november 30.

Lilla:
Ábel: csak fotók, mert most van 5 perce a nőnek...

Idei első hó Kékestetőn:fagyos, kicsi, de mégis csak hó!

Ádventi gyerekbuli

Anya, Ábel

Meglepődött Lilla

Anya, Ábel

november 29.

Lilla: számolom a napokat, amikor elmegyek telelni Nagyiékkal. Jövő hétvégén magukkal visznek Harkányba, és csak engem, így tudok majd nyugodtan fürdőzni, kártyázni, szalonnázni Papával, és nem lesznek a szülők, meg Ábel a nyakamon, hogy az állandó fegyelmezéssel, nyafogással idegesítsenek. Most nagy bánatom van, hiszen egész délután itt volt Emma, aztán pedig hazament, s ez nem tett jót a lelkiállapotomnak. Már most úgy hiányzik....

Készülünk az ovis Mikulás ünnepélyre is, már egy csomó verset tudok ebben a témában.

Ábel: a héten már voltam két napot a bölcsiben, aminek köszönhetően máris ömlik a taknyom. Én nem tudom, hogyan van ez, de az evolúció erre nem gondolt? Hogy a gyerek, akinek anyja, apja és a többi rokon is látástól mikulásig dolgozik, közösségbe kényszerül (amúgy persze igénye is van rá, mert az anyja nem igazán izgalmas két év után...), ott pedig megjelennek olyan kölkök is, akik éppen bacilusokat köpködnek? Egyszóval megint jól fog keresni az én drága bébiszitterem, aki viszont legalább izgalmas, és főleg türelmes, üldögél velem a szőnyegen egy délelőttön át, s építi velem a rendőrörsöt meg a pajtát.

A csanában

Emma feneke a bunkiban

Ábel az új motorokkal

Fügi is szeret melegedni

november 21.

Lilla: már járok oviba és persze hisztizek reggelente, hogy én miért nem maradhatok itthon Anyával, amikor Ábel is táppénzen van. Megint elérkezett az évnek az a szakasza, amikor már fenyegetőznek a Mikulással, és szinte egész nap tart a zsarolás, hogy ha nem ez, akkor virgács, ha nem az, akkor nem lesz ajándék, ha nem amaz, akkor meg végleg felejtsem el az egész Szantaklóz témát. Hát kíváncsi leszek, mire ez a felhajtás, mert ha két darab csokimikulásért kell még hetekig rendesnek lennem....

Ábel:minden rendben velem, a hétfői kórház lezajlott, a diagnózis elfogadható, a felépülésem pedig gyorsabb, mint bárki hitte. Hétfőn este a műtétet követően még feküdtem, félig ülve játszottam, majd kedden délelőtt is még heverésztem, persze közben húsz másodpercenként utasítva Anyát, hogy melyik markolót honnan teremtse elő, melyik dupló  állatot keresse ki a dobozból, s adja a kezembe. Aztán délután már felálltam, játszani mentem, este pedig már futottam is. Szerdára gyakorlatilag leszámoltam a lábadozással, és trx kötélen hintázva rúgkapáltam.

Ez az Ágimamitól érkezett holmik doboza, ami napokra elég szórakozást ígér: autó, bunker, garázs, vadaspark már volt

:)

Csak azért nem vittük be az ágyba is az új rollert, mert a kormány szúrta volna a hátam

Szerda esti trx (lásd fenti bejegyzés)

Karácsonyi ovis fotózásra készültem....felhívnám a figyelmet a macskás harisnyámra

november 16.

Lilla: Nem rossz a kötelező szabadság, amire ugyebár Ábel miatt van szükség, de azért már nagyon hiányoznak nekem a kis pajtik. Pénteken Dorkabarátnőm végső elkeseredésében már felhívta Anyát, hogy akkor most mi van már, mikor megyek oviba. A telefonos kommunikáció nem volt zavartalan, ugyanis minden esetben egyszerre szóltunk bele a kagylóba, így pont nem hallottuk egymást, illetve amikor véletlenül nem, akkor pedig Ábel üvöltött, vagy kiborított egy doboz legót, tehát emiatt nem hallottam semmit Dorkából. Nagyon jólesett nekem, hogy érdeklődnek.... Sajna a mára tervezett Emmás programom elmaradt, Emma lázas, ha olvastok, gyógyuljatok meg hamar! Szóval az itthonlét kicsit uncsi, Anya nem győzi bevetni magát, meg persze a mi házi tündérünket, Andi bébiszittert. Olyanokat találnak ki, mint papírra rajzolt macskalabirintus, vagy éppen az állatkert, amit Anyával készítettünk a fel nem használt sparos matricákból, meg az egyetemről kimaradt flipchart plakátokból. Ez a tanszék is nagy papírpocsékoló., ami nekünk jó, mert állandóan van itthon mindenféle ragasztani, rajzolni való.

Ábel: Ma Anya megemlítette, hogy reggel kórházba megyünk, én pedig örömmel kérdeztem, hogy "én is mehetek?" Erre könnyes lett a nő szeme, és össze- vissza puszilt, ami persze nem furcsa, mert állandóan ezt csinálja velünk: ülünk a kanapén, olvasgatunk, erre ránk ront, és szétcsikiz, meg összepuszil. Szóval nem értem mi vár rám, lehetséges, hogy valami kellemetlen....de remélem hamar túl leszünk rajta és mindenki békésen éli tovább napjait és elfelejtjük az ultrahangokat meg az állandó szekatúrát.

Ki mondta, hogy a lábáztatás csak az öregasszonyok kiváltsága?

Vízíbícíklí

...

Tesók

november 10.

Lilla: Van, hogy napokig nem történik semmi, aztán meg dúskálunk a programokban.Voltak látogatóink: Palkó és Réka a hét közepén,  hétvégén aztán volt Budapesten villamosozás, Parlament, Dunapart, aztán meg vasárnap gyöngyösi állatkertezés. Budapesten igazából csak sétálgattunk, átmentünk a Lánc- hídon, meg előtte kocsival az alagúton is, néztük a dunai hajókat, és hisztiztünk a villamoson, mert Apa csak egy zacskó csipszet vett nekünk. A hétvégi zsongást megint dögunalom követi, bár Apa mindent megtesz, hogy ne legyenek unalmasak az esték: ma este például a hideg levegő elleni védekezésre szolgáló ajtószivacsba tekert bennünket, és húzott a földön: kisfókák voltunk...

Ábel: a fókás játék, a repülőzés, a leharcolt sütiformával való kirakózás nekem ugyanolyan klassz móka, mint a budapesti villamos. Szerintem inkább csak a szülők képzelik, hogy sivár életünkbe hiányzik ez a fajta intelligens szórakozás. Persze nem mondom, hogy egy- egy színház, koncert nem ad maradandó élményt, de a mi vigyorunk ugyanolyan itthon a földön kúszva is, mint a Kossuth téren a Parlament épülete előtt....

Brain boxozás az ágyban

:)

Bújócska a gardrób szekrényben

Palkóval szakértünk

Vízfestés Rékával

Lilla, Etuska- arccal a Parlament előtt

Ábel a Kossuth- téren

Lillát tépik a nyulak

"Nyuszifül, gyere ide!"

A zebra is kapott jutifalatot

És persze ez a nap is hisztivel ért véget

november 4.

Lilla: unalmasan telnek a hétköznapok, eddig ovi volt, mostanra azonban a szüntelen köhögés miatt Anya itthon tart és gyógyszert is kapok. Remélem kiűzik most egy időre belőlem a nem odavaló dolgokat....

Ábel: a november 17- i műtétem miatt nekem sem árt meg, ha kiirtják belőlem a köhögős, taknyolós, lázat okozó vírusokat, bacilusokat. Itthon nyomjuk a harcot, ordítunk, veszekszünk, Anya meg csak dolgozzon nyugodtan. Ügyes nő, simán felkészül egy hatórás pályalélektan órára miközben mi üveg hangon süvöltve kergetjük egymást egy hullámcsat miatt. Fotónk sincs, keresünk valami régit.

Tavaly ilyenkor két fogam volt...

Ez pont egy éve készült-szelfie Lilla módra