Szégyen, hogy egyszerűen képtelen frissíteni a rólam szóló aktát... megint tele van az asztala, pályázatot, intézmény akkreditációt, hátrányos helyzetű gyerekeknek pályaorientációs tábort emleget. Közben pedig fel sem bírt kelni a múlt héten, mert lázas lett, fehér, mint Szemi mellénye, és engem is engedett tv-t nézni, rosszalkodni, nem szaladt utánam. Na de most beszámolok. A beszédem egyre csak fejlődik, pár napja megtanultam a boci, boci tarkát, amit üvöltve az alábbiak szerint adtam elő: "totyi, tooótyi, taaka". És miért üvöltök? Mert ezzel szabályoznám a hang magasságot, de egyelőre nem megy, így inkább üvöltéssel fejezem ki a magasabb hangokat.
Továbbra is jól megvagyunk Fügével, naponta beülök az ágyába, legtöbbször valamilyen játékot is viszek magammal. Tegnap nem örült a három kilós mese könyvnek, amit a hátán lapozgattam, de végül beletörődött és szeretettel hallgatta, amint felolvastam neki.
Holnap meglátogatom Emmát, majd jelentkezem (ajánlom!) a történtekkel.
Friss fotó sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése