Számtalan esemény volna, amiről be kell számoljak,de ez a nő, még mindig lusta, vagy nem tudom, de nem ül le, hogy a naplómmal foglalkozzon.
Szüretelni voltunk a csanával. Én kérdeztem, ugye a gyermekmunkát büntetik ebben az államban, de rám sem hederítettek, fejembe nyomták a kendőt, kezembe a vödröt, aztán menjél!
Szabotáltam az akciót, hiszen nem szerettem volna, ha miattam szabnak ki milliós büntetést, aki még egyébként is illegális lakója vagyok a csanának, tekintve 17 hónapos koromat. (18- tól lehet járni...) A szabotázs abból állt, hogy beleettem minden fürt szőlőbe, amit a többiek leszedtek, így bízva abban, hogy a termék értéktelenné válik. A szüret maga egyébként igen szórakoztató volt, ültem traktoron, préseltem mustot, és még ráadásul egy darázscsípést is túléltem, amiről eddig nem tudtuk, miként reagálok. Szerencsére semmi, no allergia.
Otthon is egyre több mindennel készítem ki Anyéákat, hiszen már egyedül is felülök az étkezőasztalhoz, járkálok a kanapén, és a motorral is segítség nélkül haladok már. Pár napja le akartam könyvelni anya pénztárcájában a papírfecniket, jó sokat találtam, eurót, dollárt, forintot (épp valamit be kellett fizetnie a főnöke helyett), de végül sajna Anya észrevett, és kitépte a kezemből a bankjegyeket és az iratokat.
Legfőbb szórakozásom még a papucsok és cipők hordozgatása, valamint Apa 45-ös papucsában való sétálás. Nehezen megy, de némi segítséggel húsz- huszonöt percen keresztül is elbóklászom a házban. Szeretem továbbra is Fügére rakosgatni a különböző textileket, főként előkét, de néha rugdalózóval is megpróbálkozom. A jámbor jószág már aludni is tud úgy, hogy az előke a füleire akasztva van kiterítve.
Anya egyre többször visz sétálni babakocsi nélkül, ami néha fárasztó, de azért élvezetes is egyben, különösen ha valamilyen aprókavicsos ösvényen kelünk át, hiszen ott órákon át tudok guggolva keresgélni a szebbnél szebb kövek között.
Fotó: a szüret legjobb pillanatai
Szüretelni voltunk a csanával. Én kérdeztem, ugye a gyermekmunkát büntetik ebben az államban, de rám sem hederítettek, fejembe nyomták a kendőt, kezembe a vödröt, aztán menjél!
Szabotáltam az akciót, hiszen nem szerettem volna, ha miattam szabnak ki milliós büntetést, aki még egyébként is illegális lakója vagyok a csanának, tekintve 17 hónapos koromat. (18- tól lehet járni...) A szabotázs abból állt, hogy beleettem minden fürt szőlőbe, amit a többiek leszedtek, így bízva abban, hogy a termék értéktelenné válik. A szüret maga egyébként igen szórakoztató volt, ültem traktoron, préseltem mustot, és még ráadásul egy darázscsípést is túléltem, amiről eddig nem tudtuk, miként reagálok. Szerencsére semmi, no allergia.
Otthon is egyre több mindennel készítem ki Anyéákat, hiszen már egyedül is felülök az étkezőasztalhoz, járkálok a kanapén, és a motorral is segítség nélkül haladok már. Pár napja le akartam könyvelni anya pénztárcájában a papírfecniket, jó sokat találtam, eurót, dollárt, forintot (épp valamit be kellett fizetnie a főnöke helyett), de végül sajna Anya észrevett, és kitépte a kezemből a bankjegyeket és az iratokat.
Legfőbb szórakozásom még a papucsok és cipők hordozgatása, valamint Apa 45-ös papucsában való sétálás. Nehezen megy, de némi segítséggel húsz- huszonöt percen keresztül is elbóklászom a házban. Szeretem továbbra is Fügére rakosgatni a különböző textileket, főként előkét, de néha rugdalózóval is megpróbálkozom. A jámbor jószág már aludni is tud úgy, hogy az előke a füleire akasztva van kiterítve.
Anya egyre többször visz sétálni babakocsi nélkül, ami néha fárasztó, de azért élvezetes is egyben, különösen ha valamilyen aprókavicsos ösvényen kelünk át, hiszen ott órákon át tudok guggolva keresgélni a szebbnél szebb kövek között.
Fotó: a szüret legjobb pillanatai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése