április 4.

Lilla: mégsem mentem a héten oviba a francos köhögés miatt, itthon tengetem a napokat, se homokozás, se medence, már a tavasz is disszidált? Leszámítva azt a pár köhögési rohamot, és a napi hat- nyolc orrfújást, tényleg nincs bajom, de ez már elég ahhoz, hogy az óvónénik sandán nézzenek, és hát az sem jó, ha tényleg beszedek valamit még ennek a tetejére. Mostanság többször kértem Anyát, tanítson meg olvasni, de csak kinevet: az angol órákon már így sem tudom mit fogsz csinálni, mondja.A remek könyveimet tudnám valódi funkciójukban kezelni, jó volna. Mostanság remek szórakozásom a madarak etetése az udvaron, a vizeskedés, amit akár a kádban, akár a mosogatóban képes vagyok órákon át is akár játszani, csak egy hiba van: Anya nem engedi, hogy napi 3-4 köbméter vizet locsoljak el, állandóan az afrikai gyerekekkel jön. Majd isznak Afrikában szörpöt.
Ábellel még nem tudunk játszani, bár a kukucska már kielégítő játék neki, és én is elvagyok vele...Ma azzal vigasztaltam: " ne félj Ábi, jövőre már te is nyomhatod az ugrást, meg a brekézést!" (brekézés= ugrálás guggolva, s közben ordítás: bre-ke-ke).

A dupló mindenkor jó móka, megépítettem egyedül a highest tower ever (valaha épített legmagasabb torony) kategóriát, bár a zsiráfot már Anya tette fel, hogy le lehessen fotózni, és látszódjon, hol a teteje. Inkább mérnök legyek, mint Papa?

Ábel: elmúltam fél éves, és még nem tudok mászni, járni, ülni, autót vezetni. Egyre inkább kiborít, hogy körülöttem mindenki jön- megy, én meg fekszem, hason, háton, oldalt, de ez a legtöbb, amit ebből a nyavalyás kis testből ki tudok csikarni. Borzasztó. Anya próbálkozik mindenfélével, az összes kendőjét, selyem sálját előszedte már, hogy azokkal kukucsoljunk, szoktunk táncolni, csörgőt rázni, sokszor azonban ez sem elég. Élvezem az új babakocsit, a sportrészben, ha ebéd után Anya kiültet, nem 1, hanem 4 perc alatt alszom el, elég sok a néznivaló...Nővéremhez hasonlóan én is imádom a játékokon lévő kisebb- nagyobb cetliket, a legjobb móka azt rágni, nyalni, fogatlanul harapni (ja, mert fogam még a kanyarban  sem...). Továbbra is kiegyensúlyozott vagyok, alszom éjjel, hatkor kelek (Ettől Anya ki van borulva, mert neki elég volna hétkor), viszont a tápszert már nem szeretem annyira, de a bukás miatt Anya nem hagyja el csak napi két alkalommal, amikor gyümölcsöt, vagy tejpépet eszek. Rendes gyerek vagyok, jár a békás bonbon a gólyának megint.

Szabival a rózsaszín harisnyámban, "Satna's little helper" feliratú pólóban- áprilisban. Anya csak úgy össze-vissza öltöztet, nem ártana már egy stylist (de égő...)