Még jó, hogy havonta legalább... már k-ig tudom az abécét, hamarosan én fogom írni a naplómat, mert ez a nő teljesen kiborít, nem képes leülni és rögzíteni a fontosabbnál fontosabb információkat, RÓLAM! Persze az asztalt még nem érem el, így valószínleg magamra kell majd rántanom a laptopot, ha írni szottyan kedvem...
Újabb flue kapott el, ezúttal már némi lázam is kerekedett, de semmi vészes szerencsére, azt leszámítva, hogy megint egyben tobzódott orrom, szájam nedve. A kúp, és a lázmérő most kíméli popómat, helyette szirupot kaptam, és a homlokomon mérték a testhőmérsékletem, amiről azt mondják fájdalmatlan, én mégis üvöltve tiltakoztam.
A CSANÁ- ba így ma nem is mehettem, pénteken voltam, amikor is az ebédet, sőt a délutáni sziesztát is ott töltöttem el, egyetlen könnycsepp nélkül. Klassz dolog a gyerektársaság, a sok játék, és persze kedves banda az óvónőké, gondozóké is.
Ma bevásárlás közben rám süvöltött egy srác, "Lilla!, szia Lilla! Lilla, szia! Anyáék nem akartak hinni a fülüknek, majd a szemüknek, hogy nekem köszönget valaki. Miért, mit hittek, én valamik kis csecsemő vagyok, akinek nincsenek ismerősei. A facebookon is nem értem, hogy nem vagyok még fent....
Fotóm most nincs, majd ha anya ráér fotózni....micsoda egy nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése