november 6.

Lila: Nem nagy dicsőség, de Anyáéknak remek hír: egyedül alszom el az ágyamban, a gyerekszobában. Ehhez az kellett, hogy Anya végigokádjon egy éjszakát, meg lázasan höncsörögjön, és kisajátítsa a nagyágyat, meg persze hogy bevegyem, fertőző a betegsége, ezért nem alhatok vele.Így hétfő este, és kedd este is egyedül merültem álomba, miután a nappaliban megnéztem a mindennapi Elmót, meg a szélesszájú orrszarvúak megmentését Tanzániában. Anya aggódik, hogy ez nem marad így, én még nem döntöttem....

Lilla a zöldségboltban: Anya: "kérnék 3 banánt, és két diót.Mennyit fizetek?"

Lilla: Huszonnégy ezer lesz."

Ábel: a járás nagy móka, egy hét leforgása alatt szinte alig másztam, egyre több mindent gyalog közelítek meg, és lassan az egész ház (ami nem nagy ugyan) szélességében, vagy hosszúságában, vagy akármi, képes vagyok két lábon, emelt fővel végigmenni. Minden napra jut ugyan egy- egy fejrekopp, vagy borulás, székremászásból hátraszaltó, Anya nem is érti hogyan úszta meg mindezt Lillával két évvel ezelőtt. Jelenleg mi jól vagyunk, várjuk az újabb vírusokat...

Visztigyerekek a kádban