A bábszínházban Mazsola és Tádé történetét láttuk, színvonalas előadás volt. Emellett attrakció volt a metró, amit direkt az én kedvemért próbáltunk ki. Integettem is a szerelvénynek, de senki nem integetett vissza, Anya nevetett, és vidéki kincsnek nevezett....Utoljára 2 esztendővel ezelőtt, New Yorkban ültem metrón, de arra már nem is emlékszem...
A szülinapi bulin négy félpucér nő
Emma és a szülei a tortával
Ábel: a medencézés nagyon kedvemre való, akár egy órán át is csapom a vizet, vagy öntöm a számba a játékokból a vizet. A bőröm színe kezd a nővéreméhez hasonlítani, bár utol sosem fogom érni, hiszen menet közben ő is barnul, így az árnyalatnyi különbség valószínűleg örökre megmarad. Engem nem vittek bábszínházba, Nagyival maradtunk itthon, de szerencsére a szülinapon azért én is részt vehettem. A héten megjelent a beszédemben a "mamam", ami bárminemű ételre utal, és igen gyakran hangoztatom, gyakorlatilag egész nap, annyit eszem, amennyit adnak. A kutyaketrec továbbra is nagy favorit a mulatságok között, lassan több időt töltök el benne, mint Füge.
A tévéműsor egy érdekes, ritkán látott dolog, rögtön meg is kell nyalni
Emma anyukája, Ancsa, és a Szösziboj
A zsiványság dezoxiribonukleinsava....
Na, szabaduljunk? Gyere utánam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése