január 8.

Lilla: nos kérem, hogyan kell meghosszabbítani a karácsonyi szünetet egy héttel? Az első óvodai napon ki kell hányni a tízórait. Annyira jó otthon Anyával, hogy szabotálom az ovit, és mindenféle trükköt eszelek ki, hogy vele aludhassak, otthon maradhassak. A hányás jó trükknek tűnt, mert az oviban kiköpött  fél virsli mennyiségén kívül más nem került elő a gyomromból, bár másnapra produkáltam még egy kis hőemelkedést, így Anya kételkedni kezdett a szimulálásban. Még az első ovis nap előtt voltunk szánkózni Kepuval meg a szülőkkel, és volt névnap-szülinap is nálunk, amiről csatolok fényképeket. Hát ennyi remek móka után csoda, hogy nem vágyom a zsarnoki óvodába?

Ábel: én sem szeretnék bölcsibe menni, persze ha elvisznek, akkor meg onnan nem akarok hazajönni. Jelenleg a beszédemben sz összetett mondatokat ilyen felkiáltásokkal szakítom meg, ha Lilla nem hagy békén: "Kussoljál!, ami persze Anyából nem az úrinőt hozza ki, bár sokszor nevet először, mert ugye a 'k' betű helyett csak 't' betűt tudok kiejteni....

Erőltetett menet felfelé a szánkópályán

Lefelé már viccesebb

Szabi, Gergő, Lilla a rakás

Másodkuzinok

"Kenyu nem érted, hogy a tűzoltó megy elől?"