2010. december 12., vasárnap

december 12.


Anya elnézést kér mindazoktól, akik már- már méltatlankodva vették tudomásul, hogy még mindig nincs újabb bejegyzés...
Amióta van az az író iskola, bár leül a gép elé, irkál, szöszög, de úgy látszik,nem a blogommal foglalkozik. Meg persze a munkája is, pályázatok, lelkes "szakértők" ésatöbbi.
No, akkor rólam végre: 71 cm vagyok, de csak 6950 gramm. Ez azt jelenti, hogy a doktor nő megint nem volt megelégedve a havi gyarapodásommal, és kepunak is lehet igaza lesz, amikor azt mondja, Nyurgaponty vagyok. Fogam továbbra sincs, hajam ezzel szemben mint egy drótszőrű foxi bundája. A kúszás remekül megy, pár nap és mászni is fogok, mert már négykézláb kiválóan ingatom magam és egy- egy mozdulatot is teszek, aztán kiterülök, mint kecske béka és inkább a már bevált kúszást választom.
Már kétszer voltam szánkózni. Elmesélném, hogy milyen szánkóm van, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen jármű a föld kerekségen. Kék fémből van, karfával óvnak a kidőléstől (bár nincs jelentős centrifugális erő, ami hatna rám, hiszen elég lassan húznak.), szivacs van a fenekem, hátam alatt, ami FŰTÖTT! Két fúrógép akkumlátor melegíti a popómat, amik cirka 1 órán át adják le a hőt. Ha ráadásul még be is pisilek, szinte izzik alattam a szán. Nos, többek között erre is jó, ha az embernek kreatív gépészmérnök nagyapja van.
Ma karácsonyi ajándékokat készítettünk Anyával, az én közreműködésem volt a lényeg, de ennél többet nem árulhatok el, mert akkor fény derülne a titkomra azok előtt, akiknek szánom a meglepetést.
Mami újabb gyönyörűségekkel halmozott el, játékok, ruhák, könyvek garmada, amik beszélnek is! Anya előre sopánkodik, hogy mi lesz, ha végre Mamiékkal leszünk, mennyi mindent fogunk összevásárolni. Hát olyan nagy baj ez, kérem?
Ja, a képen az új sapkámban, a fotó címe: "Dosztojevszkij barna menyasszonykája"
Remélem nem kell majd egy újabb hetet várnotok, mire megint jelentkezünk....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése