Szeptember 1.

Lilla: kérem szépen, megtanultam bicajozni. Mankókerék nélkül hajtok, mint egy eszelős. Tegnap sikerült először a mutatvány, azaz, hogy elkaptam az egyensúlyt, és tekerni kezdtem egyedül, és mára annyira belejöttem, hogy Anya meg Apa felváltva futottak mellettem, fogva az oldalukat, mert nem bírták a tempót. Nehezített a menet általában, mert Ábel azzal szórakozik, hogy nekem száguld a motorral szemből, de így is nagyon mókás ez a bicaj dolog. Ma végre igazi középsős lettem, a középsős csoportszobában, a középsős udvar részen telt a nap, új játékokkal, régi kis pajtikkal.

Ábel: nekem egy nap is elég a csanában ahhoz, hogy szemmel és füllel érzékelhető fejlődést produkáljak. Valódi mondatokat produkálok, és elkezdtem a Miért?- ezést, ami durva, mert 3 éves kor körül is elég volna...Persze ezzel megint csak anyának van baja, mert ügye miért van a szemét eldobva, miért biciklizik ügyesen Lilla és miért nem vihetjük magunkkal Fügét az oviba? Zsarol a pelenkával, mert sorra mutogatja a vagányabbnál vagányabb alsógatyáimat: Miki egeres, dínós, és közli, csak akkor adja rám őket, ha hajlandó vagyok bilizni és szólni, szemben a jelenlegi helyzettel, miszerint nagydolognál a kutyaketrecbe vonulok 2-3 percre, kicsinél meg egyszerűen közlöm múlt időben: pisiltem. Ráérünk, nem?