január 28.

Lilla: persze, hogy nem eseménytelen az időszak, csak hát hiába könyörgöm neki, hogy írjon. Minden rendben velem, az alvás (illetve nemalvás) téma konszolidálódik a szülők nevelési stílusának változása miatt. Már nem akarnak fenyegetni, zsarolni, teszik, amit mondok és ez így van rendjén. Kis hányós betegség miatt a héten szabadságon vagyok, ami azért remek, mert Ábel viszont bölcsibe jár, így enyém, csakis enyém Anya, és Andi (bébiszitter), és mehetek Anyával az egyetemre dolgozni, és voltunk könyvtárban, van saját olvasójegyem, és ehetek édességet, mert viszont most én kezdek már úgy festeni, mint egy pálca.

Ábel: a bölcsit annyira imádom, hogy általában veszekszem Anyával, amikor értem jön, és haza akar vinni. Esténként itthon az indiánosdi a menő, többnyire én vagyok az indiángyerek, aki tűzifát gyűjt, és gyógynövényeket, amiket a kígyómarásra használunk. Lillát rendszeresen vipera marja meg, ezért sok a melóm, és persze a kígyótiprás is az én reszortom, ami abból áll, hogy a lehető leggyorsabban kell toporzékolni, ezzel némi energiát veszíteni, abban a reményben, hogy este előbb elalszunk....

Visztenvelt Pokahontasz

Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.....

Lilla: minden ok, velem alszanak, felváltva ugyan, egyszer Anya, egyszer Apa, de mégis van állandó csicsibabám éjjelente, így nem félek, nem riadok fel óránként, nincsenek éjjeli hisztik. Cserébe persze van hátfájás, meg kimerültség, de ez kit érdekel, ha az én lelkivilágom kezd végre magához térni...

Ábel: én pedig csak horkolok, ugyanúgy, mint eddig, függetlenül attól, hogy ki/kik alszanak a gyerekszobában, és menyire fáj/beszakad/görcsöl a hát/derék/láb. Mivel nem eszem nagyon jól, Anya nem visz Csanába, hogy megint ne szedjek össze valamit, ami miatt még ennyit sem ennék. A szocializációs megvonás miatt én csalódott vagyok. Szeretnék már bölcsibe menni, játszani, haverkodni.

Csak egy szokásos unalmas este

bukósisak és harisnya

No, eben mi lehet?

Védősisak a legóhoz is kell

Lilla már nyakláncként hordja futás közben a koronámat

január 11.

Lilla: az alvászavaraim, és a vélt lelki sérülésem okának kibogozás érdekében másként bánnak velem. Az éjjeli hisztik súlyossága megijesztette a szülőket, így nevelési stílust váltottak: engedékenyebbek, és több figyelmet is kapok. Ennek tükrében szombaton együtt volt a család. Amíg Anya reggel egy gyors írásbeli vizsgát íratott a hallgatóival Budapesten, mi az épületben fogócskáztunk, a büfében pogácsáztunk Apával, majd pedig a Közlekedési Múzeumba látogattunk el. Remek dolgokat láttunk, kipróbáltunk mindenféle érdekességet, de főleg együtt voltunk. Aztán Apa Ábellel hazament és mi Anyával Budapesten maradtunk! Az Opera melletti hotelben szobát vettünk ki, este a Caffé Körben vacsoráztunk (epret és fagyit is ehettem!), lefekvés előtt pedig nagyot hancúroztunk az ágyban. Másnap reggel a svédasztalos evészet után a négy házzal odébb lévő Centrál Színházban megnéztük a Hang- villa titka című mesedarabot, végül pedig villamossal, metróval a buszpályaudvarra utaztunk, és valódi távolsági busszal jöttünk haza. Szegény, hátrányos helyzetű gyerekként a mozgólépcsőre nem bírtam félelmemben felszállni, ezért Anya a bőröndünkkel együtt egy elég vicces, amolyan Tom és Jerry-s hátrafelé helybenfutást adott elő negyven ember előtt, hogy visszaérjen értem. Végül senki sem sérült meg... Remélem így maradnak a dolgok, csak azt nem értem, eddig miért nem látták pontosan, hogy én irányítok?

Ábel: nekem a fentiekből eddig semmi nem tűnt fel azon túl, hogy Anya szemei reggelente egyre sötétebb karikákkal vannak tarkítva, és hogy a bőre már csak inkább lóg az arcán, de semmiképpen sem simul, a feszülésről meg már ne is álmodjon. Apával vicces volt itthon a fiús este, néztünk tévét, zuhanyoztam, aludtam rendesen, ahogy szoktam.

Ábel a terepasztal bűvöletében

18. század végi gyerek szekérke 21. századi gyerekkel

Komphajót kormányzunk

Arcaim a tükörben

Caffe Kör felülmúlhatatlan húslevese

Dinkák

január 8.

Lilla: nos kérem, hogyan kell meghosszabbítani a karácsonyi szünetet egy héttel? Az első óvodai napon ki kell hányni a tízórait. Annyira jó otthon Anyával, hogy szabotálom az ovit, és mindenféle trükköt eszelek ki, hogy vele aludhassak, otthon maradhassak. A hányás jó trükknek tűnt, mert az oviban kiköpött  fél virsli mennyiségén kívül más nem került elő a gyomromból, bár másnapra produkáltam még egy kis hőemelkedést, így Anya kételkedni kezdett a szimulálásban. Még az első ovis nap előtt voltunk szánkózni Kepuval meg a szülőkkel, és volt névnap-szülinap is nálunk, amiről csatolok fényképeket. Hát ennyi remek móka után csoda, hogy nem vágyom a zsarnoki óvodába?

Ábel: én sem szeretnék bölcsibe menni, persze ha elvisznek, akkor meg onnan nem akarok hazajönni. Jelenleg a beszédemben sz összetett mondatokat ilyen felkiáltásokkal szakítom meg, ha Lilla nem hagy békén: "Kussoljál!, ami persze Anyából nem az úrinőt hozza ki, bár sokszor nevet először, mert ugye a 'k' betű helyett csak 't' betűt tudok kiejteni....

Erőltetett menet felfelé a szánkópályán

Lefelé már viccesebb

Szabi, Gergő, Lilla a rakás

Másodkuzinok

"Kenyu nem érted, hogy a tűzoltó megy elől?"

január 1.

Lilla: vége az évnek, itt az új. Nagyon mozgalmas volt az elmúlt hét, a karácsony, maga a csoda. Annyi ajándékot kaptunk, hogy új tároló rekeszeket kellett venni, mert már nem tudjuk elpakolni a sok játékot. Folyamatos vendégvárás, vagy éppen vendégségbemenés jellemezte a napjainkat, teljes hiánya a kontrollnak, a szabályoknak, aminek következtében széthullott a napirend, nem alszunk, össze- vissza eszünk. Anya számolja, hányat kell aludni az oviig....

Ábel: jó dolog ez a káosz, tetszik nekem, hogy semmi nem úgy van, mint ahogy normál esetben lenni szokott. Persze kicsit hisztisebb is vagyok emiatt, és hát a szülőkkel is nehéz úgy kijönni, hogy nem alszik senki a helyén, a megszokott időben, nem eszünk időben, csokizunk, sütizünk. A rengeteg játéknak nagyon örülünk, bár továbbra is megvannak a régi kedvencek....így a Lilla monsterbabája a karácsonyfa alól egyenesen ment egy doboz mélyére, ahonnan azóta se dugta ki a vámpírfogát, és az én markolóim is csak pár napig voltak érdekesek, maradtam a jó öreg vasútnál, és hát a dupló, meg a fogócska viszi a sort.....

Reklámtábla felhasználása másképp...

Ajándék 1. síbakancs és bukósisak, már csak a hó kell

Ajándék 2.-120.

Karácsonyi vacsora Kenyunál

Házibuli szomszéd gyerekekkel: Dusán, Nándi, Anna, Lilla bújócska közben