Lilla: A lelki terror már nem működik olyan prímán, mert kiismerték a technikámat: nem hatódnak meg azon, hogy "hiányzol!, még egy ölelést, csak azt akartam mondani, hogy szeretlek...."mert túl gyakran használtam, és válogatás nélkül mindenkivel kapcsolatban. Sajnos nem elég kifinomult még ez a fajta zsarolási mód, igyekszem tökéletesíteni a rendszert... Itthon nagyon jól érzem magam, játszunk, medencézünk, készítettünk spatula bábot, sokat rajzolok, nyírom Ábelt, mert hát mindig az az egy játék izgalmas a 10.000 közül, ami nála van...Kicsit idegesítő, amikor lézengnem kell- mert Anya a laptopját karmolássza, és azt hazudja, hogy dolgozik- és nincs tévé, mint az oviban.... Ma azt ígérte, magával visz egy különleges helyre. Kíváncsi leszek mi az....
Ábel: a fejem úgy néz ki, mint a szivárvány: sárga, kék, piros, lila, zöld, és ezek árnyalatai, keverékei. Az állás, lépkedés nehéz ügy, sokszor megbillenek, beesem az asztal alá, hanyatt a konyhában. Mindezek ellenére a bátorságom nem hagy alább, megyek mint a tank, és csak az zavar, hogy a betonon még nem engednek el. Nincs újabb fogam, a beszédemet a koromnak megfelelően a bá-bá-dádá-ájájáj jellemzi. Megint levágták a hajam, borzasztó,hogy ilyen tortúrának kell kitenni az ember fiát minden második hónapban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése