január 26.

Lilla: Kedden még itthon tartott Anya az orrfolyás miatt, és hogy ne őrjítsük meg egymást múzeumba vitt. Nagyon klassz program volt, most már egészen jól értettem, mi is ez a "múzejum". A kitömött állatok szekciót nem vágom annyira, kicsit féltem, hogy kiugrik a paraván mögül a wolf, elvégre semmi ketrec, vagy valami, de Anya megnyugtatott, hogy ezek az állatok már régen nem élnek, és már gyöngyösi dédi is őrizte őket, amikor 20 évvel ezelőtt a múzeumban dolgozott, és Anya szaladgálta körül a mátrai flórát, faunát hetente. A múzeum másik szárnyába, ahol élő állatok is vannak, főként halak, hüllők, néhány pók, szintén érdemes volt ellátogatni, most már nem delfineztem le az akváriumban úszó 10-12 cm-es halakat. Szerdán már mentem oviba, csütörtökön pedig a csoporttal együtt kirándulást tettünk Mátrafüredre, ahol az egyik csoporttársam (Hering Jázmin) apukájának kutyáit, egy egész falka huskyt néztünk meg. Mondtam is anyának, amikor hazaértünk, hogy "ügye nekünk is lesz sok-sok kutyánk?" Erre ő kinevetett, és azt mondta, ezt az egyet is alig bírjuk fegyelmezni. Igaz.

"Karády Katalin cigarettával" is lehetne a képen.....helyette V. L. ujjszopi

Állni már tudok, segítséggel, ha Apa hónaljban tart

Ábel: Nos, engem a múzeum annyira nem izgatott fel, a fények mondjuk érdekesnek tűntek, csillogott, világított minden, de a szalamandra, meg a túzok tényleg nem nekem való még. Így jót pihentem a kenguruban, Anya hasán, miközben Lilla illedelmesen visítozva látogatta körbe a kiállított vadakat, majd a terráriumban, akváriumban pihegő élőket. Ezen a programon kívül más nem történt a héten, békés unalom szerdától, 180-220 gramm tápszer, alvás, játék, idegeskedés azon, hogy még most sem megy a járás, futás.