Lilla: persze, hogy nem eseménytelen az időszak, csak hát hiába könyörgöm neki, hogy írjon. Minden rendben velem, az alvás (illetve nemalvás) téma konszolidálódik a szülők nevelési stílusának változása miatt. Már nem akarnak fenyegetni, zsarolni, teszik, amit mondok és ez így van rendjén. Kis hányós betegség miatt a héten szabadságon vagyok, ami azért remek, mert Ábel viszont bölcsibe jár, így enyém, csakis enyém Anya, és Andi (bébiszitter), és mehetek Anyával az egyetemre dolgozni, és voltunk könyvtárban, van saját olvasójegyem, és ehetek édességet, mert viszont most én kezdek már úgy festeni, mint egy pálca.
Ábel: a bölcsit annyira imádom, hogy általában veszekszem Anyával, amikor értem jön, és haza akar vinni. Esténként itthon az indiánosdi a menő, többnyire én vagyok az indiángyerek, aki tűzifát gyűjt, és gyógynövényeket, amiket a kígyómarásra használunk. Lillát rendszeresen vipera marja meg, ezért sok a melóm, és persze a kígyótiprás is az én reszortom, ami abból áll, hogy a lehető leggyorsabban kell toporzékolni, ezzel némi energiát veszíteni, abban a reményben, hogy este előbb elalszunk....
Visztenvelt Pokahontasz
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése