Kértem Anyát, üljön le, diktálok.
Újabb produkció: hasra tudok fordulni teljesen, anélkül hogy a karom benn ragadna. Ez azért izgalmas, mert a hempöriben 3-4 perc után átfordulok, majd üvöltve kérem az arra járókat, hogy fordítsanak vissza, mert annyira nem jó hason. Ez, megismétlődik úgy 14-szer naponta.
Továbbra is megy a hülye inglis. Bár nem élvezem még, egyre kevésbé fáradok el, ha egész nap Anya zagyválását kell hallgatnom. Persze mások is furcsa szemekkel néznek ám rá, amikor a 3200 fős településen séta közben az érthetetlen hablatyot nyomja, vagy amikor a boltban kiszól nekem hogy bí pésönt, áj onli níd van minit. A bí pésönt annyit jelenthet: fejezd be az üvöltést légyszíves. Érdekes, hogy Füge is kezdi kapisgálni ezt az inglist, hiszen eddig a 'kifelé' vezényszót ismerte, de tegnap mintha a 'getáot'-ra is elhagyta volna a helyiséget, ahová neki nincs bejárása.
Hogy lehet ez?
Ma végre meglátogattuk Emmát!
Miután a postával megérkezett a Mami-féle csomag, benne újabb csini cuccokkal, Anyával útrakeltünk. (Ja, Maminak ezúton üzenem, hogy lehetőség szerint még most szokjon le az ilyen jellegű holmik tömeges vásárlásáról, mert ha ezt nem teszi rá fogok szokni a "New York fashion"- re. Ez pedig senki pénztárcáját nem kímélné a későbbiekben, így talán jobb, ha még most elfogadom, hogy nem lóg minden ruhámban GAP, Ralph Lauren jelzés...)
Szóval Emmával töltöttem a délelőttöt, ami több ok miatt volt élmény: először is, Emma ici- pici, aranyos, és mivel valamit mindig csinált (mozgott, nyögdécselt), borzasztóan le tudta kötni a figyelmemet. Másodszor, mivel sétáltunk a tó környékén, ahol korábban még sosem jártam, így ezt is mentettem a RAM rendszerembe. Délután szunyáltam egy nagyot, így Anya dolgozhatott nyugodtan, este pedig hosszú séta következett a nagylányos kocsimban.
Elvégre indiönszámör van!
szia lilla...én is nagyon vártam már, hogy lássalak...annyit hallottam már rólad és anyukádról az én anyukám közvetítésében...a kutya pont itt volt elásva; anyukám csak mesélt-mesélt,a napok meg csak teltek, anélkül, hogy valódi vizuális ingerek formájában is lett volna szerencsém találkozni veletek...már kezdtem attól tartani, hogy anyukám fantáziájának leszek az áldozata, amint éppen mesemondó tehetségét éli ki rajtam...ugyanis, gondoltam, ennyire jófej csajok nem is léteznek a Földön, vagy igen?? bizonytalan voltam, hiszen még csak most érkeztem, nincs sok tapasztalat a tarsolyomban, régiekre meg sajna nem emlékezhetem...viszont azt kell mondanom, hogy e naptól fogva én már az optimisták táborába tartozom, vagy mi...a lényeg, hogy végtelen örömmel töltött el a pillanat, amikor az eddig csak elképzelt mesebeli figurák egyszeriben életre keltek...és nem túlzok, bár anyukám nemsemmi előadásmóddal bír, még ő sem tudta lefesteni őket teljes pompájukban....szóval igazi élmény volt a veletek eltöltött pár óra....emma :)
VálaszTörlés