Anya kezdi komolytalanul kezelni ezt a bloggolást, vagy bloggerezést vagy mi, hiszen hat nap is eltelt mióta nem hajlandó a gép elé ülni és írni, amit diktálok. Pedig higgyétek el van mit mesélnem. Nem tudom mi miatt, de nem sikerül felülnöm.
Először kb. egy hete gondoltam ki, hogy szétnéznék én ülve is, elvégre mégiscsak több mindent figyelhetnék meg e pózban, és talán komolyabban is vennének. Folyamatosan próbálkozom, megfeszítem az egész testem, főleg a nyakam, elvörösödik a fejem, de felülni csak nem sikerül. Emiatt nagyon feszült vagyok, mondhatni hisztis. Ráadásul Anyukám, ahelyett hogy segítene, támogatna, kinevet, és közli, olyan türelmetlen vagyok, mint Etuska. (Anya dédikéje volt....)
Tegnap újabb esküvőn voltunk, Verus és Balázs egybekelését ünnepelte családunk. Jó sokan voltunk, rengeteg szép ruha, csillogó szalagok, tányérok, százezer új arc....
Gyuri bácsi megsajnált, mivel szerinte még arra sincs pénzem, hogy rendes borbélyt megfizessek, hiszen három hónapja nem voltam fodrásznál, és ezért ekkora a hajam.
Számos kérőm is akadt, többek mutogattak Nagyiéknak fotókat a saját unokáikról, s nevtve közölték, hogy "jó lesz a Lilla kis menyasszonynak!" Hát majd én azt eldöntöm, elvégre nem a XVI. században élünk. Mi van, ha nekem egy bőrgatyás, rokker, amolyan Nagy Feró, vagy esetleg Flipper Öcsi kell?
A szókincsemről már nehéz beszélni, mert folyamatosan hablatyolok mindenfélét, jelenleg nincs kedvencem, kivéve a nyálhabosító brümmögést, ami miatt Apukám már meg is szólt, azt mondta, olyan vagyok mint egy veszett kutya. Szép kis szülök, igaz?
Ha végre valaki adekvát személy (pl. Gyivi, Vöröskereszt, stb.) is olvassa e naplót, kérem, jelentkezzen, s keressen nekem egy normális családot! A jelentkezéseket a szerkesztőségbe, a "savelillavisztenveltsoul" jeligére várom. Köszönettel.
Először kb. egy hete gondoltam ki, hogy szétnéznék én ülve is, elvégre mégiscsak több mindent figyelhetnék meg e pózban, és talán komolyabban is vennének. Folyamatosan próbálkozom, megfeszítem az egész testem, főleg a nyakam, elvörösödik a fejem, de felülni csak nem sikerül. Emiatt nagyon feszült vagyok, mondhatni hisztis. Ráadásul Anyukám, ahelyett hogy segítene, támogatna, kinevet, és közli, olyan türelmetlen vagyok, mint Etuska. (Anya dédikéje volt....)
Tegnap újabb esküvőn voltunk, Verus és Balázs egybekelését ünnepelte családunk. Jó sokan voltunk, rengeteg szép ruha, csillogó szalagok, tányérok, százezer új arc....
Gyuri bácsi megsajnált, mivel szerinte még arra sincs pénzem, hogy rendes borbélyt megfizessek, hiszen három hónapja nem voltam fodrásznál, és ezért ekkora a hajam.
Számos kérőm is akadt, többek mutogattak Nagyiéknak fotókat a saját unokáikról, s nevtve közölték, hogy "jó lesz a Lilla kis menyasszonynak!" Hát majd én azt eldöntöm, elvégre nem a XVI. században élünk. Mi van, ha nekem egy bőrgatyás, rokker, amolyan Nagy Feró, vagy esetleg Flipper Öcsi kell?
A szókincsemről már nehéz beszélni, mert folyamatosan hablatyolok mindenfélét, jelenleg nincs kedvencem, kivéve a nyálhabosító brümmögést, ami miatt Apukám már meg is szólt, azt mondta, olyan vagyok mint egy veszett kutya. Szép kis szülök, igaz?
Ha végre valaki adekvát személy (pl. Gyivi, Vöröskereszt, stb.) is olvassa e naplót, kérem, jelentkezzen, s keressen nekem egy normális családot! A jelentkezéseket a szerkesztőségbe, a "savelillavisztenveltsoul" jeligére várom. Köszönettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése