Lilla: nem akarok már oviba járni, kikészít ez a vegyes csoport, meg az egy óvónő, egy dadus felállás 40 gyerekre. Az intézmény jelenlegi célja a gyerekek életben tartása azalatt a néhány óra alatt, amíg a kalandvágyó szülők be merik adni a gyereket az oviba, hogy ők esetleg dolgozhassanak. Tegnap Anya megkegyelmezett, és itthon maradhattam, de ma megint mennem kellett. Ezért amikor ott hagyott ma reggel, a kerítésen át üvöltöttem, hogy "csak egy puszit szeretnék!" Erre persze odajött, megpusziltuk egymást a rácson keresztül, amire elbőgte magát, majd amikor hüppögve, ázott pillákkal a "gyere vissza, meg szeretnélek ölelni" mondattal visszacsalogattam az ovi udvarra, már biztos voltam a dolgomban. Holnaptól végleg otthon maradok, egészen augusztus végéig, amikor is visszaáll a rend, lesznek óvónők, s normális csoportok. Hogy mihez kezdünk majd ennyi ideig itthon....remélem előveszi a kreatív oldalát és lesz tánc, báb, kirándulás, patak, még barát, rokonlátogatás dögivel.
Ábel: Bemásztam a kutyaketrecbe. Ha Anya szabadon enged, (már pedig kénytelen, ha nem akarja, hogy üvöltsek a járókában, és a fizikai aktivitás hiányában ne aludjak), szinte minden elérhető már a számomra, így Füge alvóhelye is. Remek mulatság a ketrecet rángatni, a zárat piszkálni, főként ha a kutya is benne van, mert ebben az esetben az ő mozgása plusz ingerforrás nekem. Fedezem fel a kis világomat, különösen érdekelnek a kerekek (fotelágy kereke, Dupló kocsi kereke), és én is jókat játszom a gyöngyösi dédipapa szerzeményével az 1930- as évekből való könyvpréssel, amit lehet kormányozni. Imádom továbbá a papírokat, a kártyákat, amiket valami miatt nem engednek megenni...pedig a cellulóz....finom, egészséges.
Ha én egyszer a kaszinó betérek...
A ketrecből kifelé jövet
A ketrecben (figyeld a pólómat!:)), nem véletlen itt semmi....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése