Anyukámat most hívta Emma Anyukája, és bejelentette, hogy Emma barátnőm megkezdte pocakon kívüli életét, s ma kora délután megérkezett közénk. Egy Illyés Gyula idézettel köszöntöm, Anya és Apa nevében is: "Óriásként felhők közül, félszegen hajlok rád köszöntőn, köszöntelek e földön, pici idegen!"
Remélem nem viselte meg nagyon az utazás, mert hallottam ezt-azt a többi gyerektől az újszülött osztályon. Nyilatkozni én nem tudok, hiszen császármettszéssel születtem (Nagyon köszönöm ezúton mindenkinek (Jenő doktornak különösen) az együttműködést, segítséget, stb.), Anyukám inzulinnal kezelt diabétesze miatt. Szóval szia Emma!
Kijelenthetjük, hogy függő lettem. A nagyujjam nélkül tapodtat sem mozdulok, minden stresszes helyzetben, vagy unalmamban is kisegít, formájánál fogva kiválóan szopható, s a legtöbbször kéznél van. Nem is értem, minek vettek nekem annyi cumit, fölösleges kiadás.
Mivel Apukám szabadságon van, több időt tölthetek vele, mint korábban, s ezt nagyon élvezem. Amikor ébren vagyok letesznek a földre (mint egy állatot), és körbereknak mindenféle színes plüssállatokkal, meg puha könyvekkel, amiket nem tudok elolvasni, és arra kényszerítenek, hogy forgassam a fejem erre-arra, állítólag ez fontos a fejlődésem szempontjából. Pár percig mondjuk élvezem, de aztán...
Továbbra is kedvelem, ha foglalkoznak velem, beszélnek hozzám, így alkalmam van nekem is társalogni (s nem csak a kiságyamra festett nyulakkal kell kommunikálnom, akik még válaszra sem méltatnak), ezzel fejlesztve a szókincsem. Éjjel Anyukám szerint valamilyen "békát" emlegettem, illetve úgy visongtam, mintha a Vidámparkban lettem volna. MI lehet az a Vidámpark? Remélem hamarosan elvisznek majd oda....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése