január 30.

Csak pár fotó, ami a mindennapokat illusztrálja.... :)

Lilla: Na mi van Kiscsiga?

Ábel: Kiscsigaaaa?Remélem látod ezeket a bicepszeket!

Ábel: Azért mert 4 hónapos vagyok, még tudok pofozkodni

Ábel: Megmondtam?

Lilla: Áááááááá

Ábel: Cöcöcö

január 26.

Lilla: Kedden még itthon tartott Anya az orrfolyás miatt, és hogy ne őrjítsük meg egymást múzeumba vitt. Nagyon klassz program volt, most már egészen jól értettem, mi is ez a "múzejum". A kitömött állatok szekciót nem vágom annyira, kicsit féltem, hogy kiugrik a paraván mögül a wolf, elvégre semmi ketrec, vagy valami, de Anya megnyugtatott, hogy ezek az állatok már régen nem élnek, és már gyöngyösi dédi is őrizte őket, amikor 20 évvel ezelőtt a múzeumban dolgozott, és Anya szaladgálta körül a mátrai flórát, faunát hetente. A múzeum másik szárnyába, ahol élő állatok is vannak, főként halak, hüllők, néhány pók, szintén érdemes volt ellátogatni, most már nem delfineztem le az akváriumban úszó 10-12 cm-es halakat. Szerdán már mentem oviba, csütörtökön pedig a csoporttal együtt kirándulást tettünk Mátrafüredre, ahol az egyik csoporttársam (Hering Jázmin) apukájának kutyáit, egy egész falka huskyt néztünk meg. Mondtam is anyának, amikor hazaértünk, hogy "ügye nekünk is lesz sok-sok kutyánk?" Erre ő kinevetett, és azt mondta, ezt az egyet is alig bírjuk fegyelmezni. Igaz.

"Karády Katalin cigarettával" is lehetne a képen.....helyette V. L. ujjszopi

Állni már tudok, segítséggel, ha Apa hónaljban tart

Ábel: Nos, engem a múzeum annyira nem izgatott fel, a fények mondjuk érdekesnek tűntek, csillogott, világított minden, de a szalamandra, meg a túzok tényleg nem nekem való még. Így jót pihentem a kenguruban, Anya hasán, miközben Lilla illedelmesen visítozva látogatta körbe a kiállított vadakat, majd a terráriumban, akváriumban pihegő élőket. Ezen a programon kívül más nem történt a héten, békés unalom szerdától, 180-220 gramm tápszer, alvás, játék, idegeskedés azon, hogy még most sem megy a járás, futás.

január 21.

Lilla: vagy a védőoltás, vagy újabb bacilus, vírus, mert megint taknyos vagyok. Egyelőre csak az orrom folyik, amitől viszont nehezen, rosszul, darabosan alszok éjjel, még Anyáék között is. Ja, mert azt elfelejtem közölni, hogy nem vagyok hajlandó egyedül elaludni az ágyamban, hiába fekszik közel, az ágyam mellett az öcsi. Ezért Anyával, este tízkor elalszom, aztán valamiképpen, gondolom Apa átcipel, reggel az ágyamban ébredek. Ha ez nem így történik, és hajnalban felriadok, visítok, és Anya értem jön, így nem jön be a tervük, és reggel ott kelek, ahol este elaludtam, azaz a nagyágyban....Erre senki nem büszke, Anya, mert nem tud megoldást találni, én pedig, mert állítólag dedós dolog félni a sötétben. De ha egyszer még három sem vagyok!!!!A hisztinaptáramban jelenleg 11 tündér és két boszi van, ami azt jelenti, hogy 7 tündérem van az 50-ből.....azaz sosem jutunk el a könyvesboltig. átverés az egész!!!

Ábel a medve sapkában (ami már szinte kicsi)

Lilla hónyalás közben

Ábel: Még mindig nem tudok sem felülni, sem járni. És ez annyira dühít, hogy Anya egyre többet veszekszik velem: Türelem, nevetve azt kiabálja, aztán meg jól összepuszilgat.Senki nem érti meg, mit szeretnék fekszem a földön, egy matracon, vagy félig ülök a pihenőszékemben és onnan osztom visítva, mit szeretnék, de legtöbbször csak bedugják a cumit a számba, vagy este, ha már tényleg nyafogok, ölbe vesznek, és engedik, hogy szétnézzek kicsit. Borzasztó, főleg hogy látom, amint a nővérem cikázik körülöttem, Fügéről nem is beszélve. A tápszeren kívül mást még nem nagyon kapok, az almáról már meséltem, a többivel még várnak. Jövő héten már négy hónapos vagyok!

január 17.

Lilla: Kaptam egy hisztinaptárat. Anya azt hiszi, hogy ezzel majd kordában tarthat...tündérek, meg boszik, na még mit nem? Az ő elképzelése szerint kapok egy tündért ha jól viselkedem, egy boszit, ha hisztit csapok például valami olyan fontos ügy miatt, mint a fogkrémes kupak visszatekerése, vagy Füge kiengedése. Egy boszi két tündért töröl, és ha összegyűlik 50, mondom 50, azaz 50 tündér, akkor elmegyünk együtt a könyvesboltba, és én választhatok egy mesekönyvet. Szerinte erre sosem kerül sor. Jelenleg 6 tündér és egy boszi van a falon, persze ő azt mondja csak azért, mert sajnálja a ragasztót, különben már 100 boszi lenne fenn. Az egrecír ma az oviban is folytatódott, az Óvónéni megszidott, amiért nem vagyok hajlandó senkinek sem köszönni. Elegem van már, hol vannak itt a jogok? A nemköszönés, a földhözveremmagam, a feleselek és ordítok joga? Csak szépen enni? Köszönni? Viselkedni? Olvasni, rugdosódás helyett?

Ábel: borzasztó érzés, hogy az ember nem tud felülni, felállni három és fél hónaposan. Szeretnék már biciklizni, focizni, mennék Fügét sétáltatni ehelyett fekszem egy helyben, és a legnagyobb attrakció az, hogy az oldalamra kínlódom magam, így legalább nem csak a plafont látom. Iszonyú érzés, remélem hamarosan változik a helyzet, mert egyre idegesebb vagyok emiatt. Jókat kacagok ha Anya a fülemet rágja (ezt a kényszert Nagyitól örökölte), és az is nagyon tetszik, ha pár másodpercre a térdére ültet, és végre a megfelelő szögben látok mindent. A cumit egyre többször dobom el, s helyette veszem számba a két középső ujjam, pont mint a nővérem. Ceizel doktor úr, ez is genetika???

január 13.

Lilla: a hisztijeim olyan méreteket öltenek, hogy Anya már a szakirodalomhoz fordult és komolyan felvetődött benne az a gondolat is, hogy valamit ő ront el, de súlyosan. Pénteken azzal húzta ki a gyufát, hogy nem engedte, hogy a nagycsoportban játsszak (ha az óvónéni siet haza, minket, miniseket négy óra nullanullakor áttessékelnek a nagycsoportba, ahol remek, nagyoknak való játékok, és hát remek nagylányok, nagyfiúk vannak). Igaz, hogy rajtam kívül már csak páran lézengtek, de én mégis maradtam volna még pár órát, bezártam volna én az ovit, nem értem mire az örökös felhajtás. Aztán meg csodálkoznak, ha huszonhét percen át süvítek, dobálom a végtagjaimat. Szombaton meg azt gondolta, ha én nemet mondok, akkor azt úgy is gondolom. Kérdezte: Jössz velünk sétálni? Mondtam üvöltve: nem. (ugyanez a párbeszéd még négyszer, mert nem hiszi el, ha valamit mondok, az úgy is van....) Elment. Aztán mire Nagyiékig elért, én már fuldokoltam a sírástól, és Apának panaszkodtam, hogy "Anya elhagyott!". Aztán visszajött értem, de azt már nem értette meg, hogy a kocsiból nem akarok kiszállni, arra meg végképp nem tudom mi vette rá, hogy lerántson engem a motoromról, amikor már majdnem kiértem az úttestre a busz mellé. Semmi önállóságom.
Az olyan párbeszédeket meg, mint alább, szintén nem kedveli, azt mondja, dont talk with me like this.
Anya: kérsz sajtot?
Lilla: nem. mondtam már, neeeeeeeeeeeeeem. Egész nap itt sündörögsz, nem csinálsz semmit!" (Marék Veronika: Boribon és Annipanni meséskönyvben sündörög a macska és Boribon nem csinál semmit.....(Anya)
Persze van olyan is, amikor nevet, és megpuszilgat, mert olyan aranyos vagyok. Az alábbi párbeszéd pedig ma reggel zajlott, amikor beültünk a kocsiba és Nagyiékhoz indultunk:
Lilla: Na, nyomassuk! Anya nyomjad a kerekeknek!

Azok megnyugtatására, akik tudják: anya és apa is sötétbarna szemű, Nagyinak van ilyen színű szeme. A vízóra leolvasóé barna, a postás pedig nő

Lilla a különleges szopitechnikával, ami már két gumót eredményezett mindkét ujjára, Anya szerint ezért nem kéri majd meg senki a kezét....

Ábel: kedden megkaptam két újabb védő oltást, mondhatom nem tetszik ez a dolog. Mindkét combomba tűt szúrtak, ráadásul megitattak valami Rota vírus elleni szerrel is. Aztán jött a meglepetés: a doktor nő felfedezte, eltűnt az egyik golyszlim. Anya szerint és a doktor nő szerint is megvolt, minden esetre most nincs a szatyorban. Remélem előkerül, mert nem volna jó, ha emiatt is tűkkel, vagy ami még rosszabb, laporoszkóppal kellene engem szurkálni. Közeledve a négy hónapos korhoz, Anya adott már nekem almát, amitől nem borultam hanyatt, a tápszer jobban ízlik, és könnyebb enni is. Persze már láttam a szekrényben sütőtököt, szilvát is, azokat is hamarosan megkóstolom, beszámolok majd a reakciókról.... Várom a holnapot, hogy kipihenjem a hétvégi állandó hurcolkodást, a nővérem folyamatos visítását.

január 7.

Lilla: a logopédusok is meglepődnének ezen a csalafintaságon, amit én a szavakkal, helyesebben bizonyos betűkkel művelek. Eddig a K betűt nem voltam hajlandó kimondani bizonyos szavakban (másokban, pl. Kepu, kanapé-igen), helyette T betűt használtam, így volt tutya, tirály és tocsi. Néhány nappal ezelőtt úgy ébredtem, hogy ezt a betűkombinációt megcseréltem, azaz a T betűt nem mondom ki, helyette használom viszont a K-t. Így született állakok, mosogakok, stb. Ehhez a furcsa halandzsához párosul a félig magyar, félig angol szó használat (engem is elvisz a forestbe?- ti. a farkas, az erdőbe), legyen aki követi a gondolataimat!

Ábel: tegnap meglátogattuk Ráhelt, akivel hamar össze is haverkodtunk. Sokat nem tudtunk beszélgetni, mert  én elaludtam diskurálás közben, de azért kijelenthetem: van egy újabb barátom, bár sajnos elég messze lakik tőlem. Folyamatosan hablatyolok, heő, geő, és úgy tüsszentek, mint egy hetvenöt éves TBC-s, azaz amikor már csavarja az orrom a tüsszentés, elkezdek harákolni, majd egy nagyot kurjantok, és így jön ki a tüsszentés. 5900 gramm vagyok, 61 cm, ami elégedettséggel tölti el Anyát. Továbbra is jól alszom, bár az utóbbi napokban reggel 5-6 körül felébredek és csak a cumimmal, meg némi cirókával alszom vissza.Képet nem tudok most csatolni, majd ha kapunk Ancsáéktól, pótolom.

január 1.

Lilla: Az óév utolsó napja pontosan ugyanolyan módon ment el, ahogy a többi nap, nem történt semmi extra, nem voltam bálban, és Anyáék még csak egy házibulit sem voltak képesek szervezni, hogy valakivel koccinthattam volna éjfélkor. Délután átjött ugyan Dusán, Henrik kisfia, akivel két órán át vívtunk hatalmi harcot hol ezért, hol azért, de főként mindig azért, ami éppen a másiknál volt. Én feküdtem ordítva a földön, ezzel próbáltam jelezni, mennyire bánt, hogy elvette tőlem a rollert, mire ő "gázt adott" és át akart menni a nyakamon, jelezve ezzel, hogy nem érdekli a hiszti. Veszekedtünk a csacsin, a legón, hogy kinél legyen Mici. A végére aztán, ahogy az lenni szokott, megbékültünk, és elválás előtt, már több puszit is váltottunk, illetve én folyton a vacsorámmal kínálgattam, és még a csacsit is elvihette kölcsönbe az éjszakára, elvégre, annyira tetszett neki. Ma, nem tudni miért olyan hangulatban vagyok, hogy Anya már nehezen visel el, négyszer ébresztettem fel Ábelt (nem értem, miért nem tud a szilveszteri trombita hangjára aludni...) és az sem tetszett neki, hogy kiöntöttem a felmosó vizet annak ellenére, hogy kérte, ne mossak most fel. Agyamra megy ez a nő.

Ábel: Remélem hamarosan elindul megint az ovi, és a nővérem hagy nekem némi pihenőt, mert ma még egy félórát sem pihentem nyugodtan tőle. ha Anya plüss rugiba öltöztet, Lilla jön, és az én lábamat, hasamat piszkálja, morzsolgatja, mert a ruhámról egyből a szopirelax jut eszébe. A beszédem tovább variálódik, ma megjelentek a visító- kurjantó figurák is.