Lilla: már majdnem megint belecsúszik a tíz napba...
Megkezdődött az ovi, ami inkább neki nagy öröm, mint nekem, bár azért én is szívesen megyek, mert középsős lettem! Ez nagyon nagy változás, mert új csoportszobánk lesz (csak a jövő héttől, mert csak szeptember egytől van hivatalos indulás, addig még össze- vissza csoport, óvónő), ami új játékokat jelent, s az udvaron is legálisan játszhatunk a nagy játékokon, a meredek csúszdán, a veszélyes mászókán. Az új óvónéniről még nincs infó, remélem nem valami banya érkezik majd közénk.... itthon minden a megszokott, délutánonként játszótér a múzeumkertben, vagy motorozás az utcában, esőben pedig a bunki, vagy a kanapéjumping, esetleg duplózás jön szóba. Szandokánt elvitte a UPC (szerintem inkább csak Anya törölte le), így az esti fürdés után megint van a bőr, vagy a nyirokrendszer, esetleg a fogak az egyszervoltholnemvoltazélet meséből.
Ábel: én is egész napokat töltök a csanában míg Anya otthon a kanapén hever, vagy a barátnőit látogatja sorra. Ezzel nincs baj, mert én szeretek ide járni, főleg ha megyünk András bácsihoz tornára, vagy ha sok nagyfiú van a csoportban, akiktől meg lehet tanulni seprőnyéllel lőni. Kerek mondatokban fogalmazok, (pl. Hová tűnt a lábam?- pizsama felvételkor, Anya hová megyünk?-bármikor), amelyekben már múlt időt és ige ragokat is rendesen alkalmazok. Könnyű egy olyan nővérrel, akinek egész nap be nem áll a szája...
Csak emlékeztetésképpen: ekkorák voltunk 2012.karácsonyán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése