november 23.

Lilla: Lassan előkerülök megint, három napig (egymást követő három este) Nagyiéknál aludtam, mert a macska, amit Nagyi befogadott, már simogatható állapotban van, ezért nekem, mint felelős gazdának estéken át kell ülnöm, ölemben a macskával, s simogatni őt. Ha meg már ott vagyok, ott is alszom, hogy reggel én etethessem meg Borit. Ma reggel is közöltem, Nagyiéknál alszom, de Anya már nem nevetett, hanem rám parancsolt: nem, itthon alszol. Biztos fél, hogy a családi pótlékot megvonják, és esetleg Nagyiékhoz utalják...
"Harapd meg a combját Ábelnek, mert nem igaz már, hogy nem alszik!"  Nevelném én is Ábelt, de sokszor nem hagyják, pedig hát tudom én, mi kellene neki. Szigor, és buta, puha játékok, abból is csak egyetlen egy, mert a többi az enyém! Persze van, hogy megszánom, és dobok neki is egy kitört hegyű ceruzát, vagy egy ócska papírgalacsint, és ez a kismajom, még ennek is tud örülni.

Ábel: másfél órás koncertre vittek, amit a legnagyobb meglepődésükre remekül viseltem, nem kellett velem egyszer sem kimenekülni. Ültem, álltam, tapsoltam, táncoltam Miki manóra, meg Paffra, csak azt nem értettem, Anya miért nyomta az arcomba a fényképezőt állandóan, és miért engem, (meg Lillát) lesett egész idő alatt, ahelyett, hogy a szakállas fickókat bámulta volna...Jelentős dolog nem történt, kivéve hogy levágták a hajam.

 Fiókba mászás 1. 

 2. 

 3.

 Dr. Visztenvelt Ábel endokrinológus rendel

"Hány lába van a csigának számold meg fiam!"