Lilla: Nincs már ovi (illetve van, de már nem kell járnom), így itthon tobzódunk, kínlódunk, unatkozunk, mert ebben a viharos- szeles időben nem tudunk még bicajozni sem. Sebaj, itthon van függőfotel, aminek a tartóján lehet cirkuszi mutatványokkal ijesztgetni a szülőket, meg van hat négyzetméternyi hely a fogócskára, és persze van egy hatalmas bonell rugós ágy, amin prímán lehet a rugókat tesztelni, természetesen ugrálással. Most én folytatom a sort a takonykórral, egyben a nyálam a többivel, lehet, hogy ma végre már anyával alhatok, illetve fekhetünk együtt egész éjjelen át az ágyban, orrot fújva, prüszkölve. Még jó, hogy van a nőnek jó kis kávégépe, a koffein tartja össze.
Ábel: A két üveg antibiotikum arra jó volt, hogy lázas már nem vagyok, és a taknyom is kifolyik magától, cserébe viszont napi négy szál ropit eszem, a két üveg kakaóm mellé. Kilátszik az összes bordám, és a lábaim is olyanok, mint két bot. Persze ez később sem lesz jobb, hiszen nézzétek meg a szüleimet,...de a hasam azért mégis kitelhetne már végre egy kicsit.
Várjuk a karácsonyt, egyelőre csak annyit érzékelünk a dolgokból, hogy nagy a felfordulás mindenhol, s Anya eltűnik egy- egy órára. Verset olvasunk naponta két órán át, Bartos Erika nagy kedvenc, különösen a Gomba, meg a Kaktusz című verse, amit lassan kívülről tudok szavalni.
Fogóban a gödrös arcú
Trx közben
Olvasok az ágyban
Pizsamás hajráfos
