november 13.

Lilla:
Vasárnap mókust etettünk Kékestetőn. Amint Anya kimondta, hogy Kékestető, én azonnal válaszoltam, hogy "jó, felmászunk a tetőre." Félreértettük egymást....Szóval ebben a parkban olyan szelídek a mókusok, meg a cinkék, hogy az ember kezéből esznek, néhány elvetemültebb vörös még a nadrágba is belekapaszkodik, hogy egy kis diót, mogyorót megkaparintson. Én az etetést azzal indítottam, hogy a kedves kis állatot egy az egyben fejbe dobtam egy egész, bontatlan dióval. Az agyrázkódás (már amennyi agya van egy ilyen szerzetnek..) nem zavarta meg különösebben, maradt, és evett.

Tegnap az oviban volt program, délután ötig ott voltunk, már többen azt hittük nem jönnek értünk, de aztán kiderült az ok: Márton napi felvonulást szerveztek, igazi tábortűzzel, körjátékokkal, énekkel, tánccal. Nagyon élveztük, kis mécsesekkel világítottunk, nagyon sok szülői is részt vett, kb. 200 an voltunk. Estére sajnos ebben annyira kifáradtam, hogy már fél hétkor fürödni vittek, aminek viszont az lett az eredménye, hogy teljesen felfrissültem, így megint este tízig kukorékoltam....

Ábel: A hétvégék mindig elég fárasztóak, nem győzöm hétfőn, kedden kipihenni magam. Ilyenkor ugyebár itthon van a nővérem, és hogy őt lekössék, szórakoztassák, napi rendszerességgel különböző programokat szereznek, amin nekem, 6 hetesnek, akár tetszik,akár nem, részt kell vennem. Mert ügye hol érdekel engem a mókus etetés? Meg a tábor tűz? Amennyiben nem a nyílt lángnál kell melegíteni a tápszeremet.....Tegnap így például 11től délután ötig aludtam, összesen egy húsz perces szünettel, amikor magamhoz vettem a kaját. Anya rettegett is, hogy ebből aztán nem lesz éjjel alvás, de lett, fél tíztől majdnem ötig megint beájultam, így Anya is jót pihenhetett. Mivel az idő nem igazán kedvez a sétáknak, keveset vagyunk kinn, sajnos. Remélem ez nem marad így...