november 26.

Lilla: Tegnap remek napom volt! Délután ellátogatott hozzám Emma barátnőm, akit már annyira vártam egész délelőtt, hogy aludni sem bírtam ebéd után. Amikor megjöttem, azzal indítottunk, hogy összevesztünk a motoron, mert én mindig azt a járgányt akartam, ami éppen nála volt. Később folytatódott a harc, különösen megbántott, amikor két firkát az én lapomra kanyarított! Anya egyáltalán nem volt megértő, szidott, hogy ne legyek már ilyen, és hogy az, ha az én kulacsom mellé teszi le valaki a sajátját, még nem tragédia. Nekik. Az este végére aztán oldódott a hangulatom, és már nem árulkodtam percenként, ugráltunk az ágyon, mesét olvastunk, Fügét terrorizáltuk. Aztán este még megjelentek Nagyiék is, akiknél már lerakott egy ajándékot a mikulás! Kaptam két pónit, a hozzájuk tartozó 176 darab apró, műanyag felszereléssel. Micsoda ajándék! Este aztán 8kor elaludtam (amire nem volt példa másfél éve) annyira elfáradtam az egész napban, de persze 11kor felkeltem, és hajnali 1ig nem is aludtam el, beszélgettem Anyával, aki egyre mérgesebb volt, és sajnos köhögtem is. Mikor lesz már ennek a hurutos időnek vége?

Ábel: Alakul a napirendem, és éjjel is egyre hosszabban kímélem meg Anyát attól, hogy lógó fejjel, félig nyitott szemmel az én maró éhségemet kelljen csillapítania. A gagyogás egyre kifinomultabb formáját valósítom meg, a visongatás mellé már a hablaty is megkezdődött. A hasam továbbra sem olyan príma, sokszor van görcsös fájdalmam esténként, amit egy- egy pukkantás, vagy egy telerakott pelenka enyhít meg kissé. Ez van, Anya azzal vigasztal, hogy nem marad ez örökre így. 5100 gramm vagyok, elégedettek velem. Holnap védőoltásra megyek, Anya bízik benne, hogy láz nem lesz belőle, mint ahogyan az Lilla nővéremnél minden esetben volt.