október 9.

Lilla:
Ez az Ábel téma jobban tetszett, amíg az öcsi Anya hasában volt...Mostanában többször próbálom felhívni magamra a figyelmet, cumizok, böfiztetni kell engem is, folyamatosan óbégatok, fekszem a földön, nyalom a papucsom talpát, és egyebek. Apa is, meg Anya is ettől ki van borulva, de hát akkor minek kellett az új gyerek? Nem volt elég egy? Az egyetlen? A legszebb, és legokosabb? Hát ők akarták, egyék meg amit főztek....
Egyébként az általános hangulatom jó, a katica csoportban rengeteg dalt, mondókát tanulok, és Anya is igyekszik otthon tanítgatni engem.

Ábel:

Anya Rozsomáknak hív. Mert olyan étvágyam van, mint a ragadozónak, aki napok óta nem evett. Az ilyen korú gyerekek általában 60-80 ml tejet fogyasztanak/étkezés, ehhez képest én 100-120 ml tej alatt nem állok szóba senkivel. Itthon jól érzem magam, különösen Anyával szeretek aludni, és nem a kiságyban. Sokszor maga mellé enged, mert nem hajlandó már egész órán át állni, görnyedni a kiságy mellett, várva hogy én elaludjak, azt mondja, öreg már ehhez, így én jól járok, és az arcába bújva szendergek. Elvégre a hasában voltam 37 héten át, mit vár, aludjak egyedül? Lilla nővérem eddig nem terrorizált igazán, mondjuk figyelembe nem veszi az én pihenő időmet, és ugyanúgy kalapál, énekel mellettem ha én alszom, mint ha ott sem lennék.