Lilla: a hisztijeim olyan méreteket öltenek, hogy Anya már a szakirodalomhoz fordult és komolyan felvetődött benne az a gondolat is, hogy valamit ő ront el, de súlyosan. Pénteken azzal húzta ki a gyufát, hogy nem engedte, hogy a nagycsoportban játsszak (ha az óvónéni siet haza, minket, miniseket négy óra nullanullakor áttessékelnek a nagycsoportba, ahol remek, nagyoknak való játékok, és hát remek nagylányok, nagyfiúk vannak). Igaz, hogy rajtam kívül már csak páran lézengtek, de én mégis maradtam volna még pár órát, bezártam volna én az ovit, nem értem mire az örökös felhajtás. Aztán meg csodálkoznak, ha huszonhét percen át süvítek, dobálom a végtagjaimat. Szombaton meg azt gondolta, ha én nemet mondok, akkor azt úgy is gondolom. Kérdezte: Jössz velünk sétálni? Mondtam üvöltve: nem. (ugyanez a párbeszéd még négyszer, mert nem hiszi el, ha valamit mondok, az úgy is van....) Elment. Aztán mire Nagyiékig elért, én már fuldokoltam a sírástól, és Apának panaszkodtam, hogy "Anya elhagyott!". Aztán visszajött értem, de azt már nem értette meg, hogy a kocsiból nem akarok kiszállni, arra meg végképp nem tudom mi vette rá, hogy lerántson engem a motoromról, amikor már majdnem kiértem az úttestre a busz mellé. Semmi önállóságom.
Az olyan párbeszédeket meg, mint alább, szintén nem kedveli, azt mondja, dont talk with me like this.
Anya: kérsz sajtot?
Lilla: nem. mondtam már, neeeeeeeeeeeeeem. Egész nap itt sündörögsz, nem csinálsz semmit!" (Marék Veronika: Boribon és Annipanni meséskönyvben sündörög a macska és Boribon nem csinál semmit.....(Anya)
Persze van olyan is, amikor nevet, és megpuszilgat, mert olyan aranyos vagyok. Az alábbi párbeszéd pedig ma reggel zajlott, amikor beültünk a kocsiba és Nagyiékhoz indultunk:
Lilla: Na, nyomassuk! Anya nyomjad a kerekeknek!
Azok megnyugtatására, akik tudják: anya és apa is sötétbarna szemű, Nagyinak van ilyen színű szeme. A vízóra leolvasóé barna, a postás pedig nő
Lilla a különleges szopitechnikával, ami már két gumót eredményezett mindkét ujjára, Anya szerint ezért nem kéri majd meg senki a kezét....
Ábel: kedden megkaptam két újabb védő oltást, mondhatom nem tetszik ez a dolog. Mindkét combomba tűt szúrtak, ráadásul megitattak valami Rota vírus elleni szerrel is. Aztán jött a meglepetés: a doktor nő felfedezte, eltűnt az egyik golyszlim. Anya szerint és a doktor nő szerint is megvolt, minden esetre most nincs a szatyorban. Remélem előkerül, mert nem volna jó, ha emiatt is tűkkel, vagy ami még rosszabb, laporoszkóppal kellene engem szurkálni. Közeledve a négy hónapos korhoz, Anya adott már nekem almát, amitől nem borultam hanyatt, a tápszer jobban ízlik, és könnyebb enni is. Persze már láttam a szekrényben sütőtököt, szilvát is, azokat is hamarosan megkóstolom, beszámolok majd a reakciókról.... Várom a holnapot, hogy kipihenjem a hétvégi állandó hurcolkodást, a nővérem folyamatos visítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése