december 30.

Lilla: Mindenki megnyugtatására közlöm, jelenleg családunk összes tagja egészséges. Persze ez lehet, hogy csak pár napos, esetleg órás állapot, elvégre két kicsi gyerekkel egy családban, télen, egészségügyben dolgozó rokonokkal, mozgékony, kissé sem otthon ülő élettel, ugye, bármikor változat ez. Ma például hármas napot tartottunk, ami azt jelenti, hogy visszatértünk egy fél napra az Ábel előtti békés egyeduralmamhoz, amikor csak ÉN voltam a minden. Anya és Apa a Fővárosi Nagycirkuszba vitt, ahol egy remek előadást tekintettünk meg. Apa kicsit félt, amikor észrevette, hogy az első sorban ülünk, és hát a félelme be is igazolódott....hiszen egy pár perc erejéig a cirkuszi sztárokkal együtt a közönség fényében sütkérezett: kihívta a bohóc. Szerepelni. Menyasszonyi ruhát adott rá, és egy másik bácsival (aki szintén nem önkéntes, mint inkább kötelező szolgálatos volt) együtt a porondon parádézott. Később egy állatos mutatványban is részt kellett vállaljon, egy kakast tettek a fejére, mondjuk azt legalább a helyén ülve viselte. Anya annyira nevetett, hogy nem is értettem, korábban miért nem hoztuk el Apát ide. Később vettünk a parkban hatalmas Miki egeres lufit, amit remekül lehet verni, végre kiélhetem rejtett agresszív attitűdöm. Zárásként pedig megettem életem második happy meal menüjét, ami ugyanolyan rossz volt, mint az első, de ugyanolyan szuper műanyag akármit kaptam hozzá, mint az elsőhöz. Jó dolog ez a főváros!

A "mélydepressziós" Ábel

Apa a menyasszony a FNC-ban

Miki, Lilla, Apa

:)))))))))

Lilla és Ábel

Ábel: Tegnap előtt három hónapos lettem, így az előírásoknak megfelelően átfordultam a hátamról az oldalamra. A súlyomat illetően nem tudok nyilatkozni, nincs már babamérlegünk, és csak januárban megyünk doktornénihez, aki majd megmér. Anya nem aggódig emiatt, mert egy fél szekrény ruhát máris kinőttem, illetve a tápszeres üvegemet is nagyobbra kellett már hetekkel ezelőtt cserélni. Hurkás a combom, a karom. Végigalszom az éjszakát, és hangosan hahotázok, gagyarászok, amitől Anya elolvad, és azzal fenyeget, hogy elad valami babareklámba, hogy hozzak egy kis pénzt is, mert nincs annyi pénz, drága krém a világon, ami a nevetőráncait képes lesz finomítani.

december 27.

Lilla: Tegnapig a karácsony egészen elfogadható módon zajlott, rengeteg ajándékot kaptam: duplót, 4 dobozzal, 2 babát, öt mesekönyvet, cicás kesztyűt, és még sorolhatnám, de nem is emlékszem igazán. Jöttünk, mentünk, rokonokat látogattunk, egyszóval jól éreztük magunkat, egészen tegnap délig. Én délben már nem ettem, inkább elaludtam Mareszéknál, majd amikor hazaértünk elkezdődött a móka.... Anya addigra már elég ramaty állapotban volt, így két lavórral feküdtünk a kanapén:
" A sárgába te, a rózsaszínbe én hányok, jó Anya?" Így is volt, mígnem aztán anya már nem is hányt, csak feküdt a földön, nem tudom miért kell folyton neki a középpontban lenni. Estére megjelent a család összes egészségügyben jártas tagja, mértek vérnyomást, vércukrot, volt nagyvizit, konzílium, végül arra jutottak, Anyának kórházban a helye. Így este összepakolták és elvitték, engem meg Ábelt pedig Nagyiékhoz vittek, ahol én határozottan jobban lettem, pirítóst rágtam, teáztam. Vége lehetne már ennek az időszaknak....

A mamitól kapott óriás mesekönyvemmel

Gyöngyösi dédi és szopis Lilla

Szabolcs és Ábel

Ábel és Szilvi keresztanyu

Ábel és Ábel (Terdik Ábel, Tímár Kinga párja)

Ábel: Mindenki beteg körülöttem, így aztán nem nagyon lehet élvezni a karácsonyt. Apával még tartjuk a frontot, remélem én megúszom, elvégre még kapom az antibiotikumot a hörghurutra. Kaptam én is remek ajándékokat, amiket a nővérem természetesen ki is sajátított, de hamarosan visszaszerzem kamatostul, csak tanuljak meg legalább kúszni...

december 22.

Lilla: Várom az Angyalt, remélem sok ajándékot hoz nekem, mert összegyűjtöttem ám mikre volna szükségem: könyv Boribonról, szép új ruhák, és persze nem volna rossz, ha a Farmhoz is kaphatnék kiegészítőket, új állatokat, ilyesmi. Ahogy hallom Anyáék beszélgetéseiből(persze ők azt hiszik, nem figyelek, vagy alszom, vagy "kicsi még, úgysem érti") biztosan lesz valami a fa alatt, hiszen Anya sokszor titokzatos módon szatyrokkal surran ide- oda, arról nem is beszélve hogy tegnap érkezett Ági mamitól is egy akkora doboz, hogy abba még Apa is beleférne...sajnos nem mutatták meg mi van benne.

Ábel: Nos, a világvége ugyan elmaradt, nekem azonban nem volt kellemes az elmúlt két napom. Ez a hörghurut a hányással odáig fajult, hogy az antibiotikumot is kihánytam, és enni is igen keveset ettem, aminek következtében dehidrált lettem kissé. Így Anya összepakolt és kórházba vitt. Szerencsére ott nem történt komolyabb tortúra, még csak meg sem szúrtak, mindössze egy zacskót ragasztottak a pöpimre és azt várták, hogy abba pisiljek. Na egy frászt! Két és fél órán át könyörögtek nővérek, orvosok, Anya, tízpercenként lesték, jött-e már valami.... Amikor már feladták, és Anya el akart menni ebédelni, na akkor, megadtam nekik. Belecsurrantottam, így a labor is boldog lehetett a mintámmal, amiben aztán szerencsére semmi komoly nem volt, így hazazavartak bennünket.Azóta jobban vagyok, és tegnap este óta az antibiotikum is bennem maradt.

december 19.

Lilla: Most, hogy a Mikulás már szabadságon van, Anya az Angyallal egrecíroztat. Azt mondja, mossam a fogam, öltözzek, egyek rendesen, mert az Angyal figyel, és csak annak tesz a karácsonyfa alá szép ajándékot, aki rendesen viselkedik. Elegem van már ebből a sok őrszemből, manóból, meg leskelődőből, akik mind azt nézik, én mit csinálok egész nap! Előre látom, amint vége a karácsonynak elkezdenek fenyegetni a Nyúllal. No de azt már nem veszem be, vigye a tojást ahová akarja, majd veszek magamnak Kindert a Teszkóban!

Ábel: ez a betegség komolyabb, mint gondoltam. Sajnos ma reggel a tápszert sem tudtam megenni, illetve megettem egy részét, ami aztán még a tegnapi maradékával együtt kijött belőlem, így a köhögés, orrdugulás mellé megérkezett a hányóka is....várjuk a lázat, mert Lilla nővéremnél így volt kerek a történet. Még jó, hogy van rajtam elég tartalék zsír, így nem izgulunk nagyon a súlyveszteség miatt, ellenben a rossz közérzet, és a több órás vigasztalhatatlan sírásom Anyát kezdi szétemészteni. Próbálom összeszedni magam, mert tényleg nem vagyok jól....

A videón: Lilla és az ő öltöztetős babája....

december 16.

Lilla: Tegnap reggel elutaztunk Palkóékhoz, de ezúttal nem az ő házukban, hanem a hotelban (Degenfeld Kastélyhotel) szálltunk meg, hiszen együtt volt a Visztenvelt család egy nagy része, így a ház kicsi lett volna.
Szonja a kastélyban a nagy terek láttán el is indult (pár napja még nem tette ezt), és velem együtt próbálta egrecíroztatni Lucy-t (palotapincsi,aki Palkóék kutyusa), aki most nagyon békés hangulatban volt, így senkinek nem hasadt fel a bőre....Együtt fürödtünk Szoncsival, randalíroztunk a házban. Anyáéknak volt egy olyan ötlete, hogy a fürdő után lefektetnek bennünket, és ők még beszélgetnek, borozgatnak kicsit, de ez annyiban hiúsult meg, hogy bár Szoncsi és Ábel elaludt, én éjfélig füleltem, társalogtam, sós mogyoróztam a 18 éven felüli bandában. Anya kezdetben veszekedett, aztán fenyegettek a tarcali óriás vadnyúllal, de én nem rettentem meg, így aztán a kastélyban Apával a franciaágyban aludtam el, negyed egykor....

Ábel: Sikerült végre megszereznem Lilla nővérem (vagy akárki) vírusait, és teljes erőből köhögök, illetve nem engedem, hogy az orromon a légáramlat átillanjon. Ez kicsit együtt jár a rossz hangulattal, és az éjjeli nemalvással,és azzal, hogy Anya nélkül nem érzem komfortosan magam sehol. Holnap ezért orvoshoz visznek, remélem tűt nem szúrnak ezúttal a combomba....

december 10.

Lilla:
Szerepjáték, ahol én vagyok a doktornő, anya a rendőrbácsi. Helyzet: gázolás, áldozat: 3 mackó, és egy kutya. Halál eset nincs. Maci fekszik a kanapén, orvosi táska mellette, sztetoszkóp, csipeszek, kenőcsök, fogók, ollók.
Lilla: Levágom a bőrét, mert elütötte a tocsi. Kiszerelem a törmét, mert fáj neki.
Anya: Te jó ég, micsoda gyógymód. Gondolod, ez segít nekik helyrejönni?
Lilla: Iden, már meggyógyultak.
Anya: Nem gondolod, hogy ezt a négy gázolást be kellene jelentened a rendőrségen?
Lilla: Oté. Hívom rendőrbácsit. (telefon a távirányító)
Anya: Tessék, itt a rendőrség
Lilla: Elütötték macit, tutyust, jaj, fáj nekik.
Anya: Látta az elkövetőt?
Lilla: Iden.
Anya: Tudna személyleírást adni? Hogy nézett ki? Bajuszos?
Lilla: Iden, kék tocsival.
Anya: Körülbelül milyen idős lehetett?
Lilla: Tizenkettő.
Anya: Ajjaj, akkor még jogosítványa sem lehetett. Ült az elkövetővel valaki a kocsiban?
Lilla: Iden. A rendőr.
 :))))))))))))))))))))))))))))))))

Ábel: alig van velem gond, Anya megint nagyon hálás a gólyának, hogy ilyen nyugodt fiúcskát pottyantottak neki. Hason egyre inkább képes vagyok kinyomni magam, ez ahhoz segít hozzá, hogy olvasni tudjak. Hogy mennyi könyvünk van! Persze most még nem a 19. századi klasszikusokat, vagy a magyar kortárs irodalmat, inkább a kemény fedeles leporellót olvasom, most éppen: Nyúl anyót. Jó kis olvasmány!
A hajam a fejem tetején majdnem mind elment, ami nem csoda, milyen kemény élet ez itt kinn, Anya hasán kívül. A fejtetőn maradt egy csíkban, és hátul is van, így úgy nézek ki, mint egy punk.

december 7.

Lilla: Több ízben is találkoztam a Mikulással. Annak ellenére, hogy már egy hete kaptam ajándékot tőle (a két pónit, amit megírtam neki levélben), megjelent ezen a héten is. Találkoztam vele az oviban, és tegnap este még nálunk is járt. Először akkor kezdtem gyanakodni, amikor Szonja kuzin megint eljött, hiszen hétfőn már voltak nálunk, és ilyen sűrűn nem szoktunk találkozni. Aztán egyszer csak feltűnt az öreg az előszoba ajtóban. Kicsit olyan hangja volt, mint Henriknek, a szomszédból, így eloszlott bennem minden kétség, hogy az ovis karbantartó a Mikulás, hiszen az oviban meg olyan hangja volt, mint a karbantartónak.A hang változtatás ilyen mértékben pedig ugyebár nem lehetséges, tehát valószínűleg én tévedtem. Az ovis csokoládét hozott, az itthoni pedig egy Mini mouse kézbábot, meg egy csomag állatos kártyát. A Mininek annyira örültem, hogy egész este őt szorongattam, és aludni is magammal vittem.
Ja, azt meg kell még említenem, hogy a Nagyiék Mikulása kétszer is járt, hiszen a Nagyi nyomdát talált az ablakban tegnap reggel. Ez megint remek ajándék volt az öreg részéről, gyorsan össze is nyomdáztam Jonathan-t, aki az akció után úgy nézett ki, mint egy sittes béka, tele fekete tetoválásokkal. Most folt tisztító folyadékban úszik, Anya szerint lehet, véglegesek a tetkók....

Lilla Mikulás ünnepsége ennyire izgatott....

Ki ez? Csak nem a karbantartó? De mi ez a maskara?

Hozzánk is eljött az Öreg.Puszival kellett bátorítani...

Hull a pelyhes fehér hó...

Mindenem mozog? I-I follow....

Ábel: az új tápszerem remekül működik, szinte semmi nem jön vissza belőle, s a pelenkás dolgaim is rendeződni látszanak.Egyre figyelmesebb vagyok, beszélgetek, vigyorgok, és bárhol elalszom, (pl. a nővérem Mikulás ünnepségén, az ortopéd orvos várójában, ahol a negyven öregasszony egymást felülmúlva üvölti, kinek milyen kinövése, dagadása van). A keddi két védő oltás, meg a Rota elleni itóka nem tett jót, belázasodtam, és kicsit szontyolodott voltam két napig, de mára minden rendben. Volt itt a Mikulás, de engem nem nagyon izgatott, majdnem olyan mint Papa, őt meg láthatom szerencsére majdnem mindennap. Mire ez a felhajtás?
Lassan egy hete átalszom az éjszakát. Anya büszke rám, és nagyon boldog, hogy az ő alvókáját örököltem....

december 3.

Lilla: Holnap jön a Mikulás a csoportunkba. Remélem nem virgácsot hoz nekem, mint ahogy azzal Anya fenyeget...Nem mintha már eddig is nem kaptam volna egy csomó megelőlegezett ajándékot, elvégre tudja ez a Mikulás, nem vagyok én olyan rossz gyerek....
Ma már voltam oviban, bár köhögök még kicsit. Sokan hiányoznak a csoportból, betegek szintén. A hétvégén nem történt semmi különös, Apa tanul megint....így hol itt- hol ott vagyunk, esetleg ő elmegy Dédihez, hogy nyugalom legyen körülötte. Miért? Úgy nem tud tanulni, hogy közben ordítok, énekelek, percenként inni kérek, pisilni megyek, szervezkedek? Ma viszont jön Szonja, és Anya valami olyasmit is rebesget, hogy jövő hétvégén meglátogatjuk Palkóékat!
Az angollal jól állok, bár mostanában sokszor ordítok Anyára: "magyarul!" Most hívtam Apát hogy "gyere, pilló fájtolni" (értsd: pillow fight-párna csata)

Ábel: 5400 gramm vagyok. Új tápszert kapok, mert Anyának nem tetszett, hogy a megevett étel negyede minden étkezés után a mellemen, az előkén, a kanapé huzatán kötött ki. Beválni látszik a Milupa bukós babáknak szánt tápja, ami olyan sűrű, hogy a cumis üvegemen egy hasítékot kellett vágni, hogy ki tudjam szipókázni a tejbegríz szerű eledelt. Ma nem győzöm kipihenni magam, hétvégén Lilla nővéremtől nem sok békés pillanatom van. Szombat este például négyszer aludtam el, négyszer riadtam fel az ő sikítására. Ekkor Anya megelégelte, meztelenre vetkőztette (mert nagyon meleg pizsamát hord, ugyanis kitakarózik minden éjjel), és a hálóba küldte, hogy párna csatázzon Apával. Ez kellett neki, tíz perc múlva kimerült, és negyed óra múlva már aludt, így én is pihenhettem végre. Itt tennék kifogást az ellen, hogy fiúkat rózsaszínűbe öltöztessenek: Anya a múlt héten rám adta a nővérem rózsaszínű hálózsákját. Pár napja pedig öltöztetett, közben felhívta a figyelmem:ne fogadjak vendégeket, mert  fehér csipke harisnyát ad rám. Hát micsoda dolog ez kérem! Világgá is megyek amint képes vagyok kúszni....vagy mászni.....vagy valami.

november 26.

Lilla: Tegnap remek napom volt! Délután ellátogatott hozzám Emma barátnőm, akit már annyira vártam egész délelőtt, hogy aludni sem bírtam ebéd után. Amikor megjöttem, azzal indítottunk, hogy összevesztünk a motoron, mert én mindig azt a járgányt akartam, ami éppen nála volt. Később folytatódott a harc, különösen megbántott, amikor két firkát az én lapomra kanyarított! Anya egyáltalán nem volt megértő, szidott, hogy ne legyek már ilyen, és hogy az, ha az én kulacsom mellé teszi le valaki a sajátját, még nem tragédia. Nekik. Az este végére aztán oldódott a hangulatom, és már nem árulkodtam percenként, ugráltunk az ágyon, mesét olvastunk, Fügét terrorizáltuk. Aztán este még megjelentek Nagyiék is, akiknél már lerakott egy ajándékot a mikulás! Kaptam két pónit, a hozzájuk tartozó 176 darab apró, műanyag felszereléssel. Micsoda ajándék! Este aztán 8kor elaludtam (amire nem volt példa másfél éve) annyira elfáradtam az egész napban, de persze 11kor felkeltem, és hajnali 1ig nem is aludtam el, beszélgettem Anyával, aki egyre mérgesebb volt, és sajnos köhögtem is. Mikor lesz már ennek a hurutos időnek vége?

Ábel: Alakul a napirendem, és éjjel is egyre hosszabban kímélem meg Anyát attól, hogy lógó fejjel, félig nyitott szemmel az én maró éhségemet kelljen csillapítania. A gagyogás egyre kifinomultabb formáját valósítom meg, a visongatás mellé már a hablaty is megkezdődött. A hasam továbbra sem olyan príma, sokszor van görcsös fájdalmam esténként, amit egy- egy pukkantás, vagy egy telerakott pelenka enyhít meg kissé. Ez van, Anya azzal vigasztal, hogy nem marad ez örökre így. 5100 gramm vagyok, elégedettek velem. Holnap védőoltásra megyek, Anya bízik benne, hogy láz nem lesz belőle, mint ahogyan az Lilla nővéremnél minden esetben volt.

november 22.

Most csak pár képre van Anyának energiája....

A kép címe: Igor medve vadászatra indul

Így fekszem a földön, egy matracon, mint egy kivert farkaskutya. Laptop, szakdolgozatok, Winney the pooh

Lilla a cumimra pályázik?

november 17.

Lilla:Hasmenés. Hányás. Köhögés. Orrfolyás. Láz. Ezeket mind ismerem már, és több ízben meg is tapasztaltam már őket, de hogy jelenleg egyszerre uralkodnak fölöttem! Minden elismerésem annak a vírusnak, aki ilyen kifinomult humorral bír, s oda fejlődik, hogy gyakorlatilag tehetetlen vele szemben az ember! Annyira nem vagyok rosszul, mint ahogyan lehetnék, ma például már kutyát is sétáltattam (megint eljött Ádám, meg Fruzsina, a whippet, és a szőlőben futkároztunk egyet), így azt a négy darab háztartási kekszet, amit az elmúlt két napban nem küldtem vissza, igen jól hasznosítottam. Van ám ennek jó oldala is: engedékenyebbek Anyáék, nézhetek tévét, lóghatok Anyán. Remélem pár nap alatt helyrejövök, és mehetek vissza a kis pajtásokhoz a katica csoportba, és találkozhatok Liliennel, Szonjával is....

Ábel: Rám raktak egy olyan szerkezetet, hogy egy órán át csak üvöltöttem. Anya azt mondja, kell, és terpeszpelenkának nevezi. Nem ő találta ki, hanem az ortopéd orvos, aki szerint kötött a csípőm, és ilyen mizériát rakat rám, hogy később ne legyen gond. No de kérem, szétfeszítik az ember lábait? Nem elég, hogy fáj a hasam, még küzdeni sem tudok a görcsök ellen, mert ez az izé nem engedi, hogy úgy rugdosódjak, ahogy én szeretném. Ha ilyen szerkentyűkkel nem stresszelnek, akkor elnézelődök már, különös gyönyörrel töltenek el házunk gerendái, és a kinti fák, de tegnap például több percen át tanulmányoztam egy vizes palackot is. Ahogy az ragyog! Kommunikálok, á-á-á kifejezésekkel teszem boldoggá a családot, és bár a mosolygást nem viszem túlzásba, egy- egy félvigyort már küldök Anyának, ha az, mint egy idióta bohóckodik nekem. Éjjelente továbbra is kétszer kelek, egyszer 1-3 óra között, aztán pedig 4-6 között, ami azért idegesíti Anyát, mert napközben 5-6 órát is alszom egyben, sokszor összefolyik például a délelőtti alvásom a délutánival. Enni azért felkelek persze, de gyakorlatilag álmomban fogyasztom el a tápot, s az utolsó csepp lenyelése után már alszom is tovább. Ilyen ez, ha egyszer éjjel éhes az ember....ráadásul olyankor az éjjeli lámpa fényénél annyira szépek az árnyékok, a pálma levelei! órákig el tudom nézegetni.

november 13.

Lilla:
Vasárnap mókust etettünk Kékestetőn. Amint Anya kimondta, hogy Kékestető, én azonnal válaszoltam, hogy "jó, felmászunk a tetőre." Félreértettük egymást....Szóval ebben a parkban olyan szelídek a mókusok, meg a cinkék, hogy az ember kezéből esznek, néhány elvetemültebb vörös még a nadrágba is belekapaszkodik, hogy egy kis diót, mogyorót megkaparintson. Én az etetést azzal indítottam, hogy a kedves kis állatot egy az egyben fejbe dobtam egy egész, bontatlan dióval. Az agyrázkódás (már amennyi agya van egy ilyen szerzetnek..) nem zavarta meg különösebben, maradt, és evett.

Tegnap az oviban volt program, délután ötig ott voltunk, már többen azt hittük nem jönnek értünk, de aztán kiderült az ok: Márton napi felvonulást szerveztek, igazi tábortűzzel, körjátékokkal, énekkel, tánccal. Nagyon élveztük, kis mécsesekkel világítottunk, nagyon sok szülői is részt vett, kb. 200 an voltunk. Estére sajnos ebben annyira kifáradtam, hogy már fél hétkor fürödni vittek, aminek viszont az lett az eredménye, hogy teljesen felfrissültem, így megint este tízig kukorékoltam....

Ábel: A hétvégék mindig elég fárasztóak, nem győzöm hétfőn, kedden kipihenni magam. Ilyenkor ugyebár itthon van a nővérem, és hogy őt lekössék, szórakoztassák, napi rendszerességgel különböző programokat szereznek, amin nekem, 6 hetesnek, akár tetszik,akár nem, részt kell vennem. Mert ügye hol érdekel engem a mókus etetés? Meg a tábor tűz? Amennyiben nem a nyílt lángnál kell melegíteni a tápszeremet.....Tegnap így például 11től délután ötig aludtam, összesen egy húsz perces szünettel, amikor magamhoz vettem a kaját. Anya rettegett is, hogy ebből aztán nem lesz éjjel alvás, de lett, fél tíztől majdnem ötig megint beájultam, így Anya is jót pihenhetett. Mivel az idő nem igazán kedvez a sétáknak, keveset vagyunk kinn, sajnos. Remélem ez nem marad így...

november 8.

Lilla: "Ez csak madárok, Ábel, ne sírjál, csipcsirip!" "Odaköpött válladra Ábel, semmi baj, majd megszárad!" Az óvodában naponta van futóverseny, amit rendre megnyerek, hiába, a hosszú lábak hasznosnak bizonyulnak...A reggeli hisztikkel továbbra is kiborítom a szülőket, ritkán vagyok hajlandó azt tenni, amit kérnek: fogmosás, öltözködés, állandó szekatúra az életem.

Ábel: semmi fontos nem történt, hízok, eszem, alszom, sírok, böfögök, visszabukom a tápszert, nézelődök. Hét közben békésebbek a napok, hiszen ilyenkor a nővérem óvodában van, így legalább egy- egy órát szendereghetek békességben, anélkül, hogy a Duplós dobozát a fejem mellett borítaná ki, vagy a Pálkatapéterjóreggelt....kezdetű dalt üvöltené a fülembe. Elkezdtem kommunikálni is, á-ááá hangokat rikkantok, ha valami érdekeset látok.

november 5.

Lilla:

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Csütörtökön Nagyiékkal gyertyázni mentem, de elaludtam a kocsiban, így gyakorlatilag teljesen kimaradtam a halottak napi piromániából, és a bundámat sem mutathattam meg az ivánkai rokonoknak. Pénteken nem aludtam otthon, mert Anya mulatni ment (Kinga harminc éves lett!), és Apának sok lett volna egyszerre két gyerek....
Szombaton délelőtt Póni (valójában Mónika, de annak nincs semmi értelme) volt nálunk, aki remek fotókat készített Ábelről, és rólam is (ezekből később csatolok), ráadásul egy macit is itt hagyott nekem kölcsönbe. Alvás után Ádival kutyát sétáltattunk, Fruzsina, a whippet és Füge nagyon jól érezte magát egymás társaságában, velem sajnos keveset foglalkoztak, persze azért én csak futkároztam utánuk rendületlenül. Este pedig Szilviéknél szülinapoztunk, Gergővel, Szabival nagyon jól eljátszottam, és ha rendesen viselkedem, azaz hallgatok arra, hogy "viselkedjél szót!"még az is lehet, hogy hétvégén náluk alszom. Vasárnap folytatódott a remek programok sora, Ancsáékat látogattuk meg, és végre megismertem Ráhelt élőben is. Nagyon "cuti"!
A képeken is látszik, állatbarát vagyok. Fügét zsebkendő helyett is lehet használni, Erikáék Béla nevű macskája pedig nem bánja, ha a veséjét szorítva hordozom a házban néhány órácskán át...

Ábel: Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de folyton úton vagyok. Mindenhová rángat magával, megyünk vásárolni, oviba a nővéremért, kutyát sétáltatni, nincs az embernek egy perc nyugta. Kezd beállni a napirendem, bár a hasfájás néha borít kicsit az alvási rendszeremen. Sokat alszom Anyával, ami elég megnyugtató, és arra ösztönöz, hogy ha a pihenőszékben hagynak és elmagányosodom, torkom szakadtából üvöltsek, hogy "vegyen már valaki ölbe végre!" A nővérem egyelőre nem terrorizál konkrét tettekkel, bár tegnap megmosták a hajam, és ő is segíthetett Anyának vizet önteni, ez aggasztott kissé.Mi lesz ezután, majd ő keveri a kajámat? Egyre többet vagyok éber, pár napja észrevettem például két furcsa, öt kis pálcikában végződő valamit, ami a testemből csatlakozik ki, Anya azt mondja, kéz.....

október 26.

Lilla:

Anya: "Kérek szépen ropit!"
Lilla (mindkét kezében egy köteg ropit szorongat): "Két kezem van, nem látod? Türelem."
Ilyen, és hasonló párbeszédek zajlanak köztem, és a családom tagjai között. Anya néha veszekszik velem, főleg ha nem mosom meg a fogam, vagy ha öltözködés helyett elkezdem Fügét puszilgatni. Állandóan sietünk valahová, vagy csinálnom kell valamit, amit ők akarnak, folyamatos szekatúra az életem. Nem örülnek például, ha az Ábel cumiját a falon dörzsölgetem, vagy ha a mosogatóba pakolom az előzőleg már elmosott edényeket, és négy köbméter víz felhasználásával újra mosom, miközben beáztatom hónaljig magam, illetve engedek kis vizet a szekrénybe, a fiókokba, és a földre is. Pedig a víz "nagyon fimom, egészséges!"
A Mikulással is szekálnak, azt mondják, már jár erre, nézi, ki a jó gyerek, és csak annak hoz ajándékot, aki szót fogat, értsd: az asztalnál ülve eszik, mosakszik, fogat mos, elpakolja a játékait, felöltözik, ha kérik, nem felesel, takarékoskodik a vízzel, kidobja a szemetet, stb. Hát ennyi mindent egy nyomorult kis doboz Duplóért???

Ábel:

Anya a ridegtartás mellett tette le a voksot. Ez azt jelenti, hogy ha elalszom a babakocsiban séta közben (márpedig ez eddig mindig így volt), akkor ha hazaérünk, kint hagy a teraszon. Órákat töltök így a friss levegőn, amit csak még szebbé tesz, hogy az utcában éppen csatornát ásnak, vagy bontanak, vagy valami, így targoncák, kamionok zúgnak egész nap a fülembe, emlékeztetve a méhben töltött hetekre, amikor Anya gyomra, vérének zubogása adott ilyesmi hangokat. Ma, négy hetes koromra 4600 gramm lettem, ami elképeszti a családot, hiszen Lilla nővérem egy hónap alatt 40 dekát bírt hízni ilyen idősen, én ezt egy hét alatt teljesítettem. A napirendem kialakulóban, biztos pont az evés. Az alvás változó, van, hogy délelőtt, van, hogy este, és Anya legnagyobb elkeseredésére, van, hogy éjjel nézelődök szívesen, ismerkedem a fényekkel, tárgyakkal, összességében mintegy 3-4 órát ébren töltve, az evés idején túl. A fotókon a fürdetés, amit már lassan értékelni is tudok, bár a végére általában kiborulok...és kizárólag a élelem nyugtat meg.

október 20.

Lilla:

Az óvodai egészséghetet és betegséggel ünnepeltem. A hét elején köhögés és orrfolyás miatt Anya nem engedett el, így otthon töltöttem a napokat. A benti játék kevéssé elégít ki, kimenni viszont csak nehézkesen tudtunk, hiszen hármasban már nem olyan egyszerű, ezt mondja Anya. Kedden eljutottam a doktor nénihez, aki a kétéves státusz vizsgálatom elvégezte (így, két és fél évesen...), mindent rendben talált. Csütörtökön már mehettem oviba, de délben Anya hazahúzott, és otthon aludtam, aztán pedig Erikával, meg Bencével töltöttem a délutánt, remek hangulatban. Nagyon szeretek náluk lenni, van 5 macska, másik száz szobor, plüss állat, stb formában, Bencének pedig igazi kincses park a szobája! Pénteken már egész napra óvodaképes állapotba kerültem, így nem maradtam le a hét fő attrakciójáról: a motorversenyről. Reggel mindenki motorral, bringával jött, az Én szürke motoromat is leparkoltuk (Apa előző este telerajzolta egérrel- ez a jelem, hogy ne keveredjen el). Délután került sor a versenyre, az épület mögötti utcát le is zárták, hogy a száz ovis ne okozzon galibát.
Természetesen a Katica csoport megmérettetésében én győztem, első helyen futottam be a célba, amit Papa a temetőkertből kukucskált végig- utólag vallotta be. (Fotó erről később.) Kaptam egy jelvényt is, és Anyáék nevetve dicsértek egész este, Apa Valentino Rossinak, Dédi Talmácsinak hív azóta....

Ábel:

Lilla nővérem az arcomba köhögve fejezi ki a szeretetét, ezért sajnos Én is bekaptam ezt a kis flút. Apró orrlyukamba műanyag szívókat tesznek, és a porszívóval szívják ki orromból az oda nem való anyagot. Valóban könnyebb ezután a légzés, így az evés, alvás is, de hát azt nem gondoltam, hogy ennyi tortúrával jár az élet....Napközben jókat alszom, éjjel viszonylag hosszabban vagyok ébren evés után, de még így is "rendes gyereknek" titulál Anya, elvégre nem órákon át kell ringatnia. Sokat vagyok a szabad levegőn, néha Anya kint is hagy a babakocsiban aludni, nem rossz így pihenni. Az emésztéssel még én is hadilábon állok, sokat bukom, de lassan majd ez is könnyebb lesz. Egyre többet vagyok ébren, pihenőszékben nézelődöm, alvásnak álcázva maszíroztatom magam a szék rezgő üzemmódjában, vagy Apa, Anya karjában hordoztatom végig magam a házban, hogy minden gerendát alaposan szemügyre vehessek, mert ezek most különösen tetszenek.

október 14.

Lilla

Ömlik a takony az orromból, megint egy megfázás... Ittam egy kis anyatejet, hátha az meggyógyít, kikönyörögtem Anyától, hogy Ábel cumisüvegéből hagy igyam meg a maradékot. A hétvége mozgalmasan telik itthon, voltunk játszótéren, sok vendég jön, mert mindenki kíváncsi Ábel gyerekre. Az ovival csütörtökön kirándulni voltunk, kisvonattal felmentünk Lajosházára, ott aztán volt kődobálás a patakba, séta, miegyéb. Későn is értünk vissza az oviba, aztán még ebédelni is kellett, így amikor Anya értem jött 16 órakor, hogy hazavigyen, még javában aludtam az óvodai priccsen. Egyéb említésre méltó esemény nem történt.

Ábel

Meg vagyok halva éhen. Folyamatosan. És sajnos lehet, hogy hasfájós is vagyok (hasfájós vagyok?), mert esténként két-három órán át nyöszörgök, sírdogálok, és csak akkor vagyok hajlandó békében lenni, ha Anya, vagy Apa a karjában tart. Ennek ellenére jól gyarapodok, tíz nap alatt 30dkg-ot szedtem magamra, ami olyan, mintha naponta négy-öt szelet sonka tekeredne a combomra, karomra, hasamra és olvadna egybe velem. A fürdés még nem a kedvencem, Lilla nővérem asszisztál rendszeresen, ő szokta mosni a hátam, és a fürdető krémemet is rendre elkeni előlem. A szemem nem barnul, (pedig, Anya, Apa is sötét szemű) lehet, hogy szürkés marad, mind Nagyié, vagy bezöldül, mint Ági mamié? Viszont a hajam világosodik. A napirendem kialakulóban, éjjel már volt, hogy 5 órát is bírtam evés nélkül. Összességében jól vagyok.

október 9.

Lilla:
Ez az Ábel téma jobban tetszett, amíg az öcsi Anya hasában volt...Mostanában többször próbálom felhívni magamra a figyelmet, cumizok, böfiztetni kell engem is, folyamatosan óbégatok, fekszem a földön, nyalom a papucsom talpát, és egyebek. Apa is, meg Anya is ettől ki van borulva, de hát akkor minek kellett az új gyerek? Nem volt elég egy? Az egyetlen? A legszebb, és legokosabb? Hát ők akarták, egyék meg amit főztek....
Egyébként az általános hangulatom jó, a katica csoportban rengeteg dalt, mondókát tanulok, és Anya is igyekszik otthon tanítgatni engem.

Ábel:

Anya Rozsomáknak hív. Mert olyan étvágyam van, mint a ragadozónak, aki napok óta nem evett. Az ilyen korú gyerekek általában 60-80 ml tejet fogyasztanak/étkezés, ehhez képest én 100-120 ml tej alatt nem állok szóba senkivel. Itthon jól érzem magam, különösen Anyával szeretek aludni, és nem a kiságyban. Sokszor maga mellé enged, mert nem hajlandó már egész órán át állni, görnyedni a kiságy mellett, várva hogy én elaludjak, azt mondja, öreg már ehhez, így én jól járok, és az arcába bújva szendergek. Elvégre a hasában voltam 37 héten át, mit vár, aludjak egyedül? Lilla nővérem eddig nem terrorizált igazán, mondjuk figyelembe nem veszi az én pihenő időmet, és ugyanúgy kalapál, énekel mellettem ha én alszom, mint ha ott sem lennék.

október 5.

Nos, meg kell osztanom a blogomat, megérkezett ugyanis az öcsém: Visztenvelt Ábel.
Szeptember 28-án Jenő doktor kihúzta Anya hasából: 3580 grammal, s 58 cm-rel született, ugyanúgy néz ki, mint én, csak fiú szereléket hord a pelenkában. Ő is küzdött egy napig a vércukorszint megtartással (anya diabétesze miatt), aztán ő is besárgult, szóval volt kis izgalom, de összességében minden rendben zajlott.
Én jól vagyok, nyomom a mini ovit, a katica csoportban már van verekedés, lökdösődés, káromkodás, minden, ami nélkülözhetetlen egy 3 éves társaságban. Ábicsekkel barátkozom itthon, sokat segítek anyának, kicsit persze zavar, hogy állandóan a kezében van az öcsi, és nem tud velem annyit foglalkozni, de holnapra például játszóházat ígért nekem, kettesben, Ábel nélkül. Remélem, ajánlom, hogy betartsa.
A közeljövőben a blog ketté lesz osztva, és Ábel megszólalásaira is számítani lehet.... addig is türelem, Anya kicsit nehezen találja még meg az egyensúlyt a két gyerek, a nyolc órás alvásigény, a háztartás, a saját szellemi éhsége, és hát Apa, meg persze Füge igényei között....