Lilla: az esküvőn a futkározás olyan jó hatással volt ránk, hogy már két napja táppénzen vagyunk az öcsémmel együtt jelentős taknyolás miatt. Dani és Betti házasságkötése nem volt annyira érdekes, mint a fogócska az étteremben, vagy a bújócska Szoncsival az asztalok alatt, aminek következménye a vizes haj, ruha, majd aztán a meghűlés lett. Remek hangulatban vagyunk itthon, mert annyira betegek nem vagyunk, lehet bunkerezni, bicajozni, Dédit, Papát látogatni napközben is, a boltban csokit venni halomra, mert Anya az üvöltözést közterületen nem vállalja és inkább megveszi a 3 dörmimacit, mintsem emelt hangon vitatkozzon velem. Azt mondja, holnap már mennem kell, mert semmi bajom, de nekem nincs kedvem az ovihoz, maradnék még itthon.Llehet eszek egy kis krétát...
Ábel: Ha nincs itthon velem Lilla, egész nap utána kérdezősködöm. Ha viszont itthon van, marjuk egymást a játékok, Füge, az ebéd, a bicikli, vagy éppen Anya kegyei miatt (ki ülhet és meddig Anya ölében?). Társalgási szinten beszélek bárkivel, és furcsa módon a "jól van" kifejezés is bekerült a szókincsembe, amit ráadásul nem cinikus értelemben használok, mint ahogyan azt a szüleim teszik sokszor. A pelenka még mindig hozzám tartozik, ami Anya szerint azért vicces, mert a cseréje közben meg lehet velem vitatni a szaúdi politikai helyzetet, vagy a robbanómotor működésének elvét, de a gumigatyát nem adom!
Csak egy átlagos este: fürdőkádban könyöklés
Palkó és Réka
Barni folyton a nyomomban volt
Anya, Apa, Ábel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése