január 1.

Lilla: Az óév utolsó napja pontosan ugyanolyan módon ment el, ahogy a többi nap, nem történt semmi extra, nem voltam bálban, és Anyáék még csak egy házibulit sem voltak képesek szervezni, hogy valakivel koccinthattam volna éjfélkor. Délután átjött ugyan Dusán, Henrik kisfia, akivel két órán át vívtunk hatalmi harcot hol ezért, hol azért, de főként mindig azért, ami éppen a másiknál volt. Én feküdtem ordítva a földön, ezzel próbáltam jelezni, mennyire bánt, hogy elvette tőlem a rollert, mire ő "gázt adott" és át akart menni a nyakamon, jelezve ezzel, hogy nem érdekli a hiszti. Veszekedtünk a csacsin, a legón, hogy kinél legyen Mici. A végére aztán, ahogy az lenni szokott, megbékültünk, és elválás előtt, már több puszit is váltottunk, illetve én folyton a vacsorámmal kínálgattam, és még a csacsit is elvihette kölcsönbe az éjszakára, elvégre, annyira tetszett neki. Ma, nem tudni miért olyan hangulatban vagyok, hogy Anya már nehezen visel el, négyszer ébresztettem fel Ábelt (nem értem, miért nem tud a szilveszteri trombita hangjára aludni...) és az sem tetszett neki, hogy kiöntöttem a felmosó vizet annak ellenére, hogy kérte, ne mossak most fel. Agyamra megy ez a nő.

Ábel: Remélem hamarosan elindul megint az ovi, és a nővérem hagy nekem némi pihenőt, mert ma még egy félórát sem pihentem nyugodtan tőle. ha Anya plüss rugiba öltöztet, Lilla jön, és az én lábamat, hasamat piszkálja, morzsolgatja, mert a ruhámról egyből a szopirelax jut eszébe. A beszédem tovább variálódik, ma megjelentek a visító- kurjantó figurák is.