Tudom, egy hete.
A hablaty egyre professzionálisabb módon megy, persze továbbra sem értenek, én azért igyekszem. A hoppá szót (felborulást követő fejjel szekrénynek ütődés, tárgy szándékos leejtése, bögre, lehetőleg 5 deci tejjel parkettára való segítése, stb.) már kiválóan érti a család, és a Füge is megvan, egy- egy szó kezdő szótagja is kicsúszik néha, szóval haladok. Anya mostanában szombaton is angolul hadovál, mert szerinte akkor, ha ő dolgozik, s én a csanában vagyok, nem fejlődik az angolom, így hétvégén is hallgathatom...
Tegnap az IKEA- ban voltunk, nem értem, hogy lehet az, hogy nem engedtek szabadon, annyi mindent szerettem volna megnyalni, lerántani, stb. Így aztán legújabb módszeremmel kísérleteztem a szigor ellen: lefekszem a padlóra, és szinkron úszáshoz hasonló mozdulatokat teszek, miközben torkom szakadtából üvöltök. Sajnos nem válik be, mert Anya a legutóbb is itt hagyott a szobámban, hiába vertem magam a szőnyegen, a konyhában nevetett. Felálltam és játszani kezdtem. Majd kitalálok valami újat....
A fotók: még Liliennel strandoltunk a múlt héten, és a kánikulában Anya pelenkában járatott itthon.
Ja, és azzal fenyeget, hogy nem lesz, aki megkéri majd a kezem, mert olyan gumók vannak már a két ujjamon, a szopástól, hogy az csak na. "Még jó, hogy nem a gyűrűs ujjad!", mondja, és hozzáteszi, szegény vő! Na, mintha Apát nem lehetne sajnálni néha....
A hablaty egyre professzionálisabb módon megy, persze továbbra sem értenek, én azért igyekszem. A hoppá szót (felborulást követő fejjel szekrénynek ütődés, tárgy szándékos leejtése, bögre, lehetőleg 5 deci tejjel parkettára való segítése, stb.) már kiválóan érti a család, és a Füge is megvan, egy- egy szó kezdő szótagja is kicsúszik néha, szóval haladok. Anya mostanában szombaton is angolul hadovál, mert szerinte akkor, ha ő dolgozik, s én a csanában vagyok, nem fejlődik az angolom, így hétvégén is hallgathatom...
Tegnap az IKEA- ban voltunk, nem értem, hogy lehet az, hogy nem engedtek szabadon, annyi mindent szerettem volna megnyalni, lerántani, stb. Így aztán legújabb módszeremmel kísérleteztem a szigor ellen: lefekszem a padlóra, és szinkron úszáshoz hasonló mozdulatokat teszek, miközben torkom szakadtából üvöltök. Sajnos nem válik be, mert Anya a legutóbb is itt hagyott a szobámban, hiába vertem magam a szőnyegen, a konyhában nevetett. Felálltam és játszani kezdtem. Majd kitalálok valami újat....
A fotók: még Liliennel strandoltunk a múlt héten, és a kánikulában Anya pelenkában járatott itthon.
Ja, és azzal fenyeget, hogy nem lesz, aki megkéri majd a kezem, mert olyan gumók vannak már a két ujjamon, a szopástól, hogy az csak na. "Még jó, hogy nem a gyűrűs ujjad!", mondja, és hozzáteszi, szegény vő! Na, mintha Apát nem lehetne sajnálni néha....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése