november 27.

Lilla: már napok óta igaz, csak Anya elfelejti leírni- NEM SZOPOM AZ UJJAM!!! Nagyjából egy hete, amikor Anya a felső fogsorát kitolva beszélgetett (inkább volt mekegés, mint beszéd) velem közel egy negyed órán át, s nem csak hogy azt ecsetelte, hogy nem lesz majd aki feleségül vegyen, de még úgy is nézett ki, mint egy beteg ürge, rájöttem, nem lesz ez így jó. Igaza van: az ujjszopás nem nekem való. Esténként nehezen megy ugyan, hogy ne nyaljam meg legalább, de az Angie pléd cirógatása kompenzál, így a hasamon kulcsra font kezekkel alszom el. A saját ágyamban! Igazi nagylány lettem. Mondjuk a hisztik még megvannak, de hát egyszerre ennyi mindent, Anya sem kívánhat!

Ábel: 79 cm, és 9.3 kg vagyok, folyamatosan szövegelek, megsértődöm. Ha Anya nem engedi, hogy az ölében ülve a laptopját nyomogassam, levetem magam az öléből, és ordítva jelentőség teljesen a gyerekszobába megyek, hogy ott még hangosabban üvöltsem az ajtóba, hogy VÁÁÁÁ. Az orvosi táska lett a legnagyobb kedvencem, és persze továbbra is izgatnak a kerekek, kulcsok. A kályharácsra megtanultam felmászni, így most már nem csak attól kell tartani, hogy megégetem magam, hanem attól is, hogy fejjel esem bele a kályhába 1 méter magasból. Alkalmazkodik az ember, ez az evolúció, nem?

 Lilla mára rendszeresítette az esti sorversenyt, itt: medvejárás

Sorverseny: ló, lovas, és a biztonsági személyzet

dr. Bori, a Nagyi által talált macska, aki miatt szívesen eladnám a családom...

november 23.

Lilla: Lassan előkerülök megint, három napig (egymást követő három este) Nagyiéknál aludtam, mert a macska, amit Nagyi befogadott, már simogatható állapotban van, ezért nekem, mint felelős gazdának estéken át kell ülnöm, ölemben a macskával, s simogatni őt. Ha meg már ott vagyok, ott is alszom, hogy reggel én etethessem meg Borit. Ma reggel is közöltem, Nagyiéknál alszom, de Anya már nem nevetett, hanem rám parancsolt: nem, itthon alszol. Biztos fél, hogy a családi pótlékot megvonják, és esetleg Nagyiékhoz utalják...
"Harapd meg a combját Ábelnek, mert nem igaz már, hogy nem alszik!"  Nevelném én is Ábelt, de sokszor nem hagyják, pedig hát tudom én, mi kellene neki. Szigor, és buta, puha játékok, abból is csak egyetlen egy, mert a többi az enyém! Persze van, hogy megszánom, és dobok neki is egy kitört hegyű ceruzát, vagy egy ócska papírgalacsint, és ez a kismajom, még ennek is tud örülni.

Ábel: másfél órás koncertre vittek, amit a legnagyobb meglepődésükre remekül viseltem, nem kellett velem egyszer sem kimenekülni. Ültem, álltam, tapsoltam, táncoltam Miki manóra, meg Paffra, csak azt nem értettem, Anya miért nyomta az arcomba a fényképezőt állandóan, és miért engem, (meg Lillát) lesett egész idő alatt, ahelyett, hogy a szakállas fickókat bámulta volna...Jelentős dolog nem történt, kivéve hogy levágták a hajam.

 Fiókba mászás 1. 

 2. 

 3.

 Dr. Visztenvelt Ábel endokrinológus rendel

"Hány lába van a csigának számold meg fiam!"

november 19.

Lilla: Tíz napja nem írt, pedig vannak történések. Lusta, szófogadatlan, egyáltalán nem törődik a kéréseimmel. No de hagyjuk is. A hétvégén sok látogatónk volt: szombat este Tímár és Nagyábel jött el hozzánk, vasárnap délelőtt pedig Emmával is találkoztam végre! Utoljára a Balatonnál bandáztunk együtt, az pedig ugye nem most volt. Együtt játszóházaztunk, Nagyiéknál megebédeltünk, aztán pedig békességben kellett volna aludnunk ebéd után. Még mit nem? Félévente engedik, hogy találkozzunk, és elvárják, hogy az együtt töltött idő felében tudattalan állapotban feküdjünk némán egymás mellett... jó vicc.

Ábel: Járás, séta, beszéd. Bármivel le tudom foglalni magam, és Anya szerencsére elég kreatív, hogy bármiből játékot készítsen nekem. Így például ma délelőtt a 3 évvel ezelőtti, mára már aktualitását veszített névjegykártyáival játszhattam, most pedig éppen a már nem használatos bankkártyák, könyvesbolti, tagsági kártyákkal múlatom az időt, miután már kipakoltam Apa edzőcipőjét a fiókból. Rend a lelke mindennek, ezért folyamatosan rámolok, ha egy szekrény kinyílik, azonnal rástartolok, és szórom, húzom a holmikat ameddig tart. Anya rájött, hogy jobb, ha enged kidobálni mindent, mert azzal 20-22 percig lefoglalom magam, és visszapakolnia csak 5-6 perc, így nyerhet magának 15 percet, amit akár jelentések megírására, konferenciák szerezésére, képzési programok megírására, szakdolgozatok bírálatára, vagy akár a doktori iskolában való feladatok teljesítésére is szánhat. 

A szókincsem egyre gyarapszik: "va"= bármilyen szőrös állat, "tik-tak"= óra. Tegnap, amikor Nagyi megetette a befogadott macskát, néztem a folyamatot, majd közöltem életem első mondatát, amit ugyan csak Anya értett, de mégiscsak mondat volt: "Va mam."= A Macska eszik.

 "Tímár, nem érted, hogy ezt a macifejet nem oda kell tenni?"

 Csabi, Ancsa (Emma szülei) és Ábel

 Nagyábel és Kisábel

Ben Hur...3.5 éves csajok módjára

Bugyiban, mert "szellőzünk" a játszóház után

Itthoni unalmas este....sport, futás félmeztelenül

november 9.

Lilla: Nem tudom, mit akar majd bejelenteni: bentlakásba ad minket, vagy eladta az Endzsi plédem, vagy esetleg nem kapunk többet túrórudit....mert gyanús nekem ez a sok remek program. Csütörtökön elvittek minket Timivel a Mátrai játszóházba, ahol aztán olyan remek volt minden: trambulin, óriási ugráló, mászóka, csúszda, labdák, bicajok, el sem hiszem. Aztán ma meg moziban voltunk, kettesben, a lányok. Megnéztük a csík nélküli zebra kalandjait, és bár kicsit féltem a jaguártól, azért igazi élmény volt életem első mozija! Hogy még igazibb legyen az élmény, hamburgert is akart venni nekem a mozi után, de amikor visszakérdeztem, hogy mi az a hamburé, annyira nevetni kezdett, hogy elfelejtett leparkolni, összepuszilgatott, és otthon elém rakta a jól ismert zöldségköretet csirkemell kíséretében. Milyen finom volt! Szóval várom, hogy vezekeljen...

Ábel: Tegnap Márton napi felfordulás volt Lilla ovijában. Ebből én annyit érzékeltem, hogy ezer gyerek, és kétszer ennyi felnőtt járkált össze- vissza az ovi körül, lámpásokkal világítottak, volt egy liba egy ketrecben, meg volt libazsíros kenyér hagymával, ami nagyon finom volt. A sok értelmes felnőtt miatt Anya kiborult, mert a babakocsimat nem hogy tiszteletben tartották volna esetleg, de majd fellöktek bennünket, pedig még csak nem is ingyen volt a zsíros kenyér! Kicsit kezd már antiszoci lenni a nő.Engem moziba nem vittek, helyette azonban sétáltam, babakocsi nélkül, gyalog! Apa nem élvezte annyira, de hát ez ügye senkit sem érdekel...

 Lilivel az óriás csúszdán

Ábel és Liza 

Itt aztán...merre van az előre?

Anya azt hitte, elkaphat

november 6.

Lila: Nem nagy dicsőség, de Anyáéknak remek hír: egyedül alszom el az ágyamban, a gyerekszobában. Ehhez az kellett, hogy Anya végigokádjon egy éjszakát, meg lázasan höncsörögjön, és kisajátítsa a nagyágyat, meg persze hogy bevegyem, fertőző a betegsége, ezért nem alhatok vele.Így hétfő este, és kedd este is egyedül merültem álomba, miután a nappaliban megnéztem a mindennapi Elmót, meg a szélesszájú orrszarvúak megmentését Tanzániában. Anya aggódik, hogy ez nem marad így, én még nem döntöttem....

Lilla a zöldségboltban: Anya: "kérnék 3 banánt, és két diót.Mennyit fizetek?"

Lilla: Huszonnégy ezer lesz."

Ábel: a járás nagy móka, egy hét leforgása alatt szinte alig másztam, egyre több mindent gyalog közelítek meg, és lassan az egész ház (ami nem nagy ugyan) szélességében, vagy hosszúságában, vagy akármi, képes vagyok két lábon, emelt fővel végigmenni. Minden napra jut ugyan egy- egy fejrekopp, vagy borulás, székremászásból hátraszaltó, Anya nem is érti hogyan úszta meg mindezt Lillával két évvel ezelőtt. Jelenleg mi jól vagyunk, várjuk az újabb vírusokat...

Visztigyerekek a kádban

november 1.

Lilla:tegnap este tököt faragtunk Szonjával. Vicces este lehetett volna, ha én nem nyafogok, hogy fáradt vagyok, ha Szonja nem hisztizik, és nem töri össze magát a szaladgálásban az 56- os emlékműnél, és ha Ábel nem gyalog akarja bejárni a hektárnyi parkot. Anya kicsit kikészült így tőlünk, és ezért este hatra már otthon is voltunk, ami nem volt baj, mert így Nagyiéknál folytatódott a buli bújócska, fogó, és a többi.

Ábel: a járás annyira kezd megtetszeni nekem, hogy üvöltve reklamálok, ha Anya sétálós kedvemben akar babakocsiba erőltetni. Tegnap is mentem volna az avarban, végig a lépcsőkön, fel a meggyújtott töklámpásokhoz, át a parkba kihelyezett hangfalak vezetékein, de ez a nő nem engedett, állandóan a kezem akarja fogni, pedig eddig egész stabilan tudott járni, nem tudom, honnan nála ez a hirtelen altzeimer...hogy csak rám támaszkodva mer elindulni. Hát ilyesmi gondjaink vannak.
Ja, és bővül a szókincsem, amma=alma, tette= tessék, lampa= lámpa
Fotónk sajnos nincs, majd ha a hivatalos tökfaragós rendezvény fotók meglesznek, és találunk magunkból...