Lilla: "jön még valaki locsolni engem, hogy ne zsibbadjak el?" Nem nagyon értem még ezt a húsvéti rendszert, adtam Anyának, Nagyinak is csokitojást, aztán persze visszakértem tőlük, és vagy én ettem meg, vagy a tálba visszatéve újra elosztottam a locsolóimnak. Ebéd után a mezőkövesdi húsvéti rendezvényt látogattuk meg, elmentünk a gépmúzeumba, sétáltunk, láttunk óriásnyulat. Vetettem magamnak kétnapos perecet, és kaptam egy mesekönyvet is, amit a szerző, Nagy Natália maga dedikált nekem. Holnap nem megyek még oviba, pénteken lázas lettem (megint, most köhögök.) Anya már nem is hiszi, hogy vége lesz ennek egyszer...szegény.
Ábel: kicserélték végre a babakocsimon a mózest a sport részre, így már nem csak felhőket látok, hanem embereket, házakat, kocsikat, fákat! Micsoda különbség! Locsolkodni engem is elvittek, de csak Szilviig jutott velem Apa meg Kepu, mert egy kabátlevevést, kocsiba betevést nem tudtak ketten megoldani, így inkább hazaadtak Anyának. Kár, szívesen locsolkodtam volna....Levágták a hajam, nincs már meg a csodás jumurdzsák frizurám, helyette van szőkülő erős gyerekhajam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése