augusztus 20.

Szent István napján jelentkezem újra, s beszámolok az elmúlt napok eseményeiről.

Anyukám folytatta az inglis oktatást, amit kezdetben általában élvezek, de hamar elmegy a kedvem az egésztől, és nagyon felvidulok, ha valaki végre értelmesen szól hozzám, szemben ezzel a furcsa "vacjorproblem" meg "jorszókjút" halandzsával. Persze nem mindennap megy ez, bár szerintem a heti három alkalom is sok, viszont Anya hajthatatlannak tűnik. Még jó, hogy Apukámra nem ragadt át ez a badarság.

Szerdán meglátogattak bennünket Gizusék, és itt volt Csínó is, Füge Apukája. A cerkalábúak jót szaladgáltak a szőlőben, én Anya mellkasán szenderegtem a kenguruban. Szép este lehetett volna, ha Anya fürdetésnél nem locsol le jeges vízzel (véletlenül), amitől olyan sokkot kaptam, hogy még enni, s majd elaludni sem tudtam. Borzasztó hatások érik itt az embert.

Ezek a frontok megviselnek engem is, kicsit álmosabb vagyok a napokban, így többet szundikálok napközben, aminek persze az az eredménye, hogy éjjel viszont visongok a kiságyban. Hajnali négyre kialszom magam, és csak keserves ujjszopást, némi hőbörgést követően tudok újra elszenderedni.

Tegnap kaptam egy csodás ajándékot az unokatesóimtól: egy felfüggeszthető bigyókkal díszített akármit, amin mindenféle állatok, napocska, hold, virágok lógnak. Lenyűgöz. A legszebb benne pedig az, hogy ők maguk készítették. Remélem majd viszonozhatom a kedvességüket.

Anyukám elkezdett újra dolgozni (persze csak heti néhány órában!), aminek annyira nem örülök, hiszen már most látszik, hogy nem lesz ennek jó vége, de mit tegyen szegény, ha ennyire dinka, és soha egy percre nem tud bírni magával...Nagyi azt mondja, majd Ő segít, ami még viccesebb, mivel neki még annyi "élete" sincs, mint Anyának. Egy banda. Remélem az én génjeim jelentenek majd némi lazább hozzáállást, bár ahogy a Dédimamát ismerem....

Ma este Lili, Timi és Peti jön hozzánk, sütünk szalonnát (bár nekem megint csak a cumi jut), lehet megint hajat mosnom, mert füstös leszek percek alatt. Biztos jól mulatunk majd.