július 27.

Lilla: Nos, az esemény, ahová Anya magával vitt a hét elején egy születésnapi ebéd volt, Budapesten. No, nem amolyan gyerekzsúr, hanem az Anya munkahelyéről ismert Klára 70. szülinapja. Ez a Klári egy professzor emerita, ami azt jelenti, hogy ennél több már nem lehet a felsőoktatásban valaki, tehát egy elég nagy valaki...aki ráadásul a magyar munka, pályatanácsadás nagy tudora. Ennek megfelelően a vendégsereg sem volt kispályás....további professzorok, doktori iskola vezetők, munkaügyi hivatal vezetők, és olyanok, akiknek a rangját, címét megjegyezni sem tudom. No ebbe a bandába vitt el engem Anya, ahol olyannyira megálltam a helyem, hogy Anya nem győzött csodálkozni saját gyerekén. Először is nem ettem le magam, köszöntem mindenkinek, bemutatkoztam illedelmesen, nem rohangáltam, nem feleseltem, nem borítottam fel poharakat. Weöres Sándort szavaltam, amire azért Anya nem számított, és kicsit elpirult, amikor fennhangon belekezdtem "Hatökör, kerülte az iskolát..." (óriási kedvenc a hatökör Dömötör, és a rigó), de aztán mindenki rájött, hogy nem káromkodok, csupán csak kortárs gyerekirodalmat szavalok. A viselkedésem olyannyira megfelelő volt, hogy Klári egyenesen meghívott a gyertyafújásra, s velem együtt fújta el a tortáján a csepp lángokat. Isten éltesse! (Ha lesz fotó az eseményről, később  még csatolom...)
A hét többi napja hasonlóan programozott, minden napra igyekszik Anya valamit kitalálni, hogy nehogy eszembe jusson a tévé, vagy a lézengés, így voltunk már strandon, Mátrafüreden Anya egy régi kedves osztálytársával, és a nő még arra is elszánta magát, hogy busszal vigyen bennünket a városba a kényelmes kocsi helyett....(minthogy a busz nekem, szegénynek attrakció). Hazafelé már némán szitkozódott, többször nemigen vetemedik erre, vagy legalábbis nem a nagy babakocsival, és nem 34 fokban.

 Ábel életében először homokozóban

 Ádám és Alíz

  Strand: Liza, Timi, Lilien, Lilla

Ábel: mozgalmasak a napok mióta a nővérem itthon van, állandóan úton vagyunk, vagy épp csak a ház és az udvar között mozgunk: medence, séta, miegyéb. Élvezem, hogy sokat vagyok szabadon, csak azt nem értem, miért kell folyamatosan hosszú gatyában lennem, miért baj az, ha lekopik a térdemről kicsit a bőr? A strandot annyira nem csípem, néhány percig érdekes a sok színes műanyagba süllyesztett gyerek, de hamar elunom az úszást, és sokkal inkább leköt a medence vízelvezetőjének, tisztító berendezésének vizsgálata, amit leginkább apró ujjaimmal, és néha a nyelvemmel végzek el. Hogy mit bugyborékol össze egy ilyen strand! Az étkezéseim terén elmondható, hogy közel mindenevő vagyok: ma éppen gulyáslevest ettem, de tegnap már lecsúszott egy kis lángos is. Kell a csudának a bébiétel!

 Kopasz barack héjjal együtt...