április 29.

Lilla: Pontosan három évvel ezelőtt, reggel hat óra tíz perckor Jenő doktor kiráncigált Anya hasából, ahol már elég szűkös volt a hely, ezért hajnali háromkor arra a döntésre jutottam, hogy kicsi magzatvizet leeresztek....amitől Anya magához tért álmából, és konstatálta: ez a gyerek ki akar jönni három héttel a tervezett dátum előtt. Így kórházba vonultunk, és három órával később már a hideg, világos műtőben ordítottam, hogy: inkább tegyenek vissza!
Nos, azóta a véleményem a világról változott, nem olyan rossz hely, főleg, hogy sok remek ember (és Füge) vesz körül, vannak barátaim, van szép nagy családom, és amit a számon kiejtek, mindent megkapok. Tegnap éppen tortát, mesekönyvet, Bogyó és Babócás kirakót kaptam. Szeretnek engem.

Nem, ez nem a legújabb családi napközi nyitórendezvénye, hanem csak a szobánk, a vendég pajtikkal és szüleikkel: Levente, Lili, Liza, és hát mi ketten. Ábel és Lilla

Levente a hullahopp karikával

Már majdnem megy a mászás....

Ábel: bár a nővérem körül forgott a hétvége, de azért én sem maradtam ki. Kaptam egy bébikompot, amivel önállóan haladni még nem tudok, de ha Lilla tol, vagy húz, az is nagyon mókás, és hát önmagában a parkoló pozíció is remek időtöltés, tekintve, hogy a komp műszerfalán egy Böing 747-es műszerfala jelenik meg, ami zenél, van botkormány, vagy sebváltó, gombok, forgó gömbök gyöngyökkel. Tegnap délután meglátogattak Tamásék, játszottunk, majd Mátrafüreden játszótereztek a nagyok. Mi Lizával a babakocsiból figyeltük, ahogy ezek szórták a homokot, csúsztak a csúszdán, és ahogy Tamás, Peti, meg Anya körben rohangált a 3 gyerek körül, hogy éppen az aktuális majdnem lezuhanó, majdnem fejre eső kispajtikat elkapják. Az öt felnőtt (Apa tanult otthon...) és az öt gyerek (hatodik pocakban Mónikánál) kisebb attrakciónak tűnt Füreden....

április 24

Lilla: Anya talált egy egy évvel ezelőtti videót.... zsebkendőt készítsetek!

Ábel: elfelejtettem mondani hogy van két fogam, igaz? Mert van. Alul. Így aztán már harapok is, alig várom, hogy a rántott húst, csirkecombot, (ami a nővérem szerint a virágágyásban nő) megkóstoljam. Kezdésnek Anya megkínált egy kis túró rudival. Nagyon ízlett, bizonyára én is beszállok negyedikként a rudievők közé, így már nem csak egy olaszországi hétvégét, de lassan majd egy tahiti nyaralást eszünk meg egy év alatt rudi formájában. (Napi 3-4 rudi fogy jelenleg, ehhez én minimum eggyel társulok, az napi 4-5 rudi. Számoljunk 5 darabbal, darabonkénti 80 forintos átlagárral. Napi 400 Ft, heti 2800 Ft. havi 11200 Ft, Évente: 134.400 Ft. )Inkább ne is számoljunk! Igaza volt Csabi barátunknak, aki a gyerekvállalást luxushobbinak nevezte...

április 19.

Lilla: végre kiszáradt a homok! Hetek óta kérem, menjen el a rossz idő, mert nem lehetett homokozni, locsolni, satöbbi. Végre engedélyezett a homokozás, lehet naponta porszívózni, mert a nadrágom szárában , zoknimban annyi homokot be tudok hozni, hogy egy macska almozásához elég volna. Sokkal szórakoztatóbb az élet ebben a jó időben, egész délután a kertben vagyunk, hintázok, homokozok, kavicsot rakosgatok, öntözöm a virágokat, rengeteg a dolog. És persze a bicikli, meg a roller. Elfoglalt ám egy három éves!





Ábel: a mindenhová magával nyúz problémaköre nem hogy oldódna, de egyre rosszabb, amit velem csinál. Hétfőn Encsre vitt magával, egy projekt megbeszélésre, csütörtökön meg az egyetemi tanszékre rángatott be, ahol a kollégáival trécselt, meg a főnökével diskurált a doktori iskoláról. Jó kilátások: Apa remélhetőleg végez júniusban, Anya kezd szeptemberben...sebaj, lesz két hónap csupa móka, kirándulás! A tanszéken

 Völgyesy professzor, aki a pályalélektan hazai bölcse, meglepődve közölte Anyával: "ez a gyerek igen jól domesztikált". Én nem sértődtem meg, nem nem tudom, mit jelent a domesztikált, Anya viszont jót nevetett, mert ismeri már a prof humorát....Anya szerint igaza van, rendes gyerek vagyok.
(domesztikáció=háziasítás, a vadon élő állatok megszelídítése)

április 14.

Lilla: elegem van a családomból. Ilyen, és hasonló párbeszédek, monológok hallhatóak manapság nálunk:
 "Jó, akkor elmegyek világgá, Anyáékhoz"- duzzogva a szobájába vonul, ahol Anya Ábelt eteti. Folyik az orra, ezért mégis kimegy Apához: "Takony!!!De utána megyek vissza világgá!"
Az oviban megy a harc, szerdán például kaptam egy taslit, vagy valami hasonlót, mert egész este az arcom fájlaltam, és nagyon nehezen aludtam el. Péntekre ebből lett pár vércsepp a párnámon, amitől Apa meg Anya kétségbe esett, mert azt hitték, akkora fülest kaptam a meg nem nevezett kispajtitól (aki egyébként nem hogy a mi csoportunk, de talán az egész ovi legneveletlenebb gyereke...), hogy kiszakadt a dobhártyám. Ezért szombaton ellátogattunk az ügyeletre, ahol kiderült, a fülemmel nincs nagy baj, csak egy kicsi seb van a halló járatban, fülcsepp és gyulladás csökkentő megoldja. Ezzel szemben a torkom még most is olyan gennyes, hogy a doktornéni antibajtidomot javasolt. Tehát megint gyógyszer, de sebaj, legalább helyre jövök egy időre, mert a tavasz megérkezett, és remélem nem lesz több hurutos baci jó ideig.
Ma Anyával, meg Nagyival a gyöngyösi művelődési házban megnéztük a Dzsungel könyvéből készített gyermek "mjüzikelt", ami nagyon élvezetes volt, igazi színházi élmény, amin felbátorodva Anya ősszel már az operába készül velem!
Ja, s kaptam egy igazi, két kerekű biciklit, amit Andiéknak ezúton is nagyon köszönök, remek kis canga. papa már el is vitte, hogy pótkereket fabrikáljon rá, mert ezzel azért így elég "déndzsörösz" volna a rájd.

A biciklit egyből meg kellett szerelnem...

Ábel: nem tetszik nekik, hogy reggel 5:50 kor elkezdek kurjongatni, pedig szerintem nincs jobb, mint a hajnali viháncolás a rácsosban. Ilyenkor Anya hálózsákostól a karjába vesz, és átvisz a nagyágyba, ahol némi cumizás, ciróka után visszaalszom egy órácskát, és így, emberi időben vet ki az ágy. Mozgásom rohamosan fejlődik, olyan erősen ki tudom már emelni magam, hogy Anya attól tart, bukfencet vetek a járókában, ha mérgemben a fejemre támaszkodva borulok fel. Én nem kaptam semmit, nem voltam színházban, hordom Lilla levetett pink zoknijait, és ebben a hirtelen jött melegben még rendes átmeneti sapkám sincs, Anyának még erre sem jut idő....még jó, hogy legalább a felsőfokú nyelv vizsgát kiverte erre az évre a fejéből....
És még friss fotó sem készült rólam....

április 11.

Lilla: mehettem végre megint oviba, bár nem vagyok még 100%ban egészséges, mert a köhögés egyszerűen nem marad el. Ezt leszámítva nagyon jól vagyok, imádom a szerepjátékokat, most éppen medve vagyok, és "leharapom az ajtót!", és szétszedem az ágya alatti tárolót, ami a barlang. Szeretek továbbá képzeletbeli kutyákat sétáltatni, ami úgy néz ki, hogy járok- kelek a lakásban, húzok magam után egy madzagot, és biztatom a kutyát: "gyere, kutyus, ne félj, szaladjunk, satöbbi." Ha dühbe jövök, mert nem fogad szót, akkor veszekedni is szoktam vele....  Közeleg a harmadik születésnapom, és én csak bízom benne, hogy valami értelmeset kapok, mint például trambulin, mesekönyv....

Anya kenyérlángost sütött: hagyma, szalonna, tejföl...dilísösz!

A videón: Megtámadott Lizbeth...nagyon vicces volt

Ábel: nagyon élvezem, hogy végre kilátok a babakocsiból, és nem csak a felhőket látom, sokat vagyunk kinn anyával, már amikor nem a számítógépét karmolássza. Azt mondja, végre túl van egy nagy feladaton, de ez nem jelenti azt, hogy akkor több ideje lenne, mert itt a következő, mindig van valami, most éppen a doktori iskolába való felvételi a következő. Nem értem én ezt a nőt.... Nem szeretek már cumisüvegből enni, evés közben járkálni kell velem, mert elunom az agyam egy helyben fekve...

április 4.

Lilla: mégsem mentem a héten oviba a francos köhögés miatt, itthon tengetem a napokat, se homokozás, se medence, már a tavasz is disszidált? Leszámítva azt a pár köhögési rohamot, és a napi hat- nyolc orrfújást, tényleg nincs bajom, de ez már elég ahhoz, hogy az óvónénik sandán nézzenek, és hát az sem jó, ha tényleg beszedek valamit még ennek a tetejére. Mostanság többször kértem Anyát, tanítson meg olvasni, de csak kinevet: az angol órákon már így sem tudom mit fogsz csinálni, mondja.A remek könyveimet tudnám valódi funkciójukban kezelni, jó volna. Mostanság remek szórakozásom a madarak etetése az udvaron, a vizeskedés, amit akár a kádban, akár a mosogatóban képes vagyok órákon át is akár játszani, csak egy hiba van: Anya nem engedi, hogy napi 3-4 köbméter vizet locsoljak el, állandóan az afrikai gyerekekkel jön. Majd isznak Afrikában szörpöt.
Ábellel még nem tudunk játszani, bár a kukucska már kielégítő játék neki, és én is elvagyok vele...Ma azzal vigasztaltam: " ne félj Ábi, jövőre már te is nyomhatod az ugrást, meg a brekézést!" (brekézés= ugrálás guggolva, s közben ordítás: bre-ke-ke).

A dupló mindenkor jó móka, megépítettem egyedül a highest tower ever (valaha épített legmagasabb torony) kategóriát, bár a zsiráfot már Anya tette fel, hogy le lehessen fotózni, és látszódjon, hol a teteje. Inkább mérnök legyek, mint Papa?

Ábel: elmúltam fél éves, és még nem tudok mászni, járni, ülni, autót vezetni. Egyre inkább kiborít, hogy körülöttem mindenki jön- megy, én meg fekszem, hason, háton, oldalt, de ez a legtöbb, amit ebből a nyavalyás kis testből ki tudok csikarni. Borzasztó. Anya próbálkozik mindenfélével, az összes kendőjét, selyem sálját előszedte már, hogy azokkal kukucsoljunk, szoktunk táncolni, csörgőt rázni, sokszor azonban ez sem elég. Élvezem az új babakocsit, a sportrészben, ha ebéd után Anya kiültet, nem 1, hanem 4 perc alatt alszom el, elég sok a néznivaló...Nővéremhez hasonlóan én is imádom a játékokon lévő kisebb- nagyobb cetliket, a legjobb móka azt rágni, nyalni, fogatlanul harapni (ja, mert fogam még a kanyarban  sem...). Továbbra is kiegyensúlyozott vagyok, alszom éjjel, hatkor kelek (Ettől Anya ki van borulva, mert neki elég volna hétkor), viszont a tápszert már nem szeretem annyira, de a bukás miatt Anya nem hagyja el csak napi két alkalommal, amikor gyümölcsöt, vagy tejpépet eszek. Rendes gyerek vagyok, jár a békás bonbon a gólyának megint.

Szabival a rózsaszín harisnyámban, "Satna's little helper" feliratú pólóban- áprilisban. Anya csak úgy össze-vissza öltöztet, nem ártana már egy stylist (de égő...)

április 1.

Lilla: "jön még valaki locsolni engem, hogy ne zsibbadjak el?" Nem nagyon értem még ezt a húsvéti rendszert, adtam Anyának, Nagyinak is csokitojást, aztán persze visszakértem tőlük, és vagy én ettem meg, vagy a tálba visszatéve újra elosztottam a locsolóimnak. Ebéd után a mezőkövesdi húsvéti rendezvényt látogattuk meg, elmentünk a gépmúzeumba, sétáltunk, láttunk óriásnyulat. Vetettem magamnak kétnapos perecet, és kaptam egy mesekönyvet is, amit a szerző, Nagy Natália maga dedikált nekem. Holnap nem megyek még oviba, pénteken lázas lettem (megint, most köhögök.) Anya már nem is hiszi, hogy vége lesz ennek egyszer...szegény. 

Ábel: kicserélték végre a babakocsimon a mózest a sport részre, így már nem csak felhőket látok, hanem embereket, házakat, kocsikat, fákat! Micsoda különbség! Locsolkodni engem is elvittek, de csak Szilviig jutott velem Apa meg Kepu, mert egy kabátlevevést, kocsiba betevést nem tudtak ketten megoldani, így inkább hazaadtak Anyának. Kár, szívesen locsolkodtam volna....Levágták a hajam, nincs már meg a csodás jumurdzsák frizurám, helyette van szőkülő erős gyerekhajam.