Én nem is gondoltam, hogy ennyire szórakoztató tevékenység élni...
Annyi minden történt velem az elmúlt pár napban, hogy nem győzöm regisztrálni, menteni az eseményeket a kis vincseszterembe.
Pénteken meglátogattuk Melindát és Krisztiánt, illetve együtt elmentünk az ecseri piacra, ahol annyi, de annyi mindent láttam: régi bútorokat, porcelánokat, könyveket, ruhákat, csecsebecséket. Itt aztán minden van. Gázálarc, kard, régi utcatáblák, halott nénik ékszerei.... Anya könyveket vett, és nagyon jól járt, hiszen az, akitől megvette a Shakespeare Összest, nem tudta, hogy a gyűjtemény teljes, így bedőlt Anyának, aki 9000 Ft- ról 3000 Ft- ra alkuldta le a könyveket azzal a reklamációval, hogy nem teljes a gyűjtemény. Micsoda átverés! Persze miért árul értékes könyvet az olyan, aki nem tudja, mit ad el?
Egész nap jól viselkedtem, alig sírtam egy kicsit, azt is csak akkor, mikor már elegem lett abból, hogy nem látok ki rendesen a babakocsiból, hiszen mi van, ha lemaradok valami értékes portékáról?
Tegnap reggel Anyukám fogta a cuccaim egy jelentős részét, és egy utazótáskába pakolta, miközben Apukám is pakolászott, legvágta a serkenő szakállát, csinosította magát. Mint utóbb kiderült, esküvőre indultunk Anyukám jó barátjáék ünneplése céljából. Egy zsidó szertartáson vettünk részt, ami Anyukáméknak nagyon tetszett, és azt hajtogatták, hogy mennyivel vidámabb dolog egy zsidó szertartás, mint a római katolikus. Nekem nem tűnt fel, hiszen ez volt az első ilyen buli, amin részt vettem életemben. Apa és Papa is kapott egy fura sapkát, amit felvettek és volt cukordobálás, nagyon kalssz zene, fotók, vicces parókák, álarcok....
Persze engem Nagyiékkal együtt aludni küldtek már este 9- kor, mitagadás elég fáradt voltam már addigra, így kis üvöltés után elaludtam a parkban, miközben járgányomat ringatták.
Ezúttal sem volt gond velem (nem tudom miért várják folyton hogy úgy viselkedjek mint egy fúria?), ettem, aludtam rendesen, és gyarapítottam szókincsemet: "hebligi". Ez azt jelenti: Anna és Dávid Mazel Tov!
Annyi minden történt velem az elmúlt pár napban, hogy nem győzöm regisztrálni, menteni az eseményeket a kis vincseszterembe.
Pénteken meglátogattuk Melindát és Krisztiánt, illetve együtt elmentünk az ecseri piacra, ahol annyi, de annyi mindent láttam: régi bútorokat, porcelánokat, könyveket, ruhákat, csecsebecséket. Itt aztán minden van. Gázálarc, kard, régi utcatáblák, halott nénik ékszerei.... Anya könyveket vett, és nagyon jól járt, hiszen az, akitől megvette a Shakespeare Összest, nem tudta, hogy a gyűjtemény teljes, így bedőlt Anyának, aki 9000 Ft- ról 3000 Ft- ra alkuldta le a könyveket azzal a reklamációval, hogy nem teljes a gyűjtemény. Micsoda átverés! Persze miért árul értékes könyvet az olyan, aki nem tudja, mit ad el?
Egész nap jól viselkedtem, alig sírtam egy kicsit, azt is csak akkor, mikor már elegem lett abból, hogy nem látok ki rendesen a babakocsiból, hiszen mi van, ha lemaradok valami értékes portékáról?
Tegnap reggel Anyukám fogta a cuccaim egy jelentős részét, és egy utazótáskába pakolta, miközben Apukám is pakolászott, legvágta a serkenő szakállát, csinosította magát. Mint utóbb kiderült, esküvőre indultunk Anyukám jó barátjáék ünneplése céljából. Egy zsidó szertartáson vettünk részt, ami Anyukáméknak nagyon tetszett, és azt hajtogatták, hogy mennyivel vidámabb dolog egy zsidó szertartás, mint a római katolikus. Nekem nem tűnt fel, hiszen ez volt az első ilyen buli, amin részt vettem életemben. Apa és Papa is kapott egy fura sapkát, amit felvettek és volt cukordobálás, nagyon kalssz zene, fotók, vicces parókák, álarcok....
Persze engem Nagyiékkal együtt aludni küldtek már este 9- kor, mitagadás elég fáradt voltam már addigra, így kis üvöltés után elaludtam a parkban, miközben járgányomat ringatták.
Ezúttal sem volt gond velem (nem tudom miért várják folyton hogy úgy viselkedjek mint egy fúria?), ettem, aludtam rendesen, és gyarapítottam szókincsemet: "hebligi". Ez azt jelenti: Anna és Dávid Mazel Tov!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése