Lilla: Pontosan három évvel ezelőtt, reggel hat óra tíz perckor Jenő doktor kiráncigált Anya hasából, ahol már elég szűkös volt a hely, ezért hajnali háromkor arra a döntésre jutottam, hogy kicsi magzatvizet leeresztek....amitől Anya magához tért álmából, és konstatálta: ez a gyerek ki akar jönni három héttel a tervezett dátum előtt. Így kórházba vonultunk, és három órával később már a hideg, világos műtőben ordítottam, hogy: inkább tegyenek vissza!
Nos, azóta a véleményem a világról változott, nem olyan rossz hely, főleg, hogy sok remek ember (és Füge) vesz körül, vannak barátaim, van szép nagy családom, és amit a számon kiejtek, mindent megkapok. Tegnap éppen tortát, mesekönyvet, Bogyó és Babócás kirakót kaptam. Szeretnek engem.
Nem, ez nem a legújabb családi napközi nyitórendezvénye, hanem csak a szobánk, a vendég pajtikkal és szüleikkel: Levente, Lili, Liza, és hát mi ketten. Ábel és Lilla
Levente a hullahopp karikával
Már majdnem megy a mászás....
Ábel: bár a nővérem körül forgott a hétvége, de azért én sem maradtam ki. Kaptam egy bébikompot, amivel önállóan haladni még nem tudok, de ha Lilla tol, vagy húz, az is nagyon mókás, és hát önmagában a parkoló pozíció is remek időtöltés, tekintve, hogy a komp műszerfalán egy Böing 747-es műszerfala jelenik meg, ami zenél, van botkormány, vagy sebváltó, gombok, forgó gömbök gyöngyökkel. Tegnap délután meglátogattak Tamásék, játszottunk, majd Mátrafüreden játszótereztek a nagyok. Mi Lizával a babakocsiból figyeltük, ahogy ezek szórták a homokot, csúsztak a csúszdán, és ahogy Tamás, Peti, meg Anya körben rohangált a 3 gyerek körül, hogy éppen az aktuális majdnem lezuhanó, majdnem fejre eső kispajtikat elkapják. Az öt felnőtt (Apa tanult otthon...) és az öt gyerek (hatodik pocakban Mónikánál) kisebb attrakciónak tűnt Füreden....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése