Lilla: az alvászavaraim, és a vélt lelki sérülésem okának kibogozás érdekében másként bánnak velem. Az éjjeli hisztik súlyossága megijesztette a szülőket, így nevelési stílust váltottak: engedékenyebbek, és több figyelmet is kapok. Ennek tükrében szombaton együtt volt a család. Amíg Anya reggel egy gyors írásbeli vizsgát íratott a hallgatóival Budapesten, mi az épületben fogócskáztunk, a büfében pogácsáztunk Apával, majd pedig a Közlekedési Múzeumba látogattunk el. Remek dolgokat láttunk, kipróbáltunk mindenféle érdekességet, de főleg együtt voltunk. Aztán Apa Ábellel hazament és mi Anyával Budapesten maradtunk! Az Opera melletti hotelben szobát vettünk ki, este a Caffé Körben vacsoráztunk (epret és fagyit is ehettem!), lefekvés előtt pedig nagyot hancúroztunk az ágyban. Másnap reggel a svédasztalos evészet után a négy házzal odébb lévő Centrál Színházban megnéztük a Hang- villa titka című mesedarabot, végül pedig villamossal, metróval a buszpályaudvarra utaztunk, és valódi távolsági busszal jöttünk haza. Szegény, hátrányos helyzetű gyerekként a mozgólépcsőre nem bírtam félelmemben felszállni, ezért Anya a bőröndünkkel együtt egy elég vicces, amolyan Tom és Jerry-s hátrafelé helybenfutást adott elő negyven ember előtt, hogy visszaérjen értem. Végül senki sem sérült meg... Remélem így maradnak a dolgok, csak azt nem értem, eddig miért nem látták pontosan, hogy én irányítok?
Ábel: nekem a fentiekből eddig semmi nem tűnt fel azon túl, hogy Anya szemei reggelente egyre sötétebb karikákkal vannak tarkítva, és hogy a bőre már csak inkább lóg az arcán, de semmiképpen sem simul, a feszülésről meg már ne is álmodjon. Apával vicces volt itthon a fiús este, néztünk tévét, zuhanyoztam, aludtam rendesen, ahogy szoktam.
Ábel a terepasztal bűvöletében
18. század végi gyerek szekérke 21. századi gyerekkel
Komphajót kormányzunk
Arcaim a tükörben
Caffe Kör felülmúlhatatlan húslevese
Dinkák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése