május 6.

Lilla: Anyáknapi ünnepség, jó idő, fagyi, homokozás, hinta, új dupló, vonatozás, így foglalnám össze a múlt hetet. Sokat készültünk az anyák napjára, szavaltunk, énekeltünk, volt, aki elsírta magát, mert meglepődött, hogy mindenkinek van Anyja,volt akinek még Apja is...Már úgy értem, hogy az ünnepségen, így a tömeg már ijesztővé vált, és egy- egy kispajti nem hogy szerepelni nem akart, de egyenesen zokogott a félelemtől, vagy a meghatottságtól, nem tudom. Én mindenesetre elmondtam a verset, meghajoltam, visszafutottam a helyemre, hogy a szoknyámat emelgessem az ünnepség hátralévő részében. Anya annyira nem tudott feloldódni az érzelmekben, mert Ábelre nem jutott dada, így a hürghurutos Öcsivel a karjában kínlódta végig az előadást, de azért ő is sírt....
Szerdán a munka ünnepén vonatoztunk, egy szervíz kocsival utaztunk fel a Szalajkaházig, olyan volt, mintha egy betonkeverőben ültünk volna,, és mi lettünk volna a beton, amit rázni, forgatni kell, szerintem nagyon vicces volt, Anya és Nagyi másképp vélekedett.

Anyáknapi ünnep után megérdemelt a jégkrém

Ábel: az újabb hürghurut megérkezett. Nem vártuk, mégis itt van. Ennél sokkal fontosabb azonban sz, hogy MÁSZOK. A járókát ki lehet dobni, mert abban már pillanatok alatt körbehúzom- vonom magam, előkerült a nagy matrac, azon próbálkozom hosszú perceken át, kisebb- nagyobb sikerrel. Persze még sokszor felborulok, de határozottan állíthatom, hogy haladok előre, bár többnyire hátra. A hablatyolás nagyon jól megy, sajna Anya nem is tudja már, miket beszélek, fel kellene azonnal írni, de erre sajna nálam már nincs idő....bezzeg anno Lillának minden köhintése le lett jegyezve. Hiába, második gyerek....a fogamat is akkor vették már észre, amikor már a kiságyrácsot is kirágtam....