Ma nem diktálok sokat, mert nincs jó kedvem. Hogy is lehetne, amikor mindkét combomba óriási hegyes, hosszú tűt szúrtak, és ráadásul megitattak valami ocsmány folyadékkal is. Anyukámban sem bízom többé, hiszen már az első szúrás után üvöltve könyörögtem, hogy fusson el velem messzire, ahol ez a bájosnak tűnő doktornő nem ér utól a villogó tűjével, erre mit reagál Anya? Ad egy puszit, és közli, "semmi baj". Hát, ha káromkodni tudnék....
Mondjuk legalább a súlyommal nem szekíroztak a fehér köpönyegesek, 5480gr vagyok, és 63 cm. Ez, ha jól számolok, azt jelenti, hogy naponta 0.8 milimétert növök! Hát persze hogy el vagyok fáradva estére!
Tegnap belekóstoltam életem első bébiételébe: szilvapürét ettem. Annyira ízletes, fennséges, mondhatni mennyei volt, hogy tombolva hisztiztem az újabb adagért, persze nem kaptam, nehogy sok legyen elsőre. Akkor minek mutattad meg? Komolyan várom már, hogy végre ÉN legyek az úr ebben a házban, mert bár egészen jól bánnak velem mostanában, azért néha értetlenek, s egyáltalán nem kooperatívak.
A "beszédfejlődésemet" illetően kissé megtorpantam, mert visszatértem a heö, hő kifejezésmódokhoz, s gyakorlatilag nem is szívesen használok mást. Persze mit vártok, amikor Anya hetekig értelmesnek tűnt, aztán egyszercsak jött ez az inglis.... Tegnap is hadovált nekem ilyeneket, hogy dontvöri, meg dujulájkit, és még elvárta volna, hogy értsem. Szerencsére mire felébredtem a délutáni sziesztámból megjött az esze és újra értettem mit beszél.
Meddig megy ez így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése