2011. szeptember 7., szerda

szeptember 7.







Felőle aztán hat fogam is kibújhat, mire képes valamit írni rólam...
Nem bújt ki hat fogam, de két- három valószínű, persze nem engedem megnézni őket, ne turkáljon az én számban senki!
Mozgalmas napokon vagyok túl. Vasárnap dédi nyolcvanadik szülinapját ünnepeltük, vacsora, torta, és még led lámpás lufik is! Mit ki nem találnak...
Voltam csanában hétfőn és kedden, mert Anya megint elviharzott reggel, és csak este került elő.
Néhány általános tudnivaló: egész nap beszélek, csak nem nagyon értenek meg. Néha egy- egy szót azért tökéletes tisztasággal elhullajtok, had örüljenek, de aztán folytatom a halandzsát. A tévét továbbra sem nézhetem, nem tudom, mikor jön el az idő...Az evészettel nincs gond, s bár nem látszik rajtam, rengeteget tudok enni. Esténként eszek Anyával, aztán Apához is leülök, esetleg elmajszolok egy pár virslit, húsz deka sajttal még fürdés előtt. Nagy kedvencem a paradicsom, a bab, a krumpli, s főként a savanykás, sós ízeket kedvelem.
Az alvás visszatért a betegségem előtti rendszerébe, fél kilenc körül Etát magamhoz veszem, és a szobámban az új párnámra (mami készítette nekem!) teszem fejem. Két középső ujjam elszopogatom, és békésen elalszom, reggel hét, fél nyolcig. Rendes vagyok.
A fotók: Dédi, és én, a játék hevében kikészülve, szendergőben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése