Lilla: számolom a napokat, amikor elmegyek telelni Nagyiékkal. Jövő hétvégén magukkal visznek Harkányba, és csak engem, így tudok majd nyugodtan fürdőzni, kártyázni, szalonnázni Papával, és nem lesznek a szülők, meg Ábel a nyakamon, hogy az állandó fegyelmezéssel, nyafogással idegesítsenek. Most nagy bánatom van, hiszen egész délután itt volt Emma, aztán pedig hazament, s ez nem tett jót a lelkiállapotomnak. Már most úgy hiányzik....
Készülünk az ovis Mikulás ünnepélyre is, már egy csomó verset tudok ebben a témában.
Ábel: a héten már voltam két napot a bölcsiben, aminek köszönhetően máris ömlik a taknyom. Én nem tudom, hogyan van ez, de az evolúció erre nem gondolt? Hogy a gyerek, akinek anyja, apja és a többi rokon is látástól mikulásig dolgozik, közösségbe kényszerül (amúgy persze igénye is van rá, mert az anyja nem igazán izgalmas két év után...), ott pedig megjelennek olyan kölkök is, akik éppen bacilusokat köpködnek? Egyszóval megint jól fog keresni az én drága bébiszitterem, aki viszont legalább izgalmas, és főleg türelmes, üldögél velem a szőnyegen egy délelőttön át, s építi velem a rendőrörsöt meg a pajtát.
A csanában
Emma feneke a bunkiban
Ábel az új motorokkal
Fügi is szeret melegedni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése