Lilla: "Ez csak madárok, Ábel, ne sírjál, csipcsirip!" "Odaköpött válladra Ábel, semmi baj, majd megszárad!" Az óvodában naponta van futóverseny, amit rendre megnyerek, hiába, a hosszú lábak hasznosnak bizonyulnak...A reggeli hisztikkel továbbra is kiborítom a szülőket, ritkán vagyok hajlandó azt tenni, amit kérnek: fogmosás, öltözködés, állandó szekatúra az életem.
Ábel: semmi fontos nem történt, hízok, eszem, alszom, sírok, böfögök, visszabukom a tápszert, nézelődök. Hét közben békésebbek a napok, hiszen ilyenkor a nővérem óvodában van, így legalább egy- egy órát szendereghetek békességben, anélkül, hogy a Duplós dobozát a fejem mellett borítaná ki, vagy a Pálkatapéterjóreggelt....kezdetű dalt üvöltené a fülembe. Elkezdtem kommunikálni is, á-ááá hangokat rikkantok, ha valami érdekeset látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése