2011. augusztus 23., kedd

augusztus 23.













Agyí, bagyé, nagyí, és a többi. Napok óta ezeket a szavakat használom. Minden esetben. Anya kinevet, hogy nem túl választékos a beszédmódom, de ha egyszer ezt is megértik... Vasárnap apának üvöltöttem egész nap, hogy Daddy, Kepu jókat röhögött, hogy most vajon mi alapján beszéltem angolul....ez kérem, hangulat kérdése.
Jól vagyunk, bár Szemit nem találom sehol múlt péntek óta, viszont állandó jelleggel ég egy- egy gyertya a házban, még Nagyiéknál is, és Apa, meg Anya egész péntek este sírt. Remélem előkerül, mert Fügének is nagyon hiányzik...
Jól sikerült az Emma látogatása, szuperbiztonságos kertben bohóckodtunk, játszottunk együtt, jöttem- mentem, nem szóltak rám percenként, hogy "vigyázz, lassabban, és a többi."
Ma megint beoltottak, ráadásul mindkét vállamat megszúrták. A doktornő csak ha a rendelő előterében rám mosolyog, azonnal esztelen üvöltésbe kezdek, és látjátok, jogosan! Micsoda átverés: bájos, szőke hölgy, kedves hang, játékok, és aztán puff! Leszorítanak, hárman fognak, hogy ne mozogjak, de végül csak betalál az a francos tű! Meddig megy ez így?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése