december 28.

Nos, ez a karácsony, jobb, mint hittem. Azzal indult, hogy van egy fa a házban. Amin díszek, angyalok csillagok, gömbök vannak. Piszkálni nem lehet lehet őket, persze azért óvatosan odasurranok néha, és megpöccintem az alsó ágakon lévő díszeket, eddig nem történt semmi.
Ajándékok tömkelege, puzzle, dupló, könyvek, egy vödör gyurma, öltöztethető macicsalád, el sem hinnétek. Anya eldugott pár doboz holmit előlem, azzal érvel, majd elővesszük pár hét múlva, és akkor micsoda öröm lesz.
A karácsonyi mizéria legfőbb eseménye mégis az, hogy nincs olyan vas szigor, mint egyébként. Volt, hogy fél tízkor még a tévé előtt hemperegtem, vagy Anya új szerzeményét, az elektromos könyvet fogdostam. Tegnap például megint köhögtem kicsit, ezért megengedték, hogy a kanapén szenderedjek el, és mivel úgy elaludtam, Anyának nem volt szíve felébreszteni, reggel a kanapén keltem.

Apa egész héten itthon van, ez furcsa, de az még inkább, hogy nem zavarhatom, könyvekkel, papírokkal a kezében hulla fehéren ténfereg, azt mondja: vizsga időszak. Nem tudom mi lehet az, de nem akarom kipróbálni. Hogy ne zavarjuk Apát, Anya elvitt ma például a városi múzeumba, ahol számos érdekes dolgot láttam: puskákat, kitömött állatokat, rókát, szarvast, vad malacot (amit azonnal lemedvéztem), gaboly is volt(értsd bagoly), satöbbi. A múzeum pavilonjában halakat is láttunk, meg kígyót, és az egyik akváriumban egy delfint is! ( Anya szerint csak egy 20 cm-es kék tengeri hal....) A mamutot következetesen mamuszoztam, és egy kiállított hegyi kecske csontvázára is rámondtam: IÁ! Kisebb hisztit nyomtam a terráriumok előtt, mert Anya nem engedte, hogy bezárjam a négy méteres fa ajtókat, és a ruhatár kulcsát sem akarta a pókok közé dobni. Micsoda egy nő!Aztán délután fokozódott a hangulat, amikor Kepu beállított egy csodás sárga biciklivel. Ez már igazi bringa, nem babáknak való motor! A pedált még nem tudom használni, de a kormányzás már jobban megy, mint sokaknak ebben az országban...

Fotók: Liliennel a pokrócrallyn, fürdés után a túrórudi és karácsony.

Még mindig december 17.

Nos, vagy az új laptop, vagy a blog kezelő felülete, de nehezen megy a bejegyzés szerkesztés. A december 8-i írás legalább előkerült, most pedig akor írok, azóta mik történtek.
Anyával voltunka múlt vasárnap a gyöngyösi mini zoo-ban, csomó olyan állat van ott, amit nem is hittem. A láák, ami majdnem megnyaltak bennünket, nagyon a szívembe férkőztek, már a fotókat is ki kellett nyomtatni, és lámával a kezemben járkálok, óránként megnézném a képüket a gépben. Egyre többet beszélek, néha már egész jól megértenek. A "pijápípam" valószínű kéremszépen-t jelent, s van még pár ismeretelen idegen szó....
A napi móka részévé vált a pokrócrally, ami egyet jelent azzal, hogy én egy plédben fekve szánkázom végig a lakások fél órán át. A plédet természetesen Apa, személye hiányában Anya húzza. Jó mulatság.
Füge továbbra is jóbarát, bár a sapkát nehezen viseli el.

Új szórakozás még az Anya magas sarkúiban való járkálás, a kopogás olyan bizalmat ad....

December 17.

próba

december 8.

Találkoztam a Télapóval, több ízben, utaztam Mikulás vonaton, ettem szaloncukrot. Anya szerint ez még csak a kezdet, a karácsonyi mizéria csak most indul, tehát várom izgatottan mi sül ebből ki.

A csanát nyomom heti két- három nap, anya azt mondja, imába foglalja esténként ezt a rendszert, mert nem bír már velem itthon. Nem értem. Nekem semmi gondom az itthonléttel: van elég könyv, amit egyenként le lehet szórni a polcokról, vannak kenőcsök a szekrényben, azt Füge hátára, a kanapé oldalára lehet kenni, van rengeteg étel, amit szétszórni, kiönteni, kiköpni, fecnikre tépve a szőnyegbe taposni, van két laptop nyomkodni, vannak székek felállni rá.....soroljam? Szerintem mind kiváló móka.

A beszédemről: citó=cipő, ittam= itt van (itt vagyok, itt vagy, itt van...), ojjod=orrod, értsd fújd ki az orrod!, oté=ok, gyeje=gyere, agyi=nagyi, tatos=csat, pijapí=kérek szépen..........és a többi.

A fotók: Petike amint a combomat fogja...., fürdő és a hű társ, Fufa= Füge

november 24.

Hetek már megint. nincs mentsége. Már tanulom az ábécét, egy- két év, és magam írom a blogot.
Semmi különös nem történt, nyomom a csanát, a szöveget, feszítem a határokat, anya idegeit. Sokat beszélek, értelmeseket is, bár még mindig a zagyvaságoké a főszerep (ezt anya mondja, én pontosan tudom, mit beszélek, az ő hibájuk, hogy nem értik...). Tegnap előtt este belázasodtam, egész rosszul voltam, bár a televízió sokat segített. Ha 39 fok kell az egész napi minimaxhoz, hát megoldom! Ma reggelre már nincs csak kicsi hőemelkedés, szóval nem tudni mi volt ez. Azért a doktornéni eljött, megnézett. A fekete kabátjában csak későn ismertem fel, és még mosolyogtam is rá. Aztán persze bevillant! Ez az a nő, csak mimikri!!! Feketében a fehér köpeny helyett! Micsoda egy álca, így megtéveszteni a gyerekeket! Jól megfogdosott, belenézett torkomba, fülembe, de semmi. Szerencsére.
Most éppen rajzolok, Fügének intézem a telefonjait (a füléhez tartom a számológépet perceken át, és ordítom az arcába: HALLÓ!. De ez a dinka nem veszi a lapot, meg sem szólal, bámulja a kertben verekedő verebeket. Szoktam anyának segíteni dolgozni, gépelek, jegyzetelek, sőt néha porszívózom is. micsoda sors? Gyerekmunka...

Szombaton Halász Judit koncert. ha olyasmi, mint a cirkusz, örömmel várom.
A fotó: a hajam elképesztő mértékben nő.

november 12.

Cirkuszban voltunk. Kínai artisták, mutatványosok, elképesztő maskarák,és még hihetetlenebb attrakciók. Volt egy 40kg- os férfi, aki például 13 egymásra tetejére állított széken mászott a magasba, vagy a 9 nő, akik egymás nyakában állva, ülve bicikliztek, egyetlen bicajon. A kormányon állást szerintem ki is fogom próbálni még a héten, és a kalappal (esetemben sapkával) való dobálózás is remek ötleteket adott. Állatok nem voltak, s ennek azért örült Anya, mert az első sorban ültünk, s igazán nem tetszett volna neki, ha egy majom, vagy egy oroszlán mondjuk sztrájkot szavaz és az ő ölében dobbant ki az épületből. Mondjuk egy macska beszökött még a show kezdése előtt, nem lehetett tudni, hogy kirúgott cirkuszi szereplő, vagy beszabadult utcasarki kandúr, aki az idomított galambhúsra ácsingózott.
A produkció utolsó 10 percét sajnos már csukott szemmel figyeltem, a sok szín, meg mozgás elnyomott, nagyi ölében jót szundítottam.
Az egész nap remek volt, de a tetőpont mégiscsak a Petivel való kukoricázás.... (videó)

november 9.

Rohamosan, mondhatni exponenciálisan növekszik a szókincsem angolul és magyarul is.
Sok dolgot már idegenek is megértenek, szóval biztosan haladok az emberi elme egyik fő funkciójának, a beszéd elsajátítása felé. Biliztetem a babámat, s én is ráülök pár pillanatra néha, de eredmény eddig nem volt, szerencsére Anya nem erőlteti, és annak is nagyon örül, ha egyáltalán a bili közelében téblábolok.
Itthon néha unom magam, a négyszáz féle játék sem köt már le mindig, szeretek gyerekek között lenni. Hétvégén cirkuszba megyünk Anyával, meg Nagyival, nem tudom még mi az, de gondolom jó mulatság lesz.
A videón: telefonálok (a számológéppel), ügyet intézek, s telefonálás közben jegyzetelek, nehogy valami fontos megbízás, vagy határidő kimenjen a fejemből. Tömérdek munka!!!

november 2.

érintettek kérésére az egész bejegyzés törölve... :(

október 30.

Igen, szégyenli magát, hogy egy hete. De mentségére szolgáljon 3 novella, azt is le kellett írni.
Nos, a kuzin útnak indult ma délben, de sajna eddig még semmi hír róla, tehát már biztosan nem könnyű szegény anyukájának... Szonja, miért nem ugrasz már ki!!!!
A beszédem, és a mozgásom is elképesztő mértékben fejlődik. Motorral úgy közlekedem, mint egy négy éves, anya szerint sajnos olyan bátran is. A beszédben pedig: répa, alma, autó, stb. Négyig számolni is tudok, bár az egyet néha elfelejtem és egyből kettővel indítok. Vannak dolgok, amiket kizárólag angolul nevezek meg: cheese, empty, eat, lorry. (sajt, üres, enni, teherautó).
Az új menetrend szerint fél kilenc körül kerülök ágyba, van már minden este mese, és egyáltalán nem eszek már sem tápszert, sem tejitalt. Ezzel szemben kedvelem a fürdővizet, és arcot is szívesen mosok Füge itatótáljából.

A fotón: sasson frizurámmal anya csizmájában... :)

október 23.

Csak egy videó: "hiita, bobatyééé, úúh"- aki nem értené: hinta, palinta, zsupsz.

október 9.

Nos, a felfordulás oka: szobacsere. Átköltöztettek az Anyáék hálójába, ahol színesre festették a falakat (félig lettek készen, mert elfogyott a festék...), és ahol van saját szőnyegem méhekkel, virágokkal, és akkora hely, hogy motorozni is lehet. Ők meg bevették magukat az én kis hálómba, amiből gyakorlatilag egy ágy lett, élvezetes ott hemperegni.
A takarítás persze most is rám maradt, nem tudom, mi lenne ezekkel nélkülem...

október 8.

Nem diktálom le újra, ez a szemét gép leállt miközben dolgoztam rajta...

Akkor csak pár képet csatolok.

(Anya vehetne már egy normális laptopot ehelyett a 6 éves roncs helyett!)

október 4.

Nos, másfél év telt el antibiotikum nélkül. Egyesek szerint ez is igen szép eredmény, Anya azért kicsit csalódott. A köhögésem két hónap alatt annyira nem maradt abba, hogy tegnapra orrfolyás, és egyéb rossz közérzet is társult. Éjjel kettő után egyszerűen nem tudtam aludni a köhögés miatt, és az orrom sem szelelt, anyáék között hánykolódva virrasztottam. Elég rossz volt. Ma enni sem ettem úgy, mint az utóbbi pár hétben. Anya egész héten velem lesz, kíváncsi vagyok milyen programokat eszel ki, hogy lekössön, hiszen elég nehéz már velem álló napon át. Persze elég kreatív a nő, szoktunk névjegykártyákból várat építeni, olvasni, rajzolni. Nem szereti, ha a fürdőben pakolok, vagy ha az ő könyveit rakosgatom, elzavar a sajátjaimhoz, pedig neki mennyi van! Irígy.
Füge is kiváló játszótárs, elég magas a tűrésküszöbe, kedveli, ha letakarom az arcát, vagy ha a cipőmet próbálom rá az orrára. (lásd mini videó).
A beszédről: pülő= repülő, sztikki=stinky=büdös, csííííz=cheese=sajt, tettyék=tessék, totyi=totyi, azaz zokni

szeptember 26.

Számtalan esemény volna, amiről be kell számoljak,de ez a nő, még mindig lusta, vagy nem tudom, de nem ül le, hogy a naplómmal foglalkozzon.
Szüretelni voltunk a csanával. Én kérdeztem, ugye a gyermekmunkát büntetik ebben az államban, de rám sem hederítettek, fejembe nyomták a kendőt, kezembe a vödröt, aztán menjél!
Szabotáltam az akciót, hiszen nem szerettem volna, ha miattam szabnak ki milliós büntetést, aki még egyébként is illegális lakója vagyok a csanának, tekintve 17 hónapos koromat. (18- tól lehet járni...) A szabotázs abból állt, hogy beleettem minden fürt szőlőbe, amit a többiek leszedtek, így bízva abban, hogy a termék értéktelenné válik. A szüret maga egyébként igen szórakoztató volt, ültem traktoron, préseltem mustot, és még ráadásul egy darázscsípést is túléltem, amiről eddig nem tudtuk, miként reagálok. Szerencsére semmi, no allergia.
Otthon is egyre több mindennel készítem ki Anyéákat, hiszen már egyedül is felülök az étkezőasztalhoz, járkálok a kanapén, és a motorral is segítség nélkül haladok már. Pár napja le akartam könyvelni anya pénztárcájában a papírfecniket, jó sokat találtam, eurót, dollárt, forintot (épp valamit be kellett fizetnie a főnöke helyett), de végül sajna Anya észrevett, és kitépte a kezemből a bankjegyeket és az iratokat.
Legfőbb szórakozásom még a papucsok és cipők hordozgatása, valamint Apa 45-ös papucsában való sétálás. Nehezen megy, de némi segítséggel húsz- huszonöt percen keresztül is elbóklászom a házban. Szeretem továbbra is Fügére rakosgatni a különböző textileket, főként előkét, de néha rugdalózóval is megpróbálkozom. A jámbor jószág már aludni is tud úgy, hogy az előke a füleire akasztva van kiterítve.
Anya egyre többször visz sétálni babakocsi nélkül, ami néha fárasztó, de azért élvezetes is egyben, különösen ha valamilyen aprókavicsos ösvényen kelünk át, hiszen ott órákon át tudok guggolva keresgélni a szebbnél szebb kövek között.
Fotó: a szüret legjobb pillanatai

szeptember 19.

"Addig nem állhatsz fel..." mondtam neki, mert elképeszt ez a nő.
Nos, még mindig köhögök, ami kezd aggasztóvá válni, de nincs megoldás. Kaptam orrbafújót,szájbafújót, cseppet, folyadékot, egyik sem hat igazán, szóval nem tudjuk mitévők legyünk. Most már hat hete tart a dolog, unom, hogy éjjel is erre kell ébrednem. Egyébként minden rendben, annyit beszélek, hogy már nem is figyelnek rám. Persz egy- egy érthető szót is eldobok, hol angolul, hol magyarul, válogassák ki. Megy a tummy, az eye, és a bye- bye-t nagyon szeretem, de ennek magyar megfelelője, a szia is jó mulatság, különösen, hogy válogatás nélkül sziázok mindenkinek a városban, a boltban, vagy éppen az ügyvédi irodában. A kukucs helyett csukcsuk, a paradicsom helyelyett papityi betűkombinációt használom, s végül némi mutogatással mindent elérek. A bilizés továbbra is törölve, tologatni szeretem a házban a bilit, de ráülni mostanában nincs türelmem. Viszont ha szagos anyagcsere eredmény van a gatyában, megyek anyához, és mutogatok, hogy vegyen ki, hozza azt a tiszta pamperst.
Anya a héten megint sokat dolgozik, már követni sem tudom, hol van. Andi vigyáz majd rám, és a Csanába is megyek majd, remélem lesz megint babfőzelék!

szeptember 7.

Felőle aztán hat fogam is kibújhat, mire képes valamit írni rólam...
Nem bújt ki hat fogam, de két- három valószínű, persze nem engedem megnézni őket, ne turkáljon az én számban senki!
Mozgalmas napokon vagyok túl. Vasárnap dédi nyolcvanadik szülinapját ünnepeltük, vacsora, torta, és még led lámpás lufik is! Mit ki nem találnak...
Voltam csanában hétfőn és kedden, mert Anya megint elviharzott reggel, és csak este került elő.
Néhány általános tudnivaló: egész nap beszélek, csak nem nagyon értenek meg. Néha egy- egy szót azért tökéletes tisztasággal elhullajtok, had örüljenek, de aztán folytatom a halandzsát. A tévét továbbra sem nézhetem, nem tudom, mikor jön el az idő...Az evészettel nincs gond, s bár nem látszik rajtam, rengeteget tudok enni. Esténként eszek Anyával, aztán Apához is leülök, esetleg elmajszolok egy pár virslit, húsz deka sajttal még fürdés előtt. Nagy kedvencem a paradicsom, a bab, a krumpli, s főként a savanykás, sós ízeket kedvelem.
Az alvás visszatért a betegségem előtti rendszerébe, fél kilenc körül Etát magamhoz veszem, és a szobámban az új párnámra (mami készítette nekem!) teszem fejem. Két középső ujjam elszopogatom, és békésen elalszom, reggel hét, fél nyolcig. Rendes vagyok.
A fotók: Dédi, és én, a játék hevében kikészülve, szendergőben.

augusztus 27.

A hasmenéses hányásos hangulatom odáig fajult, hogy a hasfogó gyógyszert kihánytam, a hányáscsillapító kúpot pedig hát....szóval ahová bedugták, ott kiküldtem, nem egyedül.
Anya végső elkeseredésében megmutatta a helyet, ahol születtem, azaz kórházba vitt. Háááát....
Egy kedvesnek tűnő nő megvizsgált, és azt találta ki, hogy a kézfejembe egy hatalmas tűt szúr, amit oda is ragaszt, hogy aztán egy locsolócsövön át valami folyadékot ömlesszen belém.
Mindezt ők úgy tervezték, hogy én ülök egyenes háttal, nyugodtan tartom a karom feléjük, hogy szépen szúrják csak bele azt az izét....na egy frászt!
Végül hárman fogtak le, és csak belém tették azt az infúziót, de aztuán legalább Anya ölében feküdhettem, és kenguru is velem volt...
Estére haza engedtek, így itthon garázdálkodtam, néztem a tévét kilencig. Most minden meg van engedve, annyi csillagot ehetek, amennyit akarok, és az almalevemet sem hígítják. ha kedvem szottyan a francia ágyban pihenek le, ha úgy alakul, a kanapén, vagy a babakocsiban alszom egyet. Anya szerint oda minden eddigi nevelés és szigor, a következetességről és napirendről nem is szólva. Persze ez engem nem zavar, eddig se értettem miért ne lehetne napi több órán át nézni a tévét.
Ma délután vissza kell majd mennem, de ha ez a tortúra megismétlődik, én tényleg világg megyek!
A fotókon azért látszik, hogy nem vagyok remek formában...

augusztus 23.

Agyí, bagyé, nagyí, és a többi. Napok óta ezeket a szavakat használom. Minden esetben. Anya kinevet, hogy nem túl választékos a beszédmódom, de ha egyszer ezt is megértik... Vasárnap apának üvöltöttem egész nap, hogy Daddy, Kepu jókat röhögött, hogy most vajon mi alapján beszéltem angolul....ez kérem, hangulat kérdése.
Jól vagyunk, bár Szemit nem találom sehol múlt péntek óta, viszont állandó jelleggel ég egy- egy gyertya a házban, még Nagyiéknál is, és Apa, meg Anya egész péntek este sírt. Remélem előkerül, mert Fügének is nagyon hiányzik...
Jól sikerült az Emma látogatása, szuperbiztonságos kertben bohóckodtunk, játszottunk együtt, jöttem- mentem, nem szóltak rám percenként, hogy "vigyázz, lassabban, és a többi."
Ma megint beoltottak, ráadásul mindkét vállamat megszúrták. A doktornő csak ha a rendelő előterében rám mosolyog, azonnal esztelen üvöltésbe kezdek, és látjátok, jogosan! Micsoda átverés: bájos, szőke hölgy, kedves hang, játékok, és aztán puff! Leszorítanak, hárman fognak, hogy ne mozogjak, de végül csak betalál az a francos tű! Meddig megy ez így?

augusztus 18.

Szégyen, hogy egyszerűen képtelen frissíteni a rólam szóló aktát... megint tele van az asztala, pályázatot, intézmény akkreditációt, hátrányos helyzetű gyerekeknek pályaorientációs tábort emleget. Közben pedig fel sem bírt kelni a múlt héten, mert lázas lett, fehér, mint Szemi mellénye, és engem is engedett tv-t nézni, rosszalkodni, nem szaladt utánam. Na de most beszámolok. A beszédem egyre csak fejlődik, pár napja megtanultam a boci, boci tarkát, amit üvöltve az alábbiak szerint adtam elő: "totyi, tooótyi, taaka". És miért üvöltök? Mert ezzel szabályoznám a hang magasságot, de egyelőre nem megy, így inkább üvöltéssel fejezem ki a magasabb hangokat.
Továbbra is jól megvagyunk Fügével, naponta beülök az ágyába, legtöbbször valamilyen játékot is viszek magammal. Tegnap nem örült a három kilós mese könyvnek, amit a hátán lapozgattam, de végül beletörődött és szeretettel hallgatta, amint felolvastam neki.
Holnap meglátogatom Emmát, majd jelentkezem (ajánlom!) a történtekkel.
Friss fotó sincs.

augusztus 7.

Az egész hét furcsa állapotban telt, a lázam elmúlt, de az orromat most is szívják. Ráadásul valami forró sós, kamillás lötty fölött kellene higgadtan üldögélnem, hogy az arcüregemben felgyülemlett váladékot lefolyósítsam. Na, még mit nem? Anya persze átvert, mert ma este is például úgy tűnt, hogy főzhetek végre én is valamit, mert engedte, hogy az öléből kinyúlva egy fortyogó levet kevergessek. izzadtam, folyt a szemem, orrom, mire rájöttem, hogy ez megint ugyanaz, csak ez a furmányos nőszemély játéknak álcázta!
Egyébként nem rossz a hangulatom, jól eljátszom a Duplómmal, segítek anyának teregetni, takarítani, Fügét próbálom orrfújásra tanítani, miegyéb. A beszéd jól megy, ma például anya sikoltozva rohant apához, miután kimondtam hogy "orra". Hagy örüljenek. A "szia", "cici" "hoppá", "tiktak" szavak is mennek, és egyéb szavak kezdő szótagjai is, amikor éppen kedvem szottyan.
A játékaimról kicsit: kedvencem továbbra is a babakocsi, amit Noémitől kaptam, hosszasan tologatom a lakásban, mint amiképpen ugyanezt teszem a bilivel is. Szeretem apa póker zsetonjait rakosgatni, percekre leköt Mici és Malacka a Duplóból, kártyákkal (névjegy és bank is), és filcekkel is kitűnően elvagyok.Mi van még? Holnap Csana, ott mintha nem volna orrszívóporszívó...Ja, és megtanultam felmászni különböző bútorokra. Kanapé, franciágy, dohányzó asztal. Ma anyáék a konyhában tettek- vettek, s mire hátranéztek rám, én állva integettem az asztal tetején! Ordítottak, és fenyegetőztek. Mire ez a szigor?
A fotók: Tokaj (Palkóéknál- Degenfeld Kastély)

augusztus 1.

Tegnap Emma szülinapját ünnepeltük, nagyobb társaság gyűlt össze náluk. Rajtam és Emmán kívül volt még néhány gyerek, egyikük seprővel vert arcon, egy másik meg elvette a tologatós játékomat, így a hangulatom, melyet egyébként is a fogzás okozta fájdalmak tesznek viharossá, csak még inkább tönkrement. Estére gyorsan be is lázasodtam, és ma egész nap lázas voltam, hajnalban anyáék között sem jött álom a pilláimra. Elegem van mindenből, fájnak a fogaim, nem ihatok a macska tálból, és a hisztikezdeményeimet is csak kinevetik, azt mondják: ügyes, ússzál, kar, láb, tempó! Én nem úszni tanulok, hanem kifejezném a világgal való mérhetetlen elégedetlenségem!!!
A fotók nem erről tanúskodnak, Kepuval azért mindig vidám vagyok. Főként ha meg akarja enni a pelenkámat.

július 28.

A hotel telefonjával....miért nem veszik fel, kérem? Porta!!!

Reggeli az ágyban, párnák között.

Anya és én, a Fellegvár kapujában.

Dunakanyar.

Apród a trónon.

Apa és én.

A kétnapos visegrádi nyaralás dokumentációja:
az egész apartmanban szabadon voltam engedve, se járóka, se bezárt szobaajtók. Illetve, de a fürdő ajtaja egy idő után nem volt átjárható, mivel a wc kefével mostam fel a padlót. Nem értem, mi ebben a rossz?
Fürödtünk, sétáltunk, megnéztük a Fellegvárat, ültem Mátyás trónján (az apród frizurámmal- kepu!). Jókat nem ettünk, viszont drágán, bár tegnap este Anya sajttálat cipelt a szobába, de sajna én elaludtam, mire a rosé is megérkezett volna...
Az időjárás nem kedvezett, így ma reggel már haza indultunk. A jövő heti tokaji vizit elmaradni látszik, mert Palkónak dolgoznia kell, így pedig nem érdemes menni. Kár.
Néhány fotó az elmúlt két napról.

július 24.

Tudom, egy hete.
A hablaty egyre professzionálisabb módon megy, persze továbbra sem értenek, én azért igyekszem. A hoppá szót (felborulást követő fejjel szekrénynek ütődés, tárgy szándékos leejtése, bögre, lehetőleg 5 deci tejjel parkettára való segítése, stb.) már kiválóan érti a család, és a Füge is megvan, egy- egy szó kezdő szótagja is kicsúszik néha, szóval haladok. Anya mostanában szombaton is angolul hadovál, mert szerinte akkor, ha ő dolgozik, s én a csanában vagyok, nem fejlődik az angolom, így hétvégén is hallgathatom...
Tegnap az IKEA- ban voltunk, nem értem, hogy lehet az, hogy nem engedtek szabadon, annyi mindent szerettem volna megnyalni, lerántani, stb. Így aztán legújabb módszeremmel kísérleteztem a szigor ellen: lefekszem a padlóra, és szinkron úszáshoz hasonló mozdulatokat teszek, miközben torkom szakadtából üvöltök. Sajnos nem válik be, mert Anya a legutóbb is itt hagyott a szobámban, hiába vertem magam a szőnyegen, a konyhában nevetett. Felálltam és játszani kezdtem. Majd kitalálok valami újat....
A fotók: még Liliennel strandoltunk a múlt héten, és a kánikulában Anya pelenkában járatott itthon.
Ja, és azzal fenyeget, hogy nem lesz, aki megkéri majd a kezem, mert olyan gumók vannak már a két ujjamon, a szopástól, hogy az csak na. "Még jó, hogy nem a gyűrűs ujjad!", mondja, és hozzáteszi, szegény vő! Na, mintha Apát nem lehetne sajnálni néha....

július 17.

Tegnap Melindát és Krisztiánt látogattam meg Mogyoródon, bográcsoztunk, jól éreztük magunkat. Nekem kerestünk a garázsban egy műanyag ládát, amiben fürödni tudtam, és Melinda még retró gyerekjátékokat is fellelt. Csak ennyi mára, ja, meg még cica. Ezt közöltem ma reggel. Próbálgatom a beszédet, ez a két szerencsétlen meg csak néz, nem igen értik.
Na, ha lesz lényeges, jelentkezem.
Ja, a két fotó: én a "medencémben" és az unokatesóm, aki még belülről integet...

július 14.

Ez a nő továbbra is azt hiszi, hogy egy nap legalább kétszer annyi időből áll, mint valójában. Nem tudom, mikor veszi már észre, hogy nem. Mindegy, az ő ügye. Én jól vagyok, Csanába járok, illegális bölcsis vagyok (hiszen nem vagyok még csak 14 hónapos), ezért le sem írhatom, melyik csana az, amelyik nagyon a kedvemre való, és Anya is rendkívüli módon meg van elégedve velük. Heti 1-2 nap, a többi Anyával: strand, homokozás, angol, tánc, zene, olvasás. Néha járóka, ahol mostanság jókat alszom, mert végre elférek, kipakolták a sok játékot. A beszédem viharos sebességgel változik, a hablaty egyre színesebb, összetettebb, bár még mindig nem ért nem senki. Persze a non verbális jelekkel jól el tudom hőzni, mit szeretnék, s végül általában megvan, ami kell. Ebben a hőségben nyavalygósabb vagyok kicsit, bár egy új fogam is van, lehet az is okozója a hangulat ingadozásomnak.
Fotók: Vasárnapi fürdőzés után készült képek, Csana, a nagyokkal, és Anyával a mai strand után strand kendőben...

július 6.

Csak két minivideó.
Az első:vasárnap elindultam egyedül is, végleg.
A másik: Fügével megosztunk mindent, fekhelyet, ételt.
ja, és tegnap kaptam Mici mackós Duplót, jó móka a rombolás. Anya üzeni Legó Bácsinak, hogy ha fele ennyiért adná a termékeket, még akkor is pimaszul drága volna, és ő pimaszul jól járna!

július 2.

Látjátok, érzi Ő, hogy nem lehet ezt a blogot így elhanyagolni...
Ma újabb "életemben először" eseményeken vagyok túl. Reggel Apa habzó mosollyal közelített felém, és Anya kezében is valami furcsa fehér kis műanyag tárgy látszott. Vigyorogtak, a fogaikat mutogatták, és azt hajtották: Lilla is fogat mos. Nos, négy perc verekedés után végül csak a számba kentek némi fehér pasztát, ami viszont annyira finomnak bizonyult, hogy tátott szájjal engedtem a hat egész két tized fogam súrolását, majd magam vettem kézbe a projektet, és bőszen tisztogattam egérfogaimat.
Délután újabb tortúrának látszó esemény, biciklizni vittek. Hevederek minden testrészemen, bukósisak a fejemen, mert Anya szerint teljesen kiszámíthatatlan vagyok, és jobb előre gondoskodni a protektorokról. Mivel az idő, és Anya elsorvadt izomzata nem engedte, csak a faluban kerekeztünk, de holnap, ha nem lesz júliusi fagy, már Mátrafüredet is célba vehetjük.
Fotók a két téma bemutatására.

június 27.

Még jó, hogy havonta legalább... már k-ig tudom az abécét, hamarosan én fogom írni a naplómat, mert ez a nő teljesen kiborít, nem képes leülni és rögzíteni a fontosabbnál fontosabb információkat, RÓLAM! Persze az asztalt még nem érem el, így valószínleg magamra kell majd rántanom a laptopot, ha írni szottyan kedvem...
Újabb flue kapott el, ezúttal már némi lázam is kerekedett, de semmi vészes szerencsére, azt leszámítva, hogy megint egyben tobzódott orrom, szájam nedve. A kúp, és a lázmérő most kíméli popómat, helyette szirupot kaptam, és a homlokomon mérték a testhőmérsékletem, amiről azt mondják fájdalmatlan, én mégis üvöltve tiltakoztam.
A CSANÁ- ba így ma nem is mehettem, pénteken voltam, amikor is az ebédet, sőt a délutáni sziesztát is ott töltöttem el, egyetlen könnycsepp nélkül. Klassz dolog a gyerektársaság, a sok játék, és persze kedves banda az óvónőké, gondozóké is.
Ma bevásárlás közben rám süvöltött egy srác, "Lilla!, szia Lilla! Lilla, szia! Anyáék nem akartak hinni a fülüknek, majd a szemüknek, hogy nekem köszönget valaki. Miért, mit hittek, én valamik kis csecsemő vagyok, akinek nincsenek ismerősei. A facebookon is nem értem, hogy nem vagyok még fent....
Fotóm most nincs, majd ha anya ráér fotózni....micsoda egy nő.

június 15.

Nos rájöttem, hogy egyedül is tudok járni. Szombaton elkísértem Nagyit a Barátok templomába, ahol mindig nagyon jól érzem magam, főként ha a vasárnapi szentmise kellős közepébe kurjanthatok bele. Ezúttal már a hátsón folyosón közelítettük meg az oltárt. Itt állt egy szék, amibe megkapaszkodtam, majd úgy döntöttem egyedül indulok tovább. Huszonpár lépést tettem. Nem egyet, vagy kettőt. Nem érek rá.

Szóval a napjaim mostanra kiteljesedtek, gyalog is visznek sétálni. Esténként van egy fél órám, a ház előtti kavicsok megfelelő helyre való rugdosásával nem tudom mikorra végzek....

Naponta strandolok a kerti medencémben, van homokozás, stb. Fügével, Szemivel egyre jobb a viszonyom, Füge azt sem bánja, ha leselejtezett bankkártyával kapargatom a szemét.

Este Imi bácsival találkozom, aki még nem is látott élőben, és anyáék is két éve találkoztak vele utoljára még NY-ban.

Szép az élet. Egyelőre.

A kép még a hétvégén készült, amikor elindultunk Anya diplomaosztójára, de mivel a kocsi füstölni kezdett, inkább visszafordultunk. Mindebből én semmit nem regisztráltam...