is ott voltak. Meglátogatott Szilvi, és Erzsi, nagyon vicceseket mutattak. Szilvi megtanított gurgulázni a nyálammal. Ezt azóta sem hagyom abba, kiváló szórakozás, különösen ha senki nem foglalkozik velem, és le vagyok taszítva a járókába.
A kúszás technikám már majdnem tökéletes, bár még a két oldal összhangja nem teljes, így általában inkább balraelőre és nem előreelőre haladok.
Anya szerint káromkodom, mert többször észrevette, amint "gablihap" jellegű kifejezéseket használok, csendesen, magamban, amikor valami nem sikerül, vagy beütöm kicsit a fejem, lábam.
Az angol nem állt le. Anya egyre jobban tart tőle, hogy milyen lesz, amikor megszólalok majd (értelmesen, hiszen már hónapok óta beszélek, csak senki nem ért...), vajon mennyire keverem majd a szavakat? We will see...

november 2.

Megérkezett végre Lilien! Isten hozott közöttünk kisbarátnőm.
Tegnap és ma is nagyon mozgalmas napom volt. Temetőzni voltam Anyáékkal, vittünk gyertyát, virágot Anya dédikéjére a borsodivánkai temetőbe, és meglátogattuk Aranka dédit is a gyöngyösi sírkertben. Kicsit fárasztó volt, sokat kellett pihennem, mire magamhoz tértem.
Ma Ancsával volt randink, és az Ikeában is vásárolhattam, bár kevés dolog került azokból a kosarunkba, amit én igazán szerettem volna (pl. paplan, bőrkanapé, stb.). Egyszóval izgalmas két nap volt, most gondolom újabb sivárság pár hétig.212YaíYSAYW333- ez a véleményem.

október 30.

Tegnap fél éves lettem. Emellett tudnivalók még rólam: 6500 gramm, 66 cm vagyok.
Nagyiék félszülinapi bulit rendeztek nekem, volt lufi, amit életemben először láttam, és bár ajándékot nem kaptam, azért jól esett, hogy mindenki velem foglalkozott egész este. (Nem mintha egyébként nem ez volna a normális, elvárható viselkedés...)

Lili!
Tudom, hogy igazad van, és sokkal jobb odabent, de hidd el, itt is elég sok érdekes dolog vár rád.
No nem az oltásra, lázmérésre, c-vitaminra gondolok, és az is tragikus, amikor kiveszik a cicit a szádból, vagy fürdetésnél véletlenül lespriccelnek hideg vízzel, mossák a hajad, a keresztelőről már nem is beszélve.
Szép élmények is várnak rád: odabújhatsz Anyához, akinek mindig nagyon jó az illata, és bármikor a rendelkezésedre áll, ha éjjel tizennegyedjére jut eszedbe valami borzalom, vagy ha nedves a gatyád, esetleg ennél valamit. Apa is nagyon odaadó, a hangjáról fogod felismerni, kérd majd meg, repülőzzetek (ha nem tudnád mi az, majd megmutatom), fürdessen ő téged, mert addig is vele lehetsz.
Tudom, az első pillanatokat és az utazást szeretnéd gyorsan elfeledni, de hát ez is a játék része, valahogy így alakult. Ne félj, jó idekinn, már mindenki nagyon vár téged! Hogy ezt méginkább bizonyítsam, találtam neked pár szép sort, Gárdonyitól.

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
De őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Lilien, gyere!

október 28.

Remélem sikerül anyának feltennie a mini videót, amin keresztem látszom sajnos. Mondtam, hogy nem egy Bill Gates a nő, és ráadásul nem is kamerával, hanem csak a fényképezővel tudtuk a felvételt rögzíteni. Azért így is prezentálható a kedélyem....

október 25.

The playmate of the year!
Anya készített pár meztelen fotót. Rólam. Már itt volt az ideje, hiszen lassan fél éves vagyok, és egyetlen szép fotóm sincs, ruha nélkül. (Ja, az orromban nem fika van, hanem egy kis megszáradt banánpüré.)
Már előre látom, hogy számtalan csalódott bácsi olvasgatja majd a naplómat, (hogy mennyit és mit ettem, milyen védőoltást kaptam, melyik kedvenc játékommal aludtam) hiszen köszönhetően a keresőmotoroknak az interneten a napi bejegyzésem első mondata kiveri a biztosítékot! Ezeknek a bácsiknak üzenem, hogy a "kilátszott a cicim" szavak beírására is megjelenek, elnézést hogy csalódást kell okozzak.
A blog forgalmáról: több, mint 1400 alkalommal kattintottak rám az elmúlt 3 és fél hónapban. Persze ebben számolni kell Anya türelmetlen barátnőivel, akik naponta kétszer is megnézik, van -e újabb hír velem kapcsolatban, és a statisztikák és kimutatások szerint néhány csalódott bácsival is, akik a fent említett szavak alapján keresnének, gondolom nem engem.
Van olvasóm Belgiumban (Szia Ancsa!), Kanadában (gondolom Ildi, szia!), Amerikában (Mamiék, és ismerőseik), Hollandiában (Anya munkatársai, akik egy kukkot nem értenek a leírtakból, de a képeket megnézik). Emellett olvas valaki Németországban, Kínában és Oroszországban, valamint Szerbiában is. Kik lehetnek? Mindenesetre üdv nekik is!
Lilien még nincs itt, pedig már nagyon várjuk. Persze hová igyekezne...jobb odabent.

október 22.

Elnézést a késlekedésért.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki aggódva hívta Anyát, s érdeklődött a hogylétem felől.
Jól vagyok, a náthám eltűnőben, a hasmenést valószínűleg a fogam okozza, s nem vírus, ami jó hír.
Kaptam egy hintát. Nagyi szerint még kicsi vagyok ehhez, viszont amikor ő nem látja, úgy hintázok, mint egy eszelős, s közben vigyorogva tudatom Anyával, "EZ REMEK!" Mondjuk a hintázás mellett kiváló szórakozás még a hinta darabjainak karmolászása.
A hinta maga akkora mint egy kisebb sarokház, és a szüleim már így is siránkoztak, hogy nem férünk a cuccaimtól, de hát akkor minek vették meg? Nyilván azért, mert imádnak, és az én boldogságom vezérli őket.
Anya szerint az elmúlt két hétben olyan sokat fejlődtem, hogy az csak na.
Ölben ülve a karommal mutatom, merre kell mennie a személynek, aki tart, illetve mely tárgyakat kell megközelíteni. Érdekelnek a kések, tűzőgépek, minden ami éles, vág, vagy szúr, esetleg éget, mar. Azt hiszem nemsokára érdemes lesz biztonságosabbá tenni a terepet...
Lili barátnőm hamarosan megérkezik közénk, reméljük minden rendben megy majd Timivel meg vele. Apa már készíti a pálinkát a tiszteletére....

Még mindíg október 18.

Anya már nem sír.
Keresztapa Négyzet (ti. Keresztapu Keresztapja, hematológus) megvigasztalta Anyát.
Amennyiben komolyabb veleszületett gond volna a szívemmel, már sokkal korábban észrevehető jeleket, tüneteket produkáltam volna, mondjuk elkékültem volna, nem volnék ilyen aktív, stb. Szóval nagyon nagy baj nem lehet, persze fontos, hogy minden eshetőséget kiszűrjenek a szakértők, ezért lényeges minden speciális vizsgálat. Elvégre használjuk ki azt a francos TB kártyát!

október 18.

Anya sír. Mert zörög a szívem.
.......
Hát valóban én is kicsit korainak találom a "motorhibát", ezért próbálom meggyőzni őt, hogy minden jól funkcionál nálam. Semmi olyan tünetem nincs, ami utalna valamilyen komolyabb problémára, egy megfázásos vizsgálatnál hallotta meg a doktornő a furcsaságot, és beutalt bennünket a Heim Pál kórházba. November 15. Addig Anya biztosan lefogy pár kilót, pedig most is úgy néz ki, mint egy szűzmacska.
Ezt leszámítva (ja és az újabb kis flút, meg az időszakos hasmenést, ami valószínűleg a fogam okoz) jól vagyok. A hangulatom nem változott, mosolyogva hadoválok, élvezem a sétákat, Apával a repülőzést.
Anya megint sír.
......

október 13.

xc2jklkjjjj...
Anya végre engedte hogy írjak. Mivel már egészen jól megtartom magam ülve, az íróasztalhoz engedett, és "finally" egyenesben oszthatom meg veletek a gondolataimat, cenzúra nélkül. Mondtam én, hogy nekem kellene ebben a házban irányítani... mégis, jobban mennének a dolgaink, nemde?
Ma délelőtt vásárolni voltunk, Anya farmert vett magának. Eközben én higgadtan magyaráztam a baba kocsiból, ő pedig (az eladók teljes megrőkönyödésére) angolul felelt nekem, illetve kérdezte a véleményem. Mivel semmi jelentős esemény nem történt a napokban, essék szó a napirendemről:
reggel 7-8 körül ébredek és kérem Anyától a reggelimet. Miután jóízűen elfogyasztottam a speciális, bukós babáknak szánt eledelt, kibukom a felét. Később szendergünk még Anyával a nagyágyban egy kicsit, bár mostanában inkább csak 20-30 percet szundítok, s mire magamhoz térek Anya már sehol. 9 után kis játék, hőbörgés, majd tízórai, ami többnyire gyümölcspép, vagy valamilyen újabb speciális ilyen- olyan por, vízzel keverve. Ezután legtöbbször sétálni megyek, pontosabban visznek, még pontosabban tolnak. A baba kocsimban minden alkalommal olyan arcot öltök, mint aki éppen a gazdasági recesszió következményeit helyreállító globális politikai lépéseken morfondíroz. Kepu szokott is viccelődni velem, s kérdezi, miként áll itt, vagy ott a hiány, illetve megfelelő mértékben alakul- e a GDP, vagy a banki alapkamat.
A séta legtöbbször eltart ebédig, amikor is valamilyen húsos katyvaszt tesznek elém, amire nagyon illendő vigyáznom, hiszen Szemi azonnal színre lép a hús illata kapcsán.
Ebéd után szieszta. Ha zsúfolt, terhelt, részvények zuhanásától gondokkal teli délelőttöm van, akkor 2, majdnem 3 órát is alszom, amennyiben nem, elég 1, másfél óra is. Délután, ha az időjárás engedi, újabb séta (tolva), majd hazatérve uzsonna, megint gyümölcs. Eztán kezdődik az igazi élet, hiszen vagy a járókámban tevékenykedem, olvasok, markolászok, vagy (rosszabb hangulat esetén) Anya, Apa ölében töltöm az időt, s fújom a nyálam, nevetgélek, társalgok. A fürdetés manapság inkább hasonlít egy műugró bajnokságra, vagy méginkább vízibalettra. A fürdőben ilyenkor 3-4 centi álló víz. Este 8, fél kilenckor vacsi, majd pár perc szendergés, társalgás a zenekarral, végül szunya. Jóccakát!
Ja, a kép Anya egyik kedvence, a címe: Lilla és Etuska

október 10.

Beköltöztem a saját szobámba.
Tegnap este, Anya még az egész napos iskola után nem érezte elég fáradtnak magát, és utasította Apát: "Lilla kiköltözik." Persze a deportálásomat már korábban megbeszélték(természetesen csak engem felejtettek el megkérdezni). Így kikerült a hálószobájukból a kiságyam, minden egyéb ingóságom, és elhelyezésre került az ÉN szobámban. Mindenki (főleg Nagyi) nagyon izgult, hogy miként viselem majd az új környezetet, ami számomra egyáltalán nem volt új, hiszen mindössze a felfüggesztett zenekart (forgó zenélő maci-nyúl társaság), a plafont és a talicskás egeret meg koronás macskát (fejvédő figurái) látom. Így tehát kiválóan aludtam, s reggel 7kor énekelve ébresztettem Anyát, aki a másik szobában lévő bébiőrzővel kiválóan hallhatta minden szusszanásom. A reggeli előtti pelenkacsere ébresztett rá, hogy valami megváltozott, hiszen nem találtam sem a könyveket, sem a nagy, zöld, fotoszintetizálókat. Helyette viszont láttam egy szimpatikus békát a falon és jóképű plüssállatokat.
Tetszik nekem a szobám. Én biztosan nem holdkóroskodom majd éjjelente a szülői háló felé, mint ahogyan azt Anya tette (még iskolás korában is!).

október 7.

Ági maminak nagyon sok köszönet a fejfedőkért, amikkel palástolhatom hajam rútságát.
Eddig nem igazán szerettem sapkát hordani, hiszen húzta a hajam, de mára ki sem lépnék eme álca nélkül az utcára. Igazán jól megy a mimikri, ma többen is megdicsértek: "De gyönyörű kislegény!" Köszi. Ha az ember LÁNYA nem visel rózsaszínt, azonnal megszűnik nőnek lenni? Nem vagyok még túl tapasztalt e téren, de arra már rájöttem, hogy nem egyedül a rózsák viselete határozza meg a nemiségemet....
Mami ajándékát, a fogyatékos macit (ti. az egyik karja fordítva van felvarrva) azonnal a szívem legbelső bugyrában helyeztem el. Etuskának hívják. Minden sétánkra elkísér, peckesen ül mellettem a kocsiban, és míg én a tájat, macskákat, egyéb utcai kellékeket kémlelem összevont szemöldökkel, Etuska türelmesen ül. Általában szorítom a nyakát, vagy az arcát, és szemben a többi játékkal, amik ezidáig esetleg beülhettek a kocsimba, Etuska még sosem lett katapultálva.
Ámulatba ejtő a hempörimbe dizájnolt takaró is, az a sok oroszlán, majmok, okapi.... (Anyának meg kellett nézni a szótárban az okapi angol megfelelőjét, ami pontosan így hangzik: okapi.) Nem csoda, hogy rohamosan fejlődik a szókincsem, s ráadásul a szavak között számtalan állatokkal összefüggő jelenik meg, mint pl. a tegnap reggeli guppi, vagy az áje-áje. Az áje- áje szót a legtöbb Anyuka komolyan sem venné, menne a többi hablügé közé, de Anya, az más. Ő tudja, hogy én a Madagaszkáron őshonos véznaujjú makit hívtam, latinul. Persze csak Füge jött. Az ujja mindenesetre neki is vézna....
Holnap délután Mamival leszek (Anya dolgozik...), aztán pedig este is együtt lesz a család (egyik fele), mert Mami X+7 (ahol iksz nagyobb, mint 40, de kisebb, mint 51) éves lesz! Heppibörzdéj Grenma!
Ja, üdv Egervári Emmának az olvasóim között!

október 5.

Csak egy fotó erejéig jelentkezem, az új hajammal.
Nos? Szerintetek?
:)

október 3.

Balgaság.Iszonyat. Bűn. Garázdaság. Vétek. Gyalázat. Vérlázítás.
Ezek a szavak jutnak eszembe, ha arra gondolok, LEVÁGTÁK A HAJAM! Nem kérdeztek, nem kutattak a véleményemet illetően, nem mutattak fodrász magazinokat. Fürdés közben egyszercsak valami sötét hullott a vízbe (és nem Kulabácsi, őt már ismerem.), aztán még több gesztenyebarna kunkor jelent meg a talpam alatt. Ekkor eszméltem: a hajam hull alá a habokba.
Állítólag azért kellett kurtítani, mert már a sapkát is alig lehetett rám adni, illetve levenni rólam, és a folyamatos bukás miatt a tarkómon egyébként is kezdtem úgy festeni mint Slash (Guns'n'Roses...), vagy aki őt nem ismerné, mint Bogáncs (Fekete István).
Most úgy festek, mint egy pojáca. Anya szerint még szebb lettem, és ezzel a "frizurával" még inkább korosabbnak tűnök, szerinte lassan készülhetek az iskolába. Azért bízom benne, hogy a családi pótlékomat még nem verte el uzsonnazsákra, meg pöttykorongra, esetleg derékszögre. Előbb jó volna végre stabilan ülni, esetleg mászni majd.
Apa jobban van, eddig mi tartjuk magunkat Anyával és még nem estünk vissza a francos flúba.
Mennyi idő alatt nő a haj?

október 1.

Most Apa lázas. Remélem engem elkerül a régi- új vírus, mert nem szándékozom újabb cifra káromkodással fűszerezett orrszívókával, lázméréssel tölteni el napjaimat. Lehet, hogy ma estére fel is hurcolkodunk Nagyihoz, a kevésbé "biohazard" területre, Apa meg hagy betegeskedjen, Szemi majd némi dorombolással támogatja.
Nem tudok beszámolni rendkívüli eseményekről, békésen telnek a napok, nyugodtan, kellemesen alszom éjjelente, reggel nem kímélve a számat tárgyalok az állataimmal, akik sajnos még mindig nem felelnek. Biztosan néma mind, szóval jó lesz megtanulnom a jelbeszédet....
Ami újdonság: Anya újra iskolás lesz, (Apa már az), így jövő héttől minden szombaton Nagyival leszek pár órát.
Ja, 6040gramm vagyok, 66 cm, és a hajam levágásával fenyegetnek, ha éppen nem a nekik megfelelő módon viselkedem (értsd: üvöltve kérem őket, hogy ringassanak 3 órán keresztül).
Az angollal jól haladok, már szinte mindent értek, és nem is zavar már amikor Anya reggel gudmorninggal köszönt a kiságyban. Új fotóm jelenleg nincs. (Pedig ma ballonkabátban, harisnyában és ruhában voltam!)

szeptember 26.

Tegnapelőtt este kutattam. Anya meg Apa magával rángatott a "Kutatók éjszakájára", ami esetemben annyit jelentett, hogy a kenguruban kukucskálva figyeltem a sok fényt, színt, arcokat, zajokat. Nem maradtunk sokáig, mivel a szüleim nem merték bevállalni, hogy beülnek velem az előadásra is, gondolom attól tartottak, hogy hasonlóan a keresztelőmhöz, zajongani, háborogni kezdek. Arra nem gondolnak, hogy engem is kifejezetten izgat a zöld energia, vagy a passzív ház, és a biogazdálkodás?
Tegnap megint programom volt, Keresztapu, Nagyi és Anya elvittek egy hipermarketbe, ahol szintén a kenguruból kiabálva utasítottam őket mit tegyenek a kosárba, s mi az, ami végképp szükségtelen, vagy éppen nem a megfelelő minőség. Jól mulattam, főleg a rám mutogatók ("Nézd, micsoda hajasbaba!) voltak viccesek. Hazaérve újabb nemalvási rekordot döntöttem, hiszen reggel kilenctől este fél kilencig nem voltam hajlandó aludni, egy szemhunyásnyit sem. Anya mindenfélével próbálkozott, sétálni vitt, ringatott, de én, egyre éberebb lettem, s a kiságyban fekve az alábbiakat sikoltoztam: "gagyé. gügyé, jaj". Szókincsem rohamosan fejlődik, lassan már követhetetlen a permutációk száma, amit egy- egy betűkombinációból képes vagyok összeilleszteni. Lassan kinövöm (hosszban, nem súlyban) a 6 hónaposoknak tervezett rugdalózóimat, eszem csirkehúsos bébiételt, vigyorogva fröcskölöm szét a számmal a krumplit, paradicsomot. Összegezve: I am fine, thanks!

szeptember 22.

Köszönöm, jobban.
Esetemben ez kis flue gyorsan lezajlott, bár Anya még ma is kínoz a porszívósorrszívós szörnyeteggel, és a C- vitamint is belém diktálja naponta kétszer, annak ellenére, hogy arc izmaim legnagyobb részét megfeszítve vágok a lehető legfancsalibb képet, bízva abban, hogy rájön, nem ízlik.
Extra, különleges dolgok nem történtek a napokban, éljük a megszokott, nyugodt, de tartalmas életünket: hétfő, szerda, péntek angol, naponta délelőtt, délután séta, este, fürdés előtt Apával bohóckodás.
Egész nap beszélgetek, hol Fügét, hol Szemit hívom, vagy éppen Anyát, és közlöm, hogy lehetne például "repülőzni", vagy tv- t nézni, esetleg darabokra tépni valami fontos iratot. Általában egy mosoly a válasz, különösképpen a televízióval összefüggésben, amit Anya egyenesen tilt. Nem értem, miért ne nézhetném azt a sok remek műsort a vérrel, vámpírokkal, vagy éppen a lelkes, de annál kevésbé értelmes nénikkel, bácsikkal....
Sebaj, amint mászni kezdek, átveszem az uralmat ebben a házban, és remélhetőleg a televíziózás rendjét is én szabom majd meg!

szeptember 18.

Beteg lettem.
Anya is beteg. Nagyi is beteg. Szép kilátások, igaz?
Kedden éjjel szipákolva arra ébredtem, hogy az eddig kiválóan funkcionáló orrom nem működik megfelelően. Mondhatni sehogy. Fuldokolva, üvöltve kértem Anyáékat, tegyenek valamit.
Tettek. Olyat, amire nem számítottam, és ha bárkinek van egy kis sütnivalója, meneküljön el valahová, ahol nincs porszívó, amíg meg nem javul az orra.
Először is belefújtak valami sós vizet az orromba, majd a porszívóra csatlakoztatott kis bizgentyűt dugták be kicsi nózimba. Természetesen én kapálóztam, üvöltöttem, de Apa erősebbnek bizonyult nálam. Ezzel nem ért ám véget a tortúra, hiszen délelőtt Anya orvoshoz vitt. Ezeknek mániája hogy különböző dolgokat dugjanak a különböző testrészeimbe? Orr, fül, pelenkás fertály.....
Tehát gyalázatosan telnek napjaim, c-vitamint kapok, orrcseppeket, lázkúpot. Ennek ellenére nem kifejezetten rossz a hangulatom, persze azért remélem hamarosan visszanyerem régi önmagam...

Ja, hajszárítóval szárítom a loboncom...

szeptember 14.

Kértem Anyát, üljön le, diktálok.
Újabb produkció: hasra tudok fordulni teljesen, anélkül hogy a karom benn ragadna. Ez azért izgalmas, mert a hempöriben 3-4 perc után átfordulok, majd üvöltve kérem az arra járókat, hogy fordítsanak vissza, mert annyira nem jó hason. Ez, megismétlődik úgy 14-szer naponta.
Továbbra is megy a hülye inglis. Bár nem élvezem még, egyre kevésbé fáradok el, ha egész nap Anya zagyválását kell hallgatnom. Persze mások is furcsa szemekkel néznek ám rá, amikor a 3200 fős településen séta közben az érthetetlen hablatyot nyomja, vagy amikor a boltban kiszól nekem hogy bí pésönt, áj onli níd van minit. A bí pésönt annyit jelenthet: fejezd be az üvöltést légyszíves. Érdekes, hogy Füge is kezdi kapisgálni ezt az inglist, hiszen eddig a 'kifelé' vezényszót ismerte, de tegnap mintha a 'getáot'-ra is elhagyta volna a helyiséget, ahová neki nincs bejárása.
Hogy lehet ez?
Ma végre meglátogattuk Emmát!
Miután a postával megérkezett a Mami-féle csomag, benne újabb csini cuccokkal, Anyával útrakeltünk. (Ja, Maminak ezúton üzenem, hogy lehetőség szerint még most szokjon le az ilyen jellegű holmik tömeges vásárlásáról, mert ha ezt nem teszi rá fogok szokni a "New York fashion"- re. Ez pedig senki pénztárcáját nem kímélné a későbbiekben, így talán jobb, ha még most elfogadom, hogy nem lóg minden ruhámban GAP, Ralph Lauren jelzés...)
Szóval Emmával töltöttem a délelőttöt, ami több ok miatt volt élmény: először is, Emma ici- pici, aranyos, és mivel valamit mindig csinált (mozgott, nyögdécselt), borzasztóan le tudta kötni a figyelmemet. Másodszor, mivel sétáltunk a tó környékén, ahol korábban még sosem jártam, így ezt is mentettem a RAM rendszerembe. Délután szunyáltam egy nagyot, így Anya dolgozhatott nyugodtan, este pedig hosszú séta következett a nagylányos kocsimban.
Elvégre indiönszámör van!

szeptember 8.

Hát köszönöm szépen a keresztelést, több ilyenben nem kívánok részt venni. Először is Anya valami furcsa feszülős, csúszós dolgot húzott a lábamra, majd cipőt is adott rám, holott tudja jól, hogy utálom a cipőket. A ruhám szép volt, és nem is idegesített. De aztán ami a templomban történt... Elvárták tőlem, hogy legyek csendben, miközben néha egy nő dalra fakadt, és többször felváltva beszéltek fekete, illetve fehér csuhába burkolózott fiúk. Aztán egyszercsak Keresztapu ölbe vett és Anya meg Apa is kivonult a fekete csuhás elé. Tudjátok mit csinált a marcona csuhás? Olajat kent kétszer a homlokomra, aztán meg háromszor ráborított valami hideget a hajamra. Hát normális dolog ez, kérem? Kétszer hajat mosni két napon belül? Ráadásul a sampont elfelejtette, szóltam is neki, hogy ezt igazán nem így kell, ha már fodrásznak állt, legalább tanulja ki a mesterséget!
Aztán visszaülhettem a kocsimba. Vizes hajjal, álmosan, nem nagyon bírtam magam, és belekezdtem egy kisebb hőbörgésbe, amire Anya kivitt a templomból. Talán szégyelli, hogy nem vagyok egy málészájú, aki fekve, higgattan elviseli mindezt a tortúrát? A mise végeztével aztán körülbelül 130 öregasszony bámult bele az arcomba, és jött a : "tüncimókuskisfiúkislánymennyiidős?édesdrágaságmicurikaédesbaba" szöveg. Végre hazaértünk, és adtak enni, majd a vendégeim is asztalhoz ültek. Később szkájpoltam mamiékkal, és kétszer is aludtam a sok inger, új információ miatt.
Az azóta eltelt két napom a szokásos módon telt, hétfő, szerda angol, we were singing, reading, etc., . Tomorrow I have a very nice guest, Kinga will visit us!
Ja, 5710 gramm vagyok, és 65 cm, és már ettem sütőtököt, zöldborsót, málnát, almát. A krumpli undorító, ki ne próbáljátok! És ráadásul hízlal is!

szeptember 2.

Megkezdődött az iskola. No nem nekem, de azért ez az őszi időjárás kellemetlenül érint. Bár ma már szebb az idő, a tegnapi és tegnapelőtti szél, eső, fagy teljesen kiborított, s Anya ráadásul tetézte ezt azzal, hogy annyi ruhát adott rám, hogy úgy néztem ki, mint egy Mischlein baba...
A járókámban elég jól elvagyok 20-25 percig is akár, bár közben erőteljes hangokat adok, mondhatni visítozok, ami gyakran átvált sírásra, ha már nem elégít ki a 47 darab játék. Apropó játék: a kedvencem napok óta egy kólás árnyékoló, amit az autóban kellene használni. A kék alapon a fehér buborékok lenyűgöznek, arról nem is beszélve, hogy elég nagy (be tudnék takarózni vele), szájba lehet venni, és nem ütöm, vagy csikarom meg vele magam. Szóval mindenkinek csak javasolni tudom.
Várom a vasárnapot, mert valami nagydolog van készülőben. Azt mondják, keresztelő. Mi lehet az? Remélem nem olyasmi, mint mondjuk az oltás....

augusztus 29.

Ma 4 hónapos lettem. 5550 gramm vagyok, és 64 cm. Az alább felsorolt tevékenységekre, produkciókra vagyok képes: átfordulok a hasamra (csak akarom még általában alattam ragad, így nagyon ideges leszek...) és tartom szépen a fejem akár perceken keresztül is. Szopom az ujjam, illetve ujjaimat, néha egyszerre 3-4 is bekerül a számba. Anyáék ilyenkor kinevetnek, és Commedlinak hívnak.Egész nap társalogni próbálok, de kevesen értenek meg, így leginkább a nyálam habosításával kötöm le magam.Már eszek gyümölcspépeket, mert Anya szerint ettől gyorsabban fogok tudni felülni (remélem nem ver át, mert ha igen.....), mivel erre még mindíg nem vagyok képes. Továbbra is jól alszom, bár a délutáni sziesztáim egyre rövidülnek, így Anyának egyre tempósabban kell takarítani, mosni, stb.
Összességében jól elvagyok, mindíg történik velem valami izgalmas. Tegnap például építkeztem. Andiéknál voltunk Gödöllőn, ahol Apukám az épülő ház körül segédkezett, míg mi, lányok (Zsófi, Andi, Anya és Én) sétáltunk, nézelődtünk, bátorítottuk a fiúkat. Mivel mindíg volt valami szokatlan dolog, és a kiságyam sem állt rendelkezésemre délután, így nemalvási rekordot döntöttem, és Anya szerint nagyon nehezen kezelhetővé váltam. Pedig én csak hőbörögtem, beszéltem, ordítottam, ha nem értették pl. hogy sétálni akarok a szakadó esőben.
Estére minden gondom elszállt, szkájpoltam Mamival (aki újabb zsáknyi ruhát vett nekem Ralfitól és Kelvintől, ja és Alexától is jött jó néhány vagány cucc), majd olyan dolog következett, ami eddig még sosem volt: Anyával fürödtem a nagykádban!
Őrületes móka volt, nem ért le e lábam, se a fenekem, s mint egy kecskebéka kedvemre ficánkolhattam anélkül, hogy rám szóltak volna, hogy kipacsálom a vizet.
A fürdő után hamar elaludtam, és ma hagytam mindenkit pihenni, mivel a nyolcórai reggeli után újra elbóbiskoltam, és csak tizenegy után keltem. (Anya emiatt nagyon hálás a gólyának, ha volna kedves megküldeni a címét, küldene neki békával töltött bonbont.)
Valóban rendes gyerek vagyok....

augusztus 24.

Ma nem diktálok sokat, mert nincs jó kedvem. Hogy is lehetne, amikor mindkét combomba óriási hegyes, hosszú tűt szúrtak, és ráadásul megitattak valami ocsmány folyadékkal is. Anyukámban sem bízom többé, hiszen már az első szúrás után üvöltve könyörögtem, hogy fusson el velem messzire, ahol ez a bájosnak tűnő doktornő nem ér utól a villogó tűjével, erre mit reagál Anya? Ad egy puszit, és közli, "semmi baj". Hát, ha káromkodni tudnék....
Mondjuk legalább a súlyommal nem szekíroztak a fehér köpönyegesek, 5480gr vagyok, és 63 cm. Ez, ha jól számolok, azt jelenti, hogy naponta 0.8 milimétert növök! Hát persze hogy el vagyok fáradva estére!
Tegnap belekóstoltam életem első bébiételébe: szilvapürét ettem. Annyira ízletes, fennséges, mondhatni mennyei volt, hogy tombolva hisztiztem az újabb adagért, persze nem kaptam, nehogy sok legyen elsőre. Akkor minek mutattad meg? Komolyan várom már, hogy végre ÉN legyek az úr ebben a házban, mert bár egészen jól bánnak velem mostanában, azért néha értetlenek, s egyáltalán nem kooperatívak.
A "beszédfejlődésemet" illetően kissé megtorpantam, mert visszatértem a heö, hő kifejezésmódokhoz, s gyakorlatilag nem is szívesen használok mást. Persze mit vártok, amikor Anya hetekig értelmesnek tűnt, aztán egyszercsak jött ez az inglis.... Tegnap is hadovált nekem ilyeneket, hogy dontvöri, meg dujulájkit, és még elvárta volna, hogy értsem. Szerencsére mire felébredtem a délutáni sziesztámból megjött az esze és újra értettem mit beszél.
Meddig megy ez így?

augusztus 20.

Szent István napján jelentkezem újra, s beszámolok az elmúlt napok eseményeiről.

Anyukám folytatta az inglis oktatást, amit kezdetben általában élvezek, de hamar elmegy a kedvem az egésztől, és nagyon felvidulok, ha valaki végre értelmesen szól hozzám, szemben ezzel a furcsa "vacjorproblem" meg "jorszókjút" halandzsával. Persze nem mindennap megy ez, bár szerintem a heti három alkalom is sok, viszont Anya hajthatatlannak tűnik. Még jó, hogy Apukámra nem ragadt át ez a badarság.

Szerdán meglátogattak bennünket Gizusék, és itt volt Csínó is, Füge Apukája. A cerkalábúak jót szaladgáltak a szőlőben, én Anya mellkasán szenderegtem a kenguruban. Szép este lehetett volna, ha Anya fürdetésnél nem locsol le jeges vízzel (véletlenül), amitől olyan sokkot kaptam, hogy még enni, s majd elaludni sem tudtam. Borzasztó hatások érik itt az embert.

Ezek a frontok megviselnek engem is, kicsit álmosabb vagyok a napokban, így többet szundikálok napközben, aminek persze az az eredménye, hogy éjjel viszont visongok a kiságyban. Hajnali négyre kialszom magam, és csak keserves ujjszopást, némi hőbörgést követően tudok újra elszenderedni.

Tegnap kaptam egy csodás ajándékot az unokatesóimtól: egy felfüggeszthető bigyókkal díszített akármit, amin mindenféle állatok, napocska, hold, virágok lógnak. Lenyűgöz. A legszebb benne pedig az, hogy ők maguk készítették. Remélem majd viszonozhatom a kedvességüket.

Anyukám elkezdett újra dolgozni (persze csak heti néhány órában!), aminek annyira nem örülök, hiszen már most látszik, hogy nem lesz ennek jó vége, de mit tegyen szegény, ha ennyire dinka, és soha egy percre nem tud bírni magával...Nagyi azt mondja, majd Ő segít, ami még viccesebb, mivel neki még annyi "élete" sincs, mint Anyának. Egy banda. Remélem az én génjeim jelentenek majd némi lazább hozzáállást, bár ahogy a Dédimamát ismerem....

Ma este Lili, Timi és Peti jön hozzánk, sütünk szalonnát (bár nekem megint csak a cumi jut), lehet megint hajat mosnom, mert füstös leszek percek alatt. Biztos jól mulatunk majd.

augusztus 16.

Hi, my name is Lilla Visztenvelt. I have just starteed to learn english.....

Anya ma furcsa, új nyelven kezdett beszélni hozzám, azt mondja, inglis. Élvezetes volt, mert csomó olyan új szót hallottam, amit eddig még sosem, és hallgattunk zenét is, amit Anya szintén inglisül énekelt, elég szórakoztató volt. Főleg az Old McDonalds, és az Little Donkey Song tetszett.

A hétvégén itt volt mindkét Dédikém, jót mulattam rajtuk, mert folyton azon voltak, hogy nekem a legjobb legyen, persze nem értették, amikor például azt közöltem volna, hogy mindössze a pisis pelenka kicserélésére volna szükség.

Fejlődésemről: kb. 5400 gr vagyok, 62-63 cm. Enni még mindíg nem eszek annyit, mint kellene, de Anya már nem fenyeget, elfogadta, hogy nem leszek Pa-dö-dö tag. Persze nézne magába egy kicsit, és venné elő a saját fotóit, meg Apa fényképeit is: két cerkalábú térdkalácstól mit várjon az ember. Nem beszélve Fügéről, aki szintén csupa csont.

Mentálisan valószínűleg gyorsabban haladok, mint az szükséges volna, bár a felülés még a mai napig nem sikerült. Persze fel nem adom....

augusztus 12.

Valami nagy baj lehet velem, még mindíg nem tudok felülni.

Ezzel szemben mondjuk a hasrafordulás hamarosan meglesz, így legalább ezzel nyugtatom magam. Hogy mennyit kell még várnom míg felülök? Nem tudom, remélem nem túl sokat, mert teljesen felemészt ez a várakozás. A járásról ne is beszéljünk....

Az utóbbi pár napom sivár nyugalomban telt: sem esküvő, sem piac, vagy hipermarket. Tétlen hétköznapok itthon, séta, nagyiék meglátogatása, hempergés, miegyéb. Kértem is Anyát, eszeljen ki valami újat, valami extrémet, mert ez a vérfagyasztó unalom nem nekem való. Erre közölte, hogy hétfőtől angol. Fogalmam sincs, ezt hogyan realizálja majd, de valami olyasmit hallottam, hogy hétfőn, szerdán és pénteken csak angolul fogunk társalogni. Persze biztos van valami alapja ennek az egésznek (http://www.ketnyelvugyerek.hu/), és legalább értem majd a mesekönyveimet, mert például mit jelenthet az hogy "puppy", vagy "dancing Angelina"?

Anya levágatta a haját. Nekem így is tetszik, bár Nagyi azóta Pistikének hívja őt, Apukám pedig Suhancnak. Remélem nekem nem lesz új nevem, ha egyszer megválnék e sötét lobonctól...Így is van elég név, amit meg kell jegyezzek, mivel Anya a Lillán kívül Pannának és Mancinak is nevez, sőt néha hallom az Edgárt is, amire még az "in uterus" korszakomból emlékszem.

Az ujjszopás témaköre változatlan: leghűségesebb, legmegbízhatóbb társam a magányban, elkeseredésben, ha gyötör az éhség, vagy az álmatlanság. ( Inszomniásoknak tervezek egy tréninget, "Hogyan ringassuk álomba magunkat- azaz az ujjszopás és közben hajpöndörgetés leghatékonyabb technikái" címmel. Várom a jelentkezőket!)Anya kicsit aggódik emiatt, de utánaolvasva sok olyan írást, cikket talált, amelyek inkább az ujjszopást tartják jónak, szemben a cumizással. (v.ö.:Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyve) Tudtam én. Persze hiába beszél itt az ember, értetlenek, mondtam már....

augusztus 8.

Anya kezdi komolytalanul kezelni ezt a bloggolást, vagy bloggerezést vagy mi, hiszen hat nap is eltelt mióta nem hajlandó a gép elé ülni és írni, amit diktálok. Pedig higgyétek el van mit mesélnem. Nem tudom mi miatt, de nem sikerül felülnöm.
Először kb. egy hete gondoltam ki, hogy szétnéznék én ülve is, elvégre mégiscsak több mindent figyelhetnék meg e pózban, és talán komolyabban is vennének. Folyamatosan próbálkozom, megfeszítem az egész testem, főleg a nyakam, elvörösödik a fejem, de felülni csak nem sikerül. Emiatt nagyon feszült vagyok, mondhatni hisztis. Ráadásul Anyukám, ahelyett hogy segítene, támogatna, kinevet, és közli, olyan türelmetlen vagyok, mint Etuska. (Anya dédikéje volt....)
Tegnap újabb esküvőn voltunk, Verus és Balázs egybekelését ünnepelte családunk. Jó sokan voltunk, rengeteg szép ruha, csillogó szalagok, tányérok, százezer új arc....
Gyuri bácsi megsajnált, mivel szerinte még arra sincs pénzem, hogy rendes borbélyt megfizessek, hiszen három hónapja nem voltam fodrásznál, és ezért ekkora a hajam.
Számos kérőm is akadt, többek mutogattak Nagyiéknak fotókat a saját unokáikról, s nevtve közölték, hogy "jó lesz a Lilla kis menyasszonynak!" Hát majd én azt eldöntöm, elvégre nem a XVI. században élünk. Mi van, ha nekem egy bőrgatyás, rokker, amolyan Nagy Feró, vagy esetleg Flipper Öcsi kell?
A szókincsemről már nehéz beszélni, mert folyamatosan hablatyolok mindenfélét, jelenleg nincs kedvencem, kivéve a nyálhabosító brümmögést, ami miatt Apukám már meg is szólt, azt mondta, olyan vagyok mint egy veszett kutya. Szép kis szülök, igaz?
Ha végre valaki adekvát személy (pl. Gyivi, Vöröskereszt, stb.) is olvassa e naplót, kérem, jelentkezzen, s keressen nekem egy normális családot! A jelentkezéseket a szerkesztőségbe, a "savelillavisztenveltsoul" jeligére várom. Köszönettel.

augusztus 2.

Én nem is gondoltam, hogy ennyire szórakoztató tevékenység élni...
Annyi minden történt velem az elmúlt pár napban, hogy nem győzöm regisztrálni, menteni az eseményeket a kis vincseszterembe.
Pénteken meglátogattuk Melindát és Krisztiánt, illetve együtt elmentünk az ecseri piacra, ahol annyi, de annyi mindent láttam: régi bútorokat, porcelánokat, könyveket, ruhákat, csecsebecséket. Itt aztán minden van. Gázálarc, kard, régi utcatáblák, halott nénik ékszerei.... Anya könyveket vett, és nagyon jól járt, hiszen az, akitől megvette a Shakespeare Összest, nem tudta, hogy a gyűjtemény teljes, így bedőlt Anyának, aki 9000 Ft- ról 3000 Ft- ra alkuldta le a könyveket azzal a reklamációval, hogy nem teljes a gyűjtemény. Micsoda átverés! Persze miért árul értékes könyvet az olyan, aki nem tudja, mit ad el?
Egész nap jól viselkedtem, alig sírtam egy kicsit, azt is csak akkor, mikor már elegem lett abból, hogy nem látok ki rendesen a babakocsiból, hiszen mi van, ha lemaradok valami értékes portékáról?
Tegnap reggel Anyukám fogta a cuccaim egy jelentős részét, és egy utazótáskába pakolta, miközben Apukám is pakolászott, legvágta a serkenő szakállát, csinosította magát. Mint utóbb kiderült, esküvőre indultunk Anyukám jó barátjáék ünneplése céljából. Egy zsidó szertartáson vettünk részt, ami Anyukáméknak nagyon tetszett, és azt hajtogatták, hogy mennyivel vidámabb dolog egy zsidó szertartás, mint a római katolikus. Nekem nem tűnt fel, hiszen ez volt az első ilyen buli, amin részt vettem életemben. Apa és Papa is kapott egy fura sapkát, amit felvettek és volt cukordobálás, nagyon kalssz zene, fotók, vicces parókák, álarcok....
Persze engem Nagyiékkal együtt aludni küldtek már este 9- kor, mitagadás elég fáradt voltam már addigra, így kis üvöltés után elaludtam a parkban, miközben járgányomat ringatták.
Ezúttal sem volt gond velem (nem tudom miért várják folyton hogy úgy viselkedjek mint egy fúria?), ettem, aludtam rendesen, és gyarapítottam szókincsemet: "hebligi". Ez azt jelenti: Anna és Dávid Mazel Tov!