november 21.

Lilla: már járok oviba és persze hisztizek reggelente, hogy én miért nem maradhatok itthon Anyával, amikor Ábel is táppénzen van. Megint elérkezett az évnek az a szakasza, amikor már fenyegetőznek a Mikulással, és szinte egész nap tart a zsarolás, hogy ha nem ez, akkor virgács, ha nem az, akkor nem lesz ajándék, ha nem amaz, akkor meg végleg felejtsem el az egész Szantaklóz témát. Hát kíváncsi leszek, mire ez a felhajtás, mert ha két darab csokimikulásért kell még hetekig rendesnek lennem....

Ábel:minden rendben velem, a hétfői kórház lezajlott, a diagnózis elfogadható, a felépülésem pedig gyorsabb, mint bárki hitte. Hétfőn este a műtétet követően még feküdtem, félig ülve játszottam, majd kedden délelőtt is még heverésztem, persze közben húsz másodpercenként utasítva Anyát, hogy melyik markolót honnan teremtse elő, melyik dupló  állatot keresse ki a dobozból, s adja a kezembe. Aztán délután már felálltam, játszani mentem, este pedig már futottam is. Szerdára gyakorlatilag leszámoltam a lábadozással, és trx kötélen hintázva rúgkapáltam.

Ez az Ágimamitól érkezett holmik doboza, ami napokra elég szórakozást ígér: autó, bunker, garázs, vadaspark már volt

:)

Csak azért nem vittük be az ágyba is az új rollert, mert a kormány szúrta volna a hátam

Szerda esti trx (lásd fenti bejegyzés)

Karácsonyi ovis fotózásra készültem....felhívnám a figyelmet a macskás harisnyámra