Nos rájöttem, hogy egyedül is tudok járni. Szombaton elkísértem Nagyit a Barátok templomába, ahol mindig nagyon jól érzem magam, főként ha a vasárnapi szentmise kellős közepébe kurjanthatok bele. Ezúttal már a hátsón folyosón közelítettük meg az oltárt. Itt állt egy szék, amibe megkapaszkodtam, majd úgy döntöttem egyedül indulok tovább. Huszonpár lépést tettem. Nem egyet, vagy kettőt. Nem érek rá.
Szóval a napjaim mostanra kiteljesedtek, gyalog is visznek sétálni. Esténként van egy fél órám, a ház előtti kavicsok megfelelő helyre való rugdosásával nem tudom mikorra végzek....
Naponta strandolok a kerti medencémben, van homokozás, stb. Fügével, Szemivel egyre jobb a viszonyom, Füge azt sem bánja, ha leselejtezett bankkártyával kapargatom a szemét.
Este Imi bácsival találkozom, aki még nem is látott élőben, és anyáék is két éve találkoztak vele utoljára még NY-ban.
Szép az élet. Egyelőre.
A kép még a hétvégén készült, amikor elindultunk Anya diplomaosztójára, de mivel a kocsi füstölni kezdett, inkább visszafordultunk. Mindebből én semmit nem regisztráltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése