Lilla: minden ok, velem alszanak, felváltva ugyan, egyszer Anya, egyszer Apa, de mégis van állandó csicsibabám éjjelente, így nem félek, nem riadok fel óránként, nincsenek éjjeli hisztik. Cserébe persze van hátfájás, meg kimerültség, de ez kit érdekel, ha az én lelkivilágom kezd végre magához térni...

Ábel: én pedig csak horkolok, ugyanúgy, mint eddig, függetlenül attól, hogy ki/kik alszanak a gyerekszobában, és menyire fáj/beszakad/görcsöl a hát/derék/láb. Mivel nem eszem nagyon jól, Anya nem visz Csanába, hogy megint ne szedjek össze valamit, ami miatt még ennyit sem ennék. A szocializációs megvonás miatt én csalódott vagyok. Szeretnék már bölcsibe menni, játszani, haverkodni.

Csak egy szokásos unalmas este

bukósisak és harisnya

No, eben mi lehet?

Védősisak a legóhoz is kell

Lilla már nyakláncként hordja futás közben a koronámat