augusztus 29.

Ma 4 hónapos lettem. 5550 gramm vagyok, és 64 cm. Az alább felsorolt tevékenységekre, produkciókra vagyok képes: átfordulok a hasamra (csak akarom még általában alattam ragad, így nagyon ideges leszek...) és tartom szépen a fejem akár perceken keresztül is. Szopom az ujjam, illetve ujjaimat, néha egyszerre 3-4 is bekerül a számba. Anyáék ilyenkor kinevetnek, és Commedlinak hívnak.Egész nap társalogni próbálok, de kevesen értenek meg, így leginkább a nyálam habosításával kötöm le magam.Már eszek gyümölcspépeket, mert Anya szerint ettől gyorsabban fogok tudni felülni (remélem nem ver át, mert ha igen.....), mivel erre még mindíg nem vagyok képes. Továbbra is jól alszom, bár a délutáni sziesztáim egyre rövidülnek, így Anyának egyre tempósabban kell takarítani, mosni, stb.
Összességében jól elvagyok, mindíg történik velem valami izgalmas. Tegnap például építkeztem. Andiéknál voltunk Gödöllőn, ahol Apukám az épülő ház körül segédkezett, míg mi, lányok (Zsófi, Andi, Anya és Én) sétáltunk, nézelődtünk, bátorítottuk a fiúkat. Mivel mindíg volt valami szokatlan dolog, és a kiságyam sem állt rendelkezésemre délután, így nemalvási rekordot döntöttem, és Anya szerint nagyon nehezen kezelhetővé váltam. Pedig én csak hőbörögtem, beszéltem, ordítottam, ha nem értették pl. hogy sétálni akarok a szakadó esőben.
Estére minden gondom elszállt, szkájpoltam Mamival (aki újabb zsáknyi ruhát vett nekem Ralfitól és Kelvintől, ja és Alexától is jött jó néhány vagány cucc), majd olyan dolog következett, ami eddig még sosem volt: Anyával fürödtem a nagykádban!
Őrületes móka volt, nem ért le e lábam, se a fenekem, s mint egy kecskebéka kedvemre ficánkolhattam anélkül, hogy rám szóltak volna, hogy kipacsálom a vizet.
A fürdő után hamar elaludtam, és ma hagytam mindenkit pihenni, mivel a nyolcórai reggeli után újra elbóbiskoltam, és csak tizenegy után keltem. (Anya emiatt nagyon hálás a gólyának, ha volna kedves megküldeni a címét, küldene neki békával töltött bonbont.)
Valóban rendes gyerek vagyok....

augusztus 24.

Ma nem diktálok sokat, mert nincs jó kedvem. Hogy is lehetne, amikor mindkét combomba óriási hegyes, hosszú tűt szúrtak, és ráadásul megitattak valami ocsmány folyadékkal is. Anyukámban sem bízom többé, hiszen már az első szúrás után üvöltve könyörögtem, hogy fusson el velem messzire, ahol ez a bájosnak tűnő doktornő nem ér utól a villogó tűjével, erre mit reagál Anya? Ad egy puszit, és közli, "semmi baj". Hát, ha káromkodni tudnék....
Mondjuk legalább a súlyommal nem szekíroztak a fehér köpönyegesek, 5480gr vagyok, és 63 cm. Ez, ha jól számolok, azt jelenti, hogy naponta 0.8 milimétert növök! Hát persze hogy el vagyok fáradva estére!
Tegnap belekóstoltam életem első bébiételébe: szilvapürét ettem. Annyira ízletes, fennséges, mondhatni mennyei volt, hogy tombolva hisztiztem az újabb adagért, persze nem kaptam, nehogy sok legyen elsőre. Akkor minek mutattad meg? Komolyan várom már, hogy végre ÉN legyek az úr ebben a házban, mert bár egészen jól bánnak velem mostanában, azért néha értetlenek, s egyáltalán nem kooperatívak.
A "beszédfejlődésemet" illetően kissé megtorpantam, mert visszatértem a heö, hő kifejezésmódokhoz, s gyakorlatilag nem is szívesen használok mást. Persze mit vártok, amikor Anya hetekig értelmesnek tűnt, aztán egyszercsak jött ez az inglis.... Tegnap is hadovált nekem ilyeneket, hogy dontvöri, meg dujulájkit, és még elvárta volna, hogy értsem. Szerencsére mire felébredtem a délutáni sziesztámból megjött az esze és újra értettem mit beszél.
Meddig megy ez így?

augusztus 20.

Szent István napján jelentkezem újra, s beszámolok az elmúlt napok eseményeiről.

Anyukám folytatta az inglis oktatást, amit kezdetben általában élvezek, de hamar elmegy a kedvem az egésztől, és nagyon felvidulok, ha valaki végre értelmesen szól hozzám, szemben ezzel a furcsa "vacjorproblem" meg "jorszókjút" halandzsával. Persze nem mindennap megy ez, bár szerintem a heti három alkalom is sok, viszont Anya hajthatatlannak tűnik. Még jó, hogy Apukámra nem ragadt át ez a badarság.

Szerdán meglátogattak bennünket Gizusék, és itt volt Csínó is, Füge Apukája. A cerkalábúak jót szaladgáltak a szőlőben, én Anya mellkasán szenderegtem a kenguruban. Szép este lehetett volna, ha Anya fürdetésnél nem locsol le jeges vízzel (véletlenül), amitől olyan sokkot kaptam, hogy még enni, s majd elaludni sem tudtam. Borzasztó hatások érik itt az embert.

Ezek a frontok megviselnek engem is, kicsit álmosabb vagyok a napokban, így többet szundikálok napközben, aminek persze az az eredménye, hogy éjjel viszont visongok a kiságyban. Hajnali négyre kialszom magam, és csak keserves ujjszopást, némi hőbörgést követően tudok újra elszenderedni.

Tegnap kaptam egy csodás ajándékot az unokatesóimtól: egy felfüggeszthető bigyókkal díszített akármit, amin mindenféle állatok, napocska, hold, virágok lógnak. Lenyűgöz. A legszebb benne pedig az, hogy ők maguk készítették. Remélem majd viszonozhatom a kedvességüket.

Anyukám elkezdett újra dolgozni (persze csak heti néhány órában!), aminek annyira nem örülök, hiszen már most látszik, hogy nem lesz ennek jó vége, de mit tegyen szegény, ha ennyire dinka, és soha egy percre nem tud bírni magával...Nagyi azt mondja, majd Ő segít, ami még viccesebb, mivel neki még annyi "élete" sincs, mint Anyának. Egy banda. Remélem az én génjeim jelentenek majd némi lazább hozzáállást, bár ahogy a Dédimamát ismerem....

Ma este Lili, Timi és Peti jön hozzánk, sütünk szalonnát (bár nekem megint csak a cumi jut), lehet megint hajat mosnom, mert füstös leszek percek alatt. Biztos jól mulatunk majd.

augusztus 16.

Hi, my name is Lilla Visztenvelt. I have just starteed to learn english.....

Anya ma furcsa, új nyelven kezdett beszélni hozzám, azt mondja, inglis. Élvezetes volt, mert csomó olyan új szót hallottam, amit eddig még sosem, és hallgattunk zenét is, amit Anya szintén inglisül énekelt, elég szórakoztató volt. Főleg az Old McDonalds, és az Little Donkey Song tetszett.

A hétvégén itt volt mindkét Dédikém, jót mulattam rajtuk, mert folyton azon voltak, hogy nekem a legjobb legyen, persze nem értették, amikor például azt közöltem volna, hogy mindössze a pisis pelenka kicserélésére volna szükség.

Fejlődésemről: kb. 5400 gr vagyok, 62-63 cm. Enni még mindíg nem eszek annyit, mint kellene, de Anya már nem fenyeget, elfogadta, hogy nem leszek Pa-dö-dö tag. Persze nézne magába egy kicsit, és venné elő a saját fotóit, meg Apa fényképeit is: két cerkalábú térdkalácstól mit várjon az ember. Nem beszélve Fügéről, aki szintén csupa csont.

Mentálisan valószínűleg gyorsabban haladok, mint az szükséges volna, bár a felülés még a mai napig nem sikerült. Persze fel nem adom....

augusztus 12.

Valami nagy baj lehet velem, még mindíg nem tudok felülni.

Ezzel szemben mondjuk a hasrafordulás hamarosan meglesz, így legalább ezzel nyugtatom magam. Hogy mennyit kell még várnom míg felülök? Nem tudom, remélem nem túl sokat, mert teljesen felemészt ez a várakozás. A járásról ne is beszéljünk....

Az utóbbi pár napom sivár nyugalomban telt: sem esküvő, sem piac, vagy hipermarket. Tétlen hétköznapok itthon, séta, nagyiék meglátogatása, hempergés, miegyéb. Kértem is Anyát, eszeljen ki valami újat, valami extrémet, mert ez a vérfagyasztó unalom nem nekem való. Erre közölte, hogy hétfőtől angol. Fogalmam sincs, ezt hogyan realizálja majd, de valami olyasmit hallottam, hogy hétfőn, szerdán és pénteken csak angolul fogunk társalogni. Persze biztos van valami alapja ennek az egésznek (http://www.ketnyelvugyerek.hu/), és legalább értem majd a mesekönyveimet, mert például mit jelenthet az hogy "puppy", vagy "dancing Angelina"?

Anya levágatta a haját. Nekem így is tetszik, bár Nagyi azóta Pistikének hívja őt, Apukám pedig Suhancnak. Remélem nekem nem lesz új nevem, ha egyszer megválnék e sötét lobonctól...Így is van elég név, amit meg kell jegyezzek, mivel Anya a Lillán kívül Pannának és Mancinak is nevez, sőt néha hallom az Edgárt is, amire még az "in uterus" korszakomból emlékszem.

Az ujjszopás témaköre változatlan: leghűségesebb, legmegbízhatóbb társam a magányban, elkeseredésben, ha gyötör az éhség, vagy az álmatlanság. ( Inszomniásoknak tervezek egy tréninget, "Hogyan ringassuk álomba magunkat- azaz az ujjszopás és közben hajpöndörgetés leghatékonyabb technikái" címmel. Várom a jelentkezőket!)Anya kicsit aggódik emiatt, de utánaolvasva sok olyan írást, cikket talált, amelyek inkább az ujjszopást tartják jónak, szemben a cumizással. (v.ö.:Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyve) Tudtam én. Persze hiába beszél itt az ember, értetlenek, mondtam már....

augusztus 8.

Anya kezdi komolytalanul kezelni ezt a bloggolást, vagy bloggerezést vagy mi, hiszen hat nap is eltelt mióta nem hajlandó a gép elé ülni és írni, amit diktálok. Pedig higgyétek el van mit mesélnem. Nem tudom mi miatt, de nem sikerül felülnöm.
Először kb. egy hete gondoltam ki, hogy szétnéznék én ülve is, elvégre mégiscsak több mindent figyelhetnék meg e pózban, és talán komolyabban is vennének. Folyamatosan próbálkozom, megfeszítem az egész testem, főleg a nyakam, elvörösödik a fejem, de felülni csak nem sikerül. Emiatt nagyon feszült vagyok, mondhatni hisztis. Ráadásul Anyukám, ahelyett hogy segítene, támogatna, kinevet, és közli, olyan türelmetlen vagyok, mint Etuska. (Anya dédikéje volt....)
Tegnap újabb esküvőn voltunk, Verus és Balázs egybekelését ünnepelte családunk. Jó sokan voltunk, rengeteg szép ruha, csillogó szalagok, tányérok, százezer új arc....
Gyuri bácsi megsajnált, mivel szerinte még arra sincs pénzem, hogy rendes borbélyt megfizessek, hiszen három hónapja nem voltam fodrásznál, és ezért ekkora a hajam.
Számos kérőm is akadt, többek mutogattak Nagyiéknak fotókat a saját unokáikról, s nevtve közölték, hogy "jó lesz a Lilla kis menyasszonynak!" Hát majd én azt eldöntöm, elvégre nem a XVI. században élünk. Mi van, ha nekem egy bőrgatyás, rokker, amolyan Nagy Feró, vagy esetleg Flipper Öcsi kell?
A szókincsemről már nehéz beszélni, mert folyamatosan hablatyolok mindenfélét, jelenleg nincs kedvencem, kivéve a nyálhabosító brümmögést, ami miatt Apukám már meg is szólt, azt mondta, olyan vagyok mint egy veszett kutya. Szép kis szülök, igaz?
Ha végre valaki adekvát személy (pl. Gyivi, Vöröskereszt, stb.) is olvassa e naplót, kérem, jelentkezzen, s keressen nekem egy normális családot! A jelentkezéseket a szerkesztőségbe, a "savelillavisztenveltsoul" jeligére várom. Köszönettel.

augusztus 2.

Én nem is gondoltam, hogy ennyire szórakoztató tevékenység élni...
Annyi minden történt velem az elmúlt pár napban, hogy nem győzöm regisztrálni, menteni az eseményeket a kis vincseszterembe.
Pénteken meglátogattuk Melindát és Krisztiánt, illetve együtt elmentünk az ecseri piacra, ahol annyi, de annyi mindent láttam: régi bútorokat, porcelánokat, könyveket, ruhákat, csecsebecséket. Itt aztán minden van. Gázálarc, kard, régi utcatáblák, halott nénik ékszerei.... Anya könyveket vett, és nagyon jól járt, hiszen az, akitől megvette a Shakespeare Összest, nem tudta, hogy a gyűjtemény teljes, így bedőlt Anyának, aki 9000 Ft- ról 3000 Ft- ra alkuldta le a könyveket azzal a reklamációval, hogy nem teljes a gyűjtemény. Micsoda átverés! Persze miért árul értékes könyvet az olyan, aki nem tudja, mit ad el?
Egész nap jól viselkedtem, alig sírtam egy kicsit, azt is csak akkor, mikor már elegem lett abból, hogy nem látok ki rendesen a babakocsiból, hiszen mi van, ha lemaradok valami értékes portékáról?
Tegnap reggel Anyukám fogta a cuccaim egy jelentős részét, és egy utazótáskába pakolta, miközben Apukám is pakolászott, legvágta a serkenő szakállát, csinosította magát. Mint utóbb kiderült, esküvőre indultunk Anyukám jó barátjáék ünneplése céljából. Egy zsidó szertartáson vettünk részt, ami Anyukáméknak nagyon tetszett, és azt hajtogatták, hogy mennyivel vidámabb dolog egy zsidó szertartás, mint a római katolikus. Nekem nem tűnt fel, hiszen ez volt az első ilyen buli, amin részt vettem életemben. Apa és Papa is kapott egy fura sapkát, amit felvettek és volt cukordobálás, nagyon kalssz zene, fotók, vicces parókák, álarcok....
Persze engem Nagyiékkal együtt aludni küldtek már este 9- kor, mitagadás elég fáradt voltam már addigra, így kis üvöltés után elaludtam a parkban, miközben járgányomat ringatták.
Ezúttal sem volt gond velem (nem tudom miért várják folyton hogy úgy viselkedjek mint egy fúria?), ettem, aludtam rendesen, és gyarapítottam szókincsemet: "hebligi". Ez azt jelenti: Anna és Dávid Mazel Tov!